4.

Eljött hát a pillanat, a következő rész :] Mondtam én hogy trehány vagyok, most is fél órás csúszásban rakom fel, dehát szerintem ez hozzám képest szinte rekord xD.

Mindenki új kedvenc Robci képét tettem fel, én is oda vagyok érte :D Igen Angyalom IMÁDNIVALÓ (L)

Páran mondtátok hogy nem értitek a fejezetek miért így jönnek egymás után, igazából leírtam az elejét Kris és ROb szemszögéből is, később ez változni fog. Nem lesznek tükörfejezetek. Csak az elején gondoltam jól jöhet. Remélem érthetően válaszoltam, ezekután is nyugodtan lehet kérdezni, ha valaki valamit nem ért, betegesen perverz agyszüleményemből :D Ami érthetetlen módon bejön nektek. Jaj de már mennyit pofázok?!! Miért nem szól rám senki?! xD Tessék az új fejezet!

B.

ps: a mai estémet hivatalosan is gyászestévé nyílvánítom a magam részéről. Kellan maci haja újfent sötétbarnában tündökől. Embereek Könyörgöööööm.. wtf?? XD SzösziKellanmaci (L)

zabálni valóóóó *___*
bocsi de ezt muszáj volt :D

- Miközben a tésztát kavartam , bármennyire is nem akartam , folyton ő járt az agyamban. Én gyengéd lennék vele, úgy bánnék vele akár egy porcelán babával. Végigcsókolnám puha bőrét, megízlelném a száját, vajon tényleg olyan puha mint ahogy elképzeltem?..

Rob te beteg vagy! Le kell állnom!... Dühösen fintorogva néztem lefelé, ahol vágyaim bizonyítéka feszült délcegen. Remek. Rágyújtottam , megpróbáltam lenyugodni végre. Mikor végül nem feszült kis sátor tábor a lábaim között, felmentem Kristennek szólni hogy kész a kaja. Perceken belül már a konyhapulton üldögélt és a tésztát eszegette.

- Finom? – kérdeztem tőle, biztosra vettem hogy az, de ő hevesen bólogatva fényezte az egómat.

- Te nem eszel? – kérdezte két falat között.

- Nem vagyok éhes. – jelentettem ki. A pultnak dőlve figyeltem ahogy majszolja az ételt. Nem bírtam ki hogy ne érjek hozzá. Megfogtam az egyik hajtincsét és gyengéden a kezembe véve játszottam vele. Milyen puha, és fényes…

- Nem akarsz fürdeni? – kérdeztem hirtelen. Mivan? Ezt meg most miért is mondtam?

- Tőlem mehetsz előttem ha akarsz – válaszolta ártatlanul, mire a bennem élő kisördög tovább nyüstölt.

- Nem erre gondoltam, Emlékszel kis korunkban mennyit fürödtünk együtt? – csak mert én jól emlékeztem a kedves pillanatokra, mikor még önfeledt gyerekek voltunk. És nem az járt az agyunkban hogy csábítsuk el a saját testvérünket. Igaz Rob? Marha! Marha! Marha!

- Igen jó móka volt volt, na és? – kérdezett vissza, még mindig nem értette meg mit akarok. Nem mintha én értettem volna saját magamat. Még mielőtt bármit is tehettem volna már ki is mondtam amit nem akartam:

- Nem akarsz együtt fürdeni? – néztem rá kérdően de ő nem válaszolt rögtön. Ezaz! Mindent elszúrtam. Már épp elvonultam volna égő fejjel mikor újra megszólalt:

- Jól van, miért ne? Legalább megmasszírozhatod a hátam – mondta könnyedén én meg köpni nyelni nem tudtam. Most ez tényleg? Elindult felfelé mikor én még mindig OFFon voltam, visszanézett rám türelmetlenül.

- Most meg mivan?

- Semmi…csak nem hittem hogy belemész - mondtam ki ami igaz is volt.

- Most miért? Jössz vagy nem? Mert tényleg kell egy hát masszázs – ezen felbátorodtam és felfutottam mellette :

- Nekem is! - vigyorogtam rá mikor lehagytam. Amint beértem a fürdőbe elkezdtem ledobálni a gönceimet, így mikor Kris belépett már csak egy boxer takart.

- Na jössz? – néztem rá játékosan és letoltam az alsómat. Beálltam az óriási kabinba és hagytam hogy a víz végigcsurogjon rajtam. Megnéztem hogy Kris vetkőzik e már, de ő csak engem bámult. Zavartam fordultam el tőle mire egy perc múlva már ott állt mellettem, jelenléte minden idegszálamat felborzolta. Próbáltam nem felé nézni, nehogy látszódjon rajtam mennyire örülök magamnak, de belül így is ujjongtam, legalábbis egy részem… a másik felem szégyenkezve gondolt perverz vágyaimra, és minduntalan próbált jobb belátásra téríteni. Ez egyáltalán nem helyes viselkedés, még csak gondolnom sem szabadna ilyenekre erre tessék, már el is akarom csábítani a saját testvéremet. Erre egy kicsit megremegett a bizalmam magamban, lehet hogy tényleg nem kellene ezt csinálnom. Sőt. Azonnal ki mászok innen mielőtt valami olyasmit tehetnék…

- Akkor hajrá – fordult felém Kristen kezembe nyomva a szivacsot. Hát nem könnyíted meg a dolgom hugi, sajnos a megállásról szóló terveim csúfosan elszálltak. – Várom azt a masszázst. – mosolygott rám elégedetten. Nagyot nyelve néztem végig rajta, karcsú testének vonalán. Felsőtestét gondosan eltakarta hasáig rátapadó haja, de én így is el tudtam képzelni minden egyes pontját. Lejjebb nem mertem pásztázni szemeimmel, akkor biztosan lebuknék, így is éreztem már ahogy testem lassan reagál a látottakra.

- Na mire vársz? – kérdezte Kris merészen. Hát nem igaz ez a lány.

- Jó akkor fordulj meg ! – „ épp időben mentettem ki magam „ gondoltam fanyarul majd egy pillantásra méltattam egyre csak duzzadó férfiasságomat. Áruló!

- Ne legyél már ilyen merev! – szóltam rá mert olyan volt mintha karót nyelt volna.

Miközben belekezdtem a masszásba- azzal hogy kezeimet a nyakára csúsztattam - szemeim elidőztek Kristen formás fenekén. Ujjaim lecsúsztak a gerince vonalán majd végigsimítottam a lapockáján. Bőre puha volt akár a selyem, és úgy égette a kezem mint a forró láva. Kristen megborzongott tőlem amit a rosszabbik felem ujjongva fogadott.

- Látod, így már sokkal jobb. Lazulj el – suttogtam a fülébe. Folytattam a masszást, finoman érintettem a derekát majd kezeim felcsúsztak az oldalán. Kristen elégedett sóhajai teljesen elkábítottak. Férfiasságom örült erővel lüktetett mígnem egyszer csak elvesztettem a kontrollt testem felett és kezeimet puha mellére csúsztattam. Fantasztikus érzés volt amikor meghallottam ahogy Kris felnyög. Átfutott az agyamon a gondolat, talán ő is akarja talán ő is megkívánt...de aztán elvetettem. Nem Rob. Egyedül te vagy ilyen beteg.

Újra megszorítottam a melleit, hallani akartam édes sikolyát. Amint megkaptam újra elárasztott az elégedettség. A másik felem boldogan lakmározott az élvezet hangjaiból, amit én okoztam. Kristen nem tolt el magától, ez még jobban megerősítette rossz Robot hogy folytassa amit elkezdett.

- Mit…Mit csinálsz? – lihegte elfulló hangon. Vágyam egyre csak nőt édes hangjától. Leállni? Ki akar leállni… most már a jobbik felem sincs nagyon képben.

- Én? – leheltem bele a fülébe. – Semmit… - tovább masszíroztam a mellét amitől újabb és újabb nyögések szakadtak fel belőle. Valahogy most már egyik részem sem akart megálljt parancsolni a mozdulatoknak. Ördögi terv fogalmazódott meg bennem, és mielőtt végiggondolhattam volna, egyik kezem már a hasánál járt. Kristen hátravetette a fejét, így közvetlen az államhoz ért. Közelebb húzódtam hozzá.

- Ezt nem…nem lehet! Ne csináld! – hangja gyenge volt akár egy hulló falevél, nem vettem ellenállásnak, mert nem volt az…

Lassan haladtam lefelé , vártam a pillanatot mikor majd ténylegesen megállít, de nem tette. Hihetetlen! Talán mégis akar engem?...vagy csak…nem érdekel, akkor sem bírom tovább. Érezni akarom őt. Nem kegyelmeztem. Türelmetlenül köröztem ujjaimmal az alhasánál, miközben lábaimmal szétfeszítettem a térdeit, még most sem ellenkezett. A falnak döntöttem, így tökéletes volt minden. Ráhajoltam finom ívben feszülő hátára majd végre becsúsztattam kezem a lábai közé. Kristen felsikoltott amint megérzett magában, teste vadul reszketett. Csak remélni mertem hogy az élvezettől, bár amint megéreztem vágyainak bizonyítékát, szinte biztos voltam benne hogy attól. Szárnyaltam az elégedettségtől. Ujjaim teljesen sikamlósak lettek, így könnyedén belécsúsztathattam az egyiket. Agyamat teljesen elöntötte a kéj ahogy megéreztem a szűk forróságot.

- Kérlek ! – nyögte édesen – Hagyd abba! – kezei gyöngén simultak az enyémre, éreztem hogy el akar tolni, de nem hagytam. Még ezt sem vettem tiltakozásnak, hisz érintésemtől egész teste lüktetett.

- Miért hagyjam abba? – kérdeztem halkan, ajkaim a nyakát csókolták, ahol ismét libabőrős lett. – Nem jó? - megszorítottam puha mellét, ujjaim megállás nélkül gyötörték őt, finoman megnyomtam legérzékenyebb pontját. Élvezettel teli nyögést kaptam válaszul. Elmosolyodtam. – Úgy látom élvezed…

- Ezt nem lehet..nem lehet – ismételgette – A testvérem vagy! – pár pillanat múlva erősen kihúzta magát kezeim közül, és én engedtem neki. Nem akartam erőszakoskodni. Kilépett a kabinból és hátra sem nézve elfutott. Egyszerre éreztem elégedettséget és csalódottságot. „A testvérem vagy! „ mondta utoljára, és ez tényleg így volt. Akkor meg miért?... ismét visszatért az okosabbik részem, aki egyre csak zúgolódott bennem. De másfelől viszont, még mindig ott visszhangoztak azok az édes nyögéses, sikolyok, és sóhajok amik Kristentől jöttek, ráadásul azért mert élvezte amit vele csinálok. A francba is, dehát én is élveztem! A férfiasságom még mindig fájóan feszült , így hidegvizet engedtem magamra hogy egy kicsit lenyugodjak. Soha nem élveztem még ennyire előjátékot…Soha többé nem tehetem meg ezt újra, mégis azon agyalok hogyan kerülhetnék vele még ilyen helyzetbe.

Rob neked valami nagy bajod van, hatalmas nagy, óriási bajod van…

A fürdő után bemásztam a szobámba és próbáltam elütni az időt, anélkül hogy arra gondolnék miként csábítom el újra a saját húgomat. Nem volt könnyű de megoldottam. Maxra tekert hangerő, egy doboz cigi kellett hozzá. Hívtam ugyan Kellant is, de nem vette fel. Jackson meg Sandyvel lógott szokás szerint. Camet már meg sem próbáltam, tuti valami csaj után koslat épp. Kifeküdtem az erkélyemre, onnan néztem a lemenő nap fényeit, szerettem kint lenni, megnyugtató volt a semmittevés, és hogy csak bámultam ki a fejemből. Gondolatok, tervek és álomképek nélkül. Valószínűleg bealudtam mert mire újra kinyitottam a szemem sötét volt,és a számlistám is lejárt már. Feltápászkodtam a nyugágyamról de még nem volt kedvem bemenni, így rágyújtottam és most már a csillagokat néztem a fejem felett. Elmerengtem a szépségükben, de hamarosan furcsa hangokra lettem figyelmes