7.részlet

Hát legyen, itt egy kis részlet a következőből. Gondoltam örülnétek neki ^^
Megint csak köszönöm a komikat, öröm látni hogyennyire megfogott titeket AZ :]
imádlak titeket.
B.

- Perceken át tartott mire a remegésem alább hagyott, és ahogy elhúzódtam tőle, megláttam a nyomokat, ahol körmeim a vállába vésődtek. A gyönyör utolsó szikrái még ott motoszkáltak bennem, mikor Rob kihúzta kezét a nadrágomból. Most hogy elmúlt a varázs, félénken pillantottam rá, de ő ugyanolyan vágyakozó tekintettel nézett vissza rám, mint pár perce. Nem gondolkodtam, csak megtettem. Kezeim önáll életre kelve bontogatták az övcsatját ,miközben újra éreztem finom szorítását melleim körül. Próbáltam a célomra koncentrálni, de így sem tudtam visszatartani apró sóhajaimat. Nem hittem el , hogy ez tényleg mind velem történik. Egyrészt, most éltem át életem második orgazmusát, vagyis ha úgy vesszük az első, tényleg igazit. Ráadásul a saját testvéremmel, és ha ez még nem lenne elég újra érzem ahogy a vágy felébred bennem, a hasamban lévő gombóc növekedni kezd, bőröm az ő érintésére éhes. Másrészről , most hogy megtapasztaltam ezt a fajta élvezetett, nem hittem hogy rossz, ha többet akarok belőle. Olyan sokáig nem tudtam róla, nem bírnám ki ha vége lenne egy pillanat alatt.

Tenyeremen a bőr már akkor éget, mikor a zipzárral bajlódtam. Agyam izgatottan várta a pillanatot mikor végre megérinthetem merev férfiasságát. Sután tolakodtam egyre beljebb nadrágjában, majd fúrtam be kezemet boxerébe. Kezem megremegett egy másodpercre ahogy megérintettem. Izgatottan fontam köré ujjaimat mire egy rekedt morgást kaptam válaszul. Kíváncsian fürkésztem Rob arcát, szemeit szorosan összezárta, ajkai résnyire szétnyíltak. Ügyetlenül kezdtem mozgatni a kezem, lévén sose csináltam még ilyet, de úgy tűnt, ő élvezi ténykedésesemet. Újból megcsókolt, akaratosan , sokat ígérve…

A fülledt csendbe belehasító telefon hangjától azonban mindketten összerezzentünk.

- Rob – nyögtem bele csókunkba, de ő nem hagyta abba.

- Majd visszahív – suttogta türelmetlenül miközben kezei szorgosan simogatták melleimet. Nekem sem volt túl sok kedvem ezek után felvenni, így folytattam amit elkezdtem. De az a tetves telefon csak nem hagyta abba a csörgést.

- Rob – szóltam rá megint, mire dühösen felszisszenve ellépet tőlem hogy a telefonon benyomja a ki hangosítót.

- Igen? – kérdezte élesen amint felvette.

- Na végre hogy felvette valaki. A füleden ülsz kisfiam? – erre a hangra aztán úgy szétrebbentünk , mintha anyánk most itt állna közvetlen előttünk. Szégyenlősen ráncigáltam vissza ruháimat, eredeti állapotukba, Rob úgyszintén, bár látszott rajta, egyáltalán nem örül a fejleményeknek.

- Szia Anya – skandáltuk egyszerre.

- Kristen, hát te is ott vagy? – hallottam hangját a meglepődést. – Mit csináltatok hogy ennyi ideig tartott felvenni a telefont? – kérdezte dühösen.

- Filmet néztünk – mondta Rob.

- Zenét hallgatunk – mondtam én ugyanakkor.

- Vagyis épp egy koncert DVD-t néztünk – zárta rövidre bátyám.

- Áh..Értem. És történt mostanában valami érdekes? Napok óta nem beszéltünk.

- Semmi különös – motyogtam feszülten, Rob arcát fixírozva.

- Hogy megy a suli Rob? Beckával mi a helyzet? – érdeklődött anyám kedvesen, de kérdései által visszatért belém is a józanság. Hirtelen megéreztem tetteim súlyát, és a hideg valóság sziklaként nehezedett rám. Felfelé indultam, valahogy nem tudtam volna itt maradni.

- Jól megy kösz…Beckával pedig..szakítottam – Rob megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé. Keserűen néztem rá. Mit akarhat még?! Hát nem látja, hogy ez nem a valóság? Nem tehetjük meg,hogy annak nézzük!...