10.

Itt jön a nyúú :] Köszönöm a chateseknek és minden rejtözkődő perverzkémnek a jelenlétet és a támogatást :D lájkollak titeket ;)

ne utáljatok a végén XD

B.

- . Nagyokat sóhajtozva próbáltam lenyugodni, a bizsergésem helyett inkább Kellanéket szugeráltam. Lil a jól ismert évődésével kezdte kiábrándítani Kelt, legalábbis ha így folytatja ez lesz belőle. Pedig ha engedné, csomó pasija lehetne. De ő addig kéreti magát míg már egyiknek sem kell. Most is , szinte észrevétlenül hárította Kel próbálkozásait, kisiklott a kezei közül akár egy sikamlós hal. A medence felé sétáltak, mi még épp időben úsztunk arrébb , mert a következő pillanatban Kellan hatalmas csobbanást előidézve vágódott be mellénk. Lil csak röhögött lévén ő lökte be, de nem sokáig tartott a humora, mert amint a srác felbukkant a vízből első cselekedete volt a lábának fogva berántani maga mellé. Önfeledt vihogásban törtünk ki, és a hangulat a tetőfokára hágott. Néha lopva körbe pillantottam, és ha senki nem figyelt, csókot loptam csábítómtól mélyen a víz alatt. Eldöntöttem magamban, ide akkor is kijövünk ha a többiek már elmentek. Ahogy a víz körül ölelte testünket, még inkább tisztább és erősebb érzés volt mikor Rob hozzám ért. Persze azért a régi marhaságokat sem hagytuk elveszni, ugyanúgy dobáltuk egymást a vízbe mint annak idején. A végére még Cam és Ann is beszállt, ami nagy teljesítmény volt tőlük.

Álmomban sem gondoltam volna hogy a társaság ilyen jól meglesz egymással, ha ezt tudom , előbb egymásnak uszítjuk őket. Igazán jól érezték magukat egymással, vagyis , legalább nem ölték meg egymást. Ez haladás.

- Na miből maradtunk ki? – jött egy hang az ajtóból. Odakaptam a fejem és megláttam Sandy zilált fejét , mögötte Jacksonnal. Várj csak, azt nem teszed zsebre amit tőlem kapsz.

Kifelé indultam , Robbal magam mögött, de ezt most egyedül akartam megdumálni Sandyvel, így hátrafordultam, észrevétlenül végigsimítottam mellkasán és megkértem maradjon. Beleegyezett, így kimásztam és magamra terítve egy törölközőt befelé indultam.

- Sandy, dumálhatnánk? – kérdeztem tőle, de szinte már rángattam is a konyha felé.

- Persze.. mit szeretnél? - nézett rám, ártatlan tekintettel. Ha nem ismertem volna 1000 éve még talán be is dőlök neki.

- Hagyjuk a rizsát, tudom hogy a szüleim szobájában henteregtetek . Megmondtam hogy mindent lehet csak .. – épp belejöttem a hegyi beszédbe az erkölcsös viselkedésről amikor…

- Hallottam sokáig tartott az öltözködés – mondta kárörvendően vigyorogva. Hatalmas csomó nőtt a torkomba , nyomasztó érzések kerítettek hatalmukban. Hirtelen leizzadtam, vajon hallott minket? Az nem lehet! Hisz még most is üvölt a zene. De gyomor szorító gyanúm beigazolódni látszott. - Elég, hangosan húztátok fel a cuccaitokat. – tett rá még egy lapáttal, és számomra világossá vált, minden tud.

- Az nem úgy van ahogy gondolod…

- Kris! Maradj már, én csak nem szeretném ha ilyen dolgokon veszekednénk, ha te nem cseszegetsz ez miatt én is hallgatok rólatok. – ígérte meg ünnepélyesen.

- De…De neked nem is..nem is ellenzed, szerinted nem őrültség az egész ? – néztem rá meghökkenve mire ő csak nevetett.

- Már miért lenne őrültség az amitől boldog vagy? Márpedig az vagy,látom rajtad, és mocskos részleteket akarok ribi!! Mindent! – nagy kő zuhant le a szívemről Sandy nyitottsága miatt.

- Na és kikezdeményezett? – érdeklődött kíváncsian.

- Rob.. én sosem mertem volna.. meg persze sosem gondoltam még úgy rá..de így utólag..- elnémultam amint megláttam barátnőm meghökkent arcát.

- Most ,most mivan? – értetlenkedtem, hisz az előbb még semmi baja nem volt.

- Én..én azt hittem Kellannal voltál – nyögte ki tágra nyílt szemekkel . – de hogy Robbal??? – sikoltotta , én meg idegesen tapasztottam szájára a kezem.

- Shhh.. fogd be! Nem akarom hogy mindenki megtudja. – mondtam élesen mire Sandy kicsit megnyugodott, jó nagyot kortyolt söréből majd újra rám nézett. Na persze előtört belőle a racionálisan gondolkodó , mint mindig, ezt bírtam benne, hamar átment rajta a sokk.

- Hát igen, én némiképp más megvilágításba helyezi a dolgokat - mondta tárgyilagosan mire nevethetnékem támadt.

- Már miért lenne más? Tudod hogy nem vagyunk igazi testvérek.

- Tudom , de ez akkor is..

- Nem te voltál az aki az mondta „miért lenne őrültség az amitől boldog vagy?” , alig pár perce. – kétségbeesetten soroltam az érveimet, hogy meggyőzzem, nem csak őt, most már magamat is.

- De igen én. - elnézett a válla mögött a medence felé ahol a fiúk a lányokat fröcskölték éppen. Rob a parton ülve sörözött és befelé tekingetett.

- Jól érzem magam vele – szaladt ki a számon. – Jobban ismer mint bárki más…és…most először érzem hogy élek, érted? A vérem dübörög bennem, a bőröm bizsereg mikor megérint, a szívem majd kiszakad. – tehetetlenül temetettem fejemet a kezembe. Ezt senki sem értheti, csak én tudhatom miért választottam ezt az utat. Sandy vigasztalóan átölelt.

- Megértelek, legalábbis próbállak, és szeretném ha tudnád hogy… - kereste a szavakat – én ..elfogadom ok? Nem mintha az engedélyem kéne, de engem nem zavar, mármint amíg boldog vagy, és ha ez…ez a bátyádtól függ akkor tedd azt amit csak akarsz, a te életed. – mormolta a nyakamba, és nekem sírhatnékom támadt. Tök jó az előbb röhögtem most sírok, kezdek bekattanni. De akkor is nekem vannak a legjobb barátaim a földön, élükön Sandyvel. Most hogy valaki már tudta a titkomat, - amit valljuk be, nem valami sokáig tudtam őrizni – könnyebben fogadtam el a kialakult helyzetet. Robra néztem, nem figyelt rám, de nekem már a látványától is megremegett a gyomrom. Hihetetlen érzések születtek bennem az elmúlt pár nap folyamán. Minden olyan volt mintha egy hullámvasúton ülnék, és azt akartam hogy az utazás sose érjen végett.

- Jacksonnak elmondod? – kérdeztem végül, és újból kifelé indultunk.

- Nem, majd Rob elmondja ha akarja. – kacsintott rám. Olyan hálás voltam neki, szavakba foglalni nem tudtam, így hát nem is próbálkoztam.

- Köszönöm hogy a barátom vagy– mondtam mielőtt kiléptünk az ajtón.

- Szívesen – vigyorgott vissza rám, majd ruhástul a medencébe ugrott.

Az éjszakai csillagos eget szép lassan felváltották a hajnal első sugarai. De mi akkor már rég bent hevertünk a nappaliban, ki-ki ahol helyet talált éppen . Mi Robbal a földön kucorogtunk, épp valami gagyi visítós, „sötétben fut a csaj mielőtt elkapják és agyonütik” rész ment az amúgy is gagyi sikoltozó csajos horrorból. Egymással szemben feküdtünk a földön a kanapé előtt , ahol Kellan és Lil terpeszkedett, eddig szinte egymáshoz sem érve, de barátnőm bemondta az unalmast és így alvó testét Kel magára húzta. Aranyosak voltak, kár hogy Rob haverja halott lesz amint felébredünk. A fotelben Cam ölében Annel, kimerülten ölelték egymást, félálomban, na igen fárasztó az egész estét csókolózás. Szarkasztikus gondolataim , féltékenységemnek voltak köszönhetőek, én is szerettem volna azt amit ők. Éppen ezért egyre többször nyíltak szét ajkaim Robot csalogatva, aki egyre többször meg is adta amit kívántam. Mivel a többiek vagy filmet néztek vagy aludtak, a sötét részeknél újra érezhettem puha ajkait az enyémen. Egy ilyen alkalom után sóhajtva hagytam kicsúszni édes nyelvét a számból.

- Nézd milyen aranyosak – suttogta Sandy - az ezek szerint már beavatott – Jacknek. Feléjük fordultam mire hirtelen mindketten nagyon aludtak. Visszatértem Robhoz és mosolygós arcát borítottam be puszikkal, még hallotta barátnőm kuncogását , de nem érdekelt. Majd azt mondom a többieknek hogy csak álmodták az egészet. Jó terv Stew, ennél okosabb már nem is lehetnél.

Rob kezei a takaró alatt finoman a fenekemre csúsztak, míg ajkaival felsőtestemen kalandozott. Máris éreztem ahogy a lábam közötti lüktetés egyre erősödik.

Felhevült testünk szorosan összepréselődött miközben vérfagyasztó sikolyok festették alá csókunk hangjait. A gyengéd érintésektől - melyek már a hasamon kalandoztak – kezdtem elbódulni, pillanatokon belül éreztem meg kezét a bugyimban, amitől nekem csak egy erőtlen kéjes sóhaj hagyta el ajkaimat. Finom ujjai most már régi ismerősként siklottak sikamlós bensőmben, miközben én vergődve próbáltam nem szét harapni Rob vállán a bőrt. Néha fájdalmas szisszenéseket hallatott amiből tudtam hogy elragadtattam magam, de ő mégsem állt meg, helyette vadul megcsókolt , nyelvével örülten kalandozott , fogai ajkaimat harapták. Már egyáltalán nem voltunk gyengédek a másikhoz, és mégis, úgy tűnt a kéj lángoló testemben egyre csak nő.
Finoman becsúsztam a nadrágjába, mialatt ő még mindig ritmusosan járatva bennem ujját a józan ész határvonalára sodort. Megéreztem keményen lüktető férfiasságát, a kezemhez képest szinte forró volt , jól eset újra kezeim közé fogni. Remélve hogy most nem rontok el semmit nagyon lassan de határozottan mozgatni kezdtem az érzékeny bőrt. Rob elszakadva tőlem , nyakamba fúrt fejjel lihegni kezdett. Lehelete égettet ahol csak ért, testemet remegés rázta tőle. Mindezt néma csendben, próbáltuk megoldani , de amint elkezdtem érezni a gyönyör első árját, tudtam , ez nem lesz egy könnyű menet. Amilyen erősen csak tudtam, összeszorítottam a számat, mikor elöntött az kínzóan fantasztikus forróság. Rob továbbra sem hagyta abba amit csinált, és én sem szándékoztam leállni, még az ájult kábulat perceiben sem. Kis idővel, és pár normális levegővétellel később a filmben hírtelen mindenki elkussolt, így szinte hangossá váltak apró légyottunk zajai. Szinte azonnal megálltunk mind a ketten , de így is félő volt hogy a lágy cuppogások és nadrágzizegés felverte a bandát. Hevesen dobogó szívvel , fülsüketítő némaságba burkolózva vártuk a fejleményeket.
Szuszogások, horkantások, sóhajok. Látszólag senkinek nem tűnt fel, a csend sokáig elhúzódott mire leesett nekünk hogy vége a filmnek. Robnak sem kellett több, kibontakozott az ölelésemből , majd felállt velem és magához húzva a sötétben elbotorkáltunk a lépcsőig, onnan pedig…onnantól boldog izgalommal futottunk egészen a szobájáig.