11.

Bocs a késésért, de még hétvége van szóval... De komolyan, a netem sajnos bemondta az unalmast. Kárpótlásul jöjjön egy igazán ..hm HOT rész. vagyhátnemistudom xD
Szeretnék még valami kijelenteni: hatalmas respect Angyalomnak... ő tudja miért írom ezt...
megcsinálta azt amit a népszerűséghajhászok sosem fognak. Tisztelem őt,és max sejteni tudom csak milyen szar lehetett...

love miss A.

B.

Amint leheveredtünk a hideg lepedőre Rob ránk terítette az ágytakarót. A hajnali hűs levegő átjárta a szobát, és minket a fürdőruhán kívül más nem takart, ezért szorosan egymáshoz préselődtünk. Fenekemet élvezettel nyomtam forró ágyékához, ezzel is felmelegítve kihűlt testemet. Hideg kezei kibontogatták a fürdő felsőm madzagját, majd ujjai lelökték rólam az anyagot és a melleimbe kezdtek életet lehelni puha masszázzsal. Valószínűleg a bugyi is le kerül rólam ha nem állítom meg a mozdulat közepén, mire ő azonnal visszahúzta a kezét. Még nem akartam , még nem álltam készen..és ezt ő is tudta. Morgolódás helyett – amit félve vártam tőle – azonban féltő csókokkal borította be a nyakam tövét. Az élvezetes érintések közben sem feledkeztem meg róla, egy pillanatra sem. Kezem lassan nyúlt hátra, csúszott fel a combján majd siklott be szűkké vált nadrágjába. Azonnal éreztem ahogy langyos sóhaja szétrebbenti a hajszálaimat, édes borzongással ajándékozva meg engem.

Lassan kényeztettem ágaskodó férfiasságát, mialatt az ő ujjai már lefelé jártak alhasam környékén. Újból megjelent a vad izgatottságot rejtő csomó a hasamban, de most muszáj volt elnyomnom , a lábaim közti kéjjel együtt. Felültem és a takaró alatt gyorsan lejjebb kúsztam, mielőtt Rob még egy szót is szólhatott volna ajkaimmal már meg is találtam őt.

Hitetlenkedve ült fel az ágyon, és próbált leállítani, de én nem hagytam magam, miért is hagytam volna? Ezt az örömöt én is megkaptam tőle, és én viszonozni szeretném. Ráadásul az íze sem olyan volt mint amilyen elképzeltem egy pasi izét, azt hittem sokkal rosszabb lesz, ehelyett azonban élveztem amit csinálok, de még jobban Rob reakcióját. A harmadik „ Kristen…ne..” után sem voltam hajlandó megálljt parancsolni, új felfedezéseit kiélvező nyelvemnek. Két kezével támasztotta magát , miközben rólam lassan lecsúszott a takaró ,de még ez sem késztetett megállásra. Élveztem örömöt okozni neki, vágytól fűtött nyögései engem is felizzítottak. Rob gyengéden eltűrte hajamat a fülem mögé, nem mertem felnézni rá. Csukott szemmel próbáltam még jobban ingerelni. Reméltem ebben az egyben most talán jó vagyok, Nikki és Ann,storyjaiból ha nem is gyakorlati, de legalább valami elméleti tudás ragadt rám. Félénken rebbentettem fel szememet. Abban reménykedtem hogy ez, Ő rá is hatással volt így elvarázsoltan néztem hogy ez talán tényleg lehetséges. Mert hamarosan már hátravetett fejjel sóhajtozott tovább. Ismét a nevemet suttogta, beleborzongtam ahogy kiejti , és lágyan egybefonja gyötrődő nyögéseivel, mintha én lennék az a valaki akitől az élete függne. Akitől mindent megkaphat.

Időközben gyorsabb mozgásra ösztökéltem magamat, kezeim is karcolásos játékba kezdtek belső combján. Élvezettel figyeltem ahogy arca összerándul a visszafojtott gyönyörtől.

Nem tudtam mire számítsak, de eszemben sem volt leállni. Végül teste egyszerűen nem bírta tovább , és egy elkeseredett kísérlettel hogy kiáltását elfojtsa , teljesen elernyedt alattam. Éreztem ahogy számat valami meleg és nedves önti el, nagyon jól tudtam mi az, még sem voltam felkészülve rá. Köhögve váltam el tőle, és húzódtam hátrébb. Rob lihegve nyújtott felém egy zsebkendőt, lehet hogy tényleg rá kellett volna hallgatnom. Bár most hogy nem fenyegetett már a fulladás veszélye inkább vicces volt az egész. Halvány kacagásom visszhangzott a szobában miközben igyekeztem őt is megtörölgetni úgy ahogy. Az egész helyzet egyszerre volt bizarr és mégis bensőséges. Nem voltam rosszul, nem töltött el undor vagy bármi más. Egyszerűen nem úgy fogtam fel hogy rossz lenne. Inkább elégedettséggel lés néma önteltséggel lestem ahogy Rob próbálja összeszedni magát a kábulatból.

Most már egyáltalán nem fáztam, sőt a nagy „munkában” ki is melegedtem. Fogtam az ágy mellett heverő kolás üveget és nagyot húztam belőle, majd az erkélyre léptem cigizni Rob egyik szakadt pólójában. Jól esett a hűvös hajnali levegő. A nap sajna pont a másik oldalon kelt , de én beértem az eget puha rózsaszínre festő sugaraival is. Hallottam a mocorgás mögöttem, ezért nem lepődtem meg mikor hátulról karok ölelnek át. Ismét felötlött bennem az a tény hogy pár napja még mennyire más volt minden. De most, hogy részese voltam az őrületnek, és egyre többet akartam, már nem számított semmi. Most , jelen állás szerint helyesnek éreztem minden tettem, és nem érdekelt ki mit mond végre önmagam voltam. Teljes egész.

Melegség járt át ahogy karjai végigsimítottak lapos hasamon , fel egészen a mellemig. Elmosolyodtam a kellemes érzéstől.

- Megvagy ? - kérdezte, hangjában bujkáló aggodalommal.

- Persze – vigyorogtam – meg se kottyansz nekem bátyus – vágtam fel újonnan szerzett tapasztalataimon lovagolva.

- Oh igazán? – fúrta bele fejét a nyakam hajlatába miközben vadul csiklandozott össze vissza ahol csak ért, engem meg úgy rázott a röhögés hogy egy idő után már fájt is. Nagy könyörgések árán hajlandó volt abbahagyni, még egy vigasz csókot is kaptam hogy hagyjam már abba a rötyögését. Kicsit lenyugodva még mindig ott álltunk , ő hátulról ölelte lapos testemet , háta kicsit meggörnyedt, ahogy a vállamra hajtva a fejét ugyanúgy bámulta a reggeli fényeket ahogy én.

- Menjünk aludni? - tette fel a kérdést egy ásítás közepébe biggyesztve.

- Mehetünk –feleltem és kézen- fogva húztam vissza az ágyhoz. Mindkettőnket szorosan takaróba bugyolált, én ismét hozzá préseltem ágyékához magam mikor hátulról átölelt.

Furcsa érzés fogott el. Nem tudtam megmondani az okát, de az egész helyzet annyira…

- Jó éjszakát – suttogta nekem a reggel kezdetén , belepuszilva a nyakamba. Rájöttem mi volt az az előbbi érzés. A gyomrom ismét kellemes görcsbe rándult, és testemen is futkároztak a szikrák ahogy rájöttem Rob a barátom. Legalábbis nagyon úgy néz ki. Ezt nem is tudtam nagyon hová tenni, de abban a percben boldog voltam. Leszarom mi lesz ha felébredek, most még minden tökéletes.

- Jó éjszakát – leheltem vissza fáradtam. Karjaimat szorosan az övére simítottam aztán édes víziókkal teli álomba zuhantam.

Robert

Kellemes álmaimat kellemetlen ébredés zavarta meg. Valaki a karomat rángatta, lefelé húzva az ágyról.

- Kelj már fel! – noszogatott egy ismerős hang, de nem volt erőm kinyitni a szememet, mintha ólom súlyok nehezedtek volna rám. Az édes álmom még ott lebegett a fejemben, és én képtelen voltam arra hogy elengedjem.

- Nem akarok felébredni – nyöszörögtem fáradtan, még mindig az álomképeket kergetve.

- Kérlek – súgta a hang már sokkal közelebbről. – a kedvemért – lehelte most már a számra szavait. Ajkak érintették meg az enyémeket, puha ajkak melyek szétnyíltak nyelvem ébredő játékára. Ujjak túrtak a hajamba, miközben gazdájuk mosolyogva húzódott el tőlem. – Na végre – mondta mikor szemeim kinyíltak és megláttam Kristen fáradtan fénylő szemeit. A belőlem kiszakadó elégedett sóhajjal szétborzolta a haját.

- Mennünk kell.

- Hova? – még mindig úgy néztem rá mint aki nem hiszi el hogy felébredt.

- Suliba – állt fel mellőlem magával húzva engem is.

- Minek ? - kérdeztem értetlenül.

- Hidd el mi sem akartunk, de Nikki mindenkit felvert, és eszünkbe jutatta hogy ma van az a főpróba arra a szarra.

Halványan derengett valami, de annyira nem érdekelt hogy megmozduljak. Ránéztem az órára, még csak hajnali 11 , mit akarnak tőlem?

- Minek elmenni? Ez csak egy jótékonysági marhaság – fejeztem ki nem tetszésemet, de mind hiába. Kristen már dobta is a ruháimat.

- Főzők egy kávét – vette kifelé az irányt. Még mielőtt elért volna az ajtóig, tudatosítani akartam hogy a tegnapi nem csak egy kósza fellángolás, egy tiszavirág éj volt, ezért magamhoz rántottam egy csókra. Rajtam kalandozó kezei biztosítottak róla, ma is ugyanúgy gondolkodik mint tegnap tette. Nem változott semmi. Szerencsére.

Évődő arca simogatta tekintetem, de végül elengedett és kiment. Vigyorogva estem vissza az ágyba. Rob te mázlista. Lehet hogy ez mégsem lesz olyan szar nap, vagyis…bevillant hogy ma muszáj lesz kidobnom Beckát, nem mintha bármi is kötne még hozzá. Azért mégsem lesz egy kellemes menet őt ismerve. Lassanként elkészültem , vagyis felhúztam a ruháimat, és megmostam az arcom. Kómásan tántorogtam lefelé, nem nagy meglepetésemre , lent még több kómás arc fogadott. Kellan a karját simogatta épp a kanapén,rögtön Lilre tévedt a szemem aki dúlt-fúlt a teraszon, cigivel és kávéval a kezében.

- Ugyan már cica, nem tehetsz róla hogy imádsz – vigyorgott Kel mire egy jónagy beintést kapott válaszul.

Cam és Ann ott folytatták, ahogy tegnap- végső kimerültségükben – abbahagyták , csak most még a kávét is megosztották egymással. Édesek voltak...mivan? Najó Rob , szóval jól illetek egymáshoz. Mármint…a suli két nehézbombázója letarolta egymást. Sikerrel.

Sandy és Jack még mindig egymást átölelve feküdtek az ágyon. Mivel nem volt képest felébreszteni őket, Nikki mint egy örült tyúk járkált körülöttük és tehetetlenségében csak csapkodta a levegőt. Kot-kot-kot-kot-koooot… Mint valami hiperaktív örült csirke, csak azt hajtogatta hogy „mennünk kell” . Végre Kristent is megtaláltam, ott állt a konyhapulton bögrékbe diktálva a kávét. Mögé osontam , karjaim körülölelték finom testét. Nem érdekelt figyel e valaki a hátam mögül, megérdemeltünk minden egyes pillanatot egymással.

Fél órával később az egész bagázs befészkelte magát a két kocsiba, hogy aztán elinduljunk végre a felsősöknek kötelező éves jótékonysági bál főpróbájára. Közülünk nem sok mindenkit izgatott a dolog, hogy pontosabban fogalmazzak egyetlen ember volt aki majd megdöglött hogy végre odaérjünk, a mi drága Nikkink. A főszervező. Aki miatt nekünk is járt valami feladat azon a szarságon. Bár ahogy elnéztem a visszapillantóban a meggyötört , félálomban lévő arcokat , nem hittem hogy sokra megy velünk. Az én bagázsom teljesen kikészült, reméltem a csajok legalább egy fokkal jobban vannak a másik kocsiban.