12.

Végre! Sorry csajok. Megint elcsesztem a dolgokat XD de Angyalka anyátoknak hála azért összejön a mai friss. Páran kérdezték a Lilt alakító lány kilétét. I dont know.

Hát remélem a fejezet megfelel a sok várakozásnak :D

láv és köszönöm hogy megvártátok.

B.

Azt hittem mindenki elaludt mikor Kellan hozta rám a frászt az anyós ülésről.

- Hé haver megállnál a kávézónál? – kérdezte halkan, mire akkorát ugrottam az ülésben hogy még dudát is sikerült benyomnom a kezemmel.

- Bazdmeg, te nem alszol? – néztem rá elfehéredve , napszemüveg mögé rejtett arcáról simán leolvastam hogy milyen jól mulat rajtam.

- Nem, én jól elvoltam a kanapén, teljesen kipihentem magam – jegyezte meg vigyorogva.

- Azt elhiszem, de haver előre elmondom , veszett ügy amivel próbálkozol. A csaj megközelíthetetlen, hidd el nekem nem fog össze jönni.

- Ami igaz az igaz, jó nagyot tud ütni – simított végig a vállán – de minél nehezebben adja magát, annál jobban fogok szórakozni. – Kel képén a vigyor letörölhetetlennek bizonyult.

- Ne vegyél rá mérget – motyogtam kárörvendően. Egy biztos, én jól fogok szórakozni rajtuk.

Lehajtottam a kávézóhoz hogy hajtó erőt vehessünk magunknak, de mire a sulihoz értünk, tudtam az extra erős kávé sem volt elegendő a bagázs felélesztéséhez. Befelé menetelésünk alatt, Mr. Lewis az ügyelő tanár mogorva pillantásokat intézet felénk. Meg is értem szegény embert, itt van ez a kómás, kávé vedelő, nem tudják merre dőljenek nyomorukban csürhe, akik azt se fogják fel hogy minek is vannak itt. Legnagyobb bánatunkra egy ember túlontúl éber volt elrendezni a csapatot.

- Elnézést a késésért tanár úr- mentegetőzött Nikki amikor a tornaterembe értünk. – Máris elkezdjük a főpróbát. – ez volt a végszavunk . Ekkor kellett volna menekülni, de nem lehetett.

- Kellan, Jack, Cam intézzétek a színpadot aztán gyertek a ruhákért – a fiúk kelletlenül indultak a feladatukra, de Nikki már tovább is lépett.

- Ann, Lil, Kris, - dekoráció, de gyorsan. Aztán ruhapróba.

- Sandy, te és Rob csináljátok meg a hangosítást. Ha végeztetek mehettek a lányok után próbálni.

Micsoda csodás nap ez az emberiség történetében. Nem emlékszem melyik pillanatban engedtem Nikki „ hadd szervezzelek be a bizottságba” kérelmének, de már százszor megbántam. Fancsali képpel indultunk el a szertár felé hogy kipakoljuk a cuccokat.

- Gyerünk gyerekek! Hozzuk össze! - hallottuk magunk mögött Nikki lelkesítőjét visszhangzani.

- Most úgy lábon rúgnám – sopánkodott Ann mialatt a díszes szalagokat pakolta.

- Nem vagy vele egyedül – ásított hatalmasat Kris , és ő is megfogott egy dobozt. Mielőtt kiléptek volna az ajtón észrevétlenül végigsimítottam imádatom tárgyán, aki úgy tett mint aki nem vette észre, de testén borzongás futott végig. Mérhetetlenül elégedett fejet vágva folytattam a kábelek válogatását Sandyvel, aki gyanúsan méregetett.

- Ha megbántod ,megöllek – szólt oda nekem , mintha épp az időjárást magyarázná.

- Mi? – meghökkent fejem láttán csak égnek emelte tekintetét.

- Csak nem szeretném ha tönkretennéd az egyik legjobb barátnőmet – mondta tárgyilagosan ,majd kivonult, kezében a mikrofonokkal. Követtem őt, egy-egy erősítőt cipelve. Nem tudtam mire vélni ezt a reakciót, de aztán rájöttem hogy eddig tényleg nem voltam egy minta pasi. Hacsak a viharos , se veled se nélküled kapcsolatot nem vesszük Becksel.. Becks.. Na igen, ma még őt is el kell kapnom hogy kirakjam.

Unottan rakosgattam és dugdostam össze a kábeleket, de amint Sandy mellém ért választ adtam nem is olyan burkolt fenyegetésére.

- Nem áll szándékomban összetörni őt, boldoggá akarom tenni. Higgy nekem. – időközben Krisre tévedt a tekintetem . Nyújtózkodva próbált felaggatni egy szalagot, de sehogy sem ment neki. Mosolyogva figyeltem alacsonyra nőtt hugicám sikertelen próbálkozásait, annyira édes volt ahogy pufogott magában, egészen addig míg Kell nem segített neki.

- Jól van , elhiszem neked, de kérlek…

- Nyugi, tudom mit csinálok. – nyugtattam meg gyorsan , mielőtt előhozakodott volna egyéb Krisre vonatkozó intelmeivel.

A délután ezek után nagy részt nyugiban telt, leszámítva Kel és Lil folyamatos civakodását, Sandy duzzogását , Ann és Cam állandó légyottjait a színpad mellett, jah igen és persze Becka hatalmas jelenetét amitől nem is a terem, az egész suli visszhangzott.

Az egész a Kellan üggyel kezdődött. Drága barátom megint nem tudta hogy mit csinál, mármint a „félmeztelenül odavágtatok Lil mellé és rácsapok a fenekére „ dologgal nem éppen a kívánt hatást érte el.

- Ha még egyszer hozzám érsz, letöröm a karodat – sziszegte Ms. idegbeteg, de Mr. hibbant vagyok és nem szégyellem , nem tágított.

- Na, adj egy esélyt ! – duruzsolt a csaj fülébe azzal a bamba csajozós fejével .

- Nem!

- Kérlek!

- Mondom nem!

- Egy randiba még nem hal..

- Bazdmeg te nem fogod föl ? Nem akarok veled randizni, sem semmilyen kapcsolatot létesíteni. Szállj le rólam! – üvöltötte a képébe könyörtelenül Lilian ,aztán fogta magát, Kellant majd fellökve kimasírozott a teremből. Már az ajtóban rágyújtott. Kristen persze utána ment, ahogy jó barátnőnek illik. Én meg csak röhögtem, ahogy jó barátnak szokás, de Kelt ez se nagyon törte le.

- Ne vihogj, ezzel még nincs vége – motyogta eltökélten.

Alig lett vége egy csaj hisztinek, már is jött a következő. Elkezdtek szálingózni a modellek, akiknek semmi dolguk nem volt csak a ruhákat viselni. Persze mindenki az új lány bámulta, Ashleyt. Ashely ,cserediák Canadából. Ráadásul elég jó bőr, bár nem az esetem, most meg pláne nem. Gyorsan Kristen felé fordultam, jól sejtettem , ő is engem figyelt. Felvont szemöldöke jelezte nem tetszését. Vigyorogva küldtem neki egy puszit a kezemmel.

Lehet ez az Ashley bármilyen jó csaj, engem az sem érdekel ha a legjobb, én csak Kristen láttam magam előtt. Kár hogy Jack nem így volt vele, mivel ő egy kicsit sokkal tovább felejtette rajta a szemét, amit pechére Sandy ki is szúrt. Onnantól nem igazán volt „imádlak,csókolom a szád,bújj ide” hangulat köztük. Sőt, Sandy … a mindig diplomatikus és higgadt Sandy, olyannyira felhúzta magát hogy még csak hozzá sem szólt Jackhez, helyette engem idegesített a csapkodásával meg a rohamaival.

Ezek után, a másik két jómadár ténykedése már meg sem kottyant. Igaz hogy kb. felforrt az agyvizem tőlük, mert Ann és Cam valahogy mindig ott akartak smárolni ahol nekem dolgom lett volna. Naná hogy még én voltam a köcsög amiért akadályozom őket! Mikor már nem bírtam tovább nézni az enyelgést – egyrészt mert akadáltak ,másrészt mert baromi irigy voltam, amiért én nem csinálhattam ezt Krissel, legalábbis egyenlőre… – Cam kezébe nyomtam a szertár kulcsát és elbocsátottam őket.

Aztán reménykedtem, már tényleg azt hittem lesz egy kis nyugi, amikor betoppant Rebeca és rögtön rám csimpaszkodott. Próbáltam lefejteni magamról a kezeit, miközben Kristen feldúlt tekintete szinte felnyársalt.

- Ne.. hagyjál! – szóltam rá idegesen , de csak nem értett a szóból.

- Most mivan? Legalább egy csókot adj – gügyögte nyálasan. A gyomrom rendetlenkedett, ahogy végignéztem rajta. Hogy tudtam vele „járni”? Eddig miért nem vettem észre , hogy a suli legnagyobb ribanca ölel magához minden szünetben? Persze nagyon jól tudtam, rendszeres megcsalásairól, és hogy a fél csapat végigment már rajta. Eddig miért nem taszított ? A válasz már körvonalazódott a fejemben, de most már egyáltalán nem éreztem azt a gőgöt , azt a birtoklási vágyat ,mint régen, mikor a suli legjobb csajának tartottam.

Feszülős miniszoknya, vékony köldökpiercing mutogató póló, barnított bőr, neon szőke haj. Már egyáltalán nem vonzotta a szememet, sőt!..

- Rebeca…Mi lenne ha meg beszélnénk pár dolgot? - kértem de még mielőtt válaszolt volna, már kifelé húztam egy szép,csendes szakítás reményében. De nem volt szerencsém.

- Mit szeretnél megbeszélni? – állt meg a terem közepén, karba tett kézzel.

Minek húzzam az időt? Essünk túl rajta minél hamarabb.

- Rebeca, nem mintha a kapcsolatunk olyan mély lenne, de szeretném ha tudnád hogy jól éreztem magam veled, ezt őszintén mondom. Ennek ellenére, nem akarok tőled semmi komolyabbat. Vagyis…

- Te…szakítasz velem? – cincogta, de úgy ,hogy az egész teremben jól hallottak minket. Időközben közönségünk is akadt, hisz nem mindennapi esemény volt kibontakozóban.

- Őszintén szólva..igen, szakítani akarok, bár nem is jártunk, csak néha..

- Fogd be! Ne mondj többet! Ezt nem teheted velem! Tudod hogy én vagyok a neked való –karjai ismét bilincsként záródtak nyakam köré, ami kezdett egyre jobban irritálni.

- Sajnálom - bontakoztam ki a szorításból. – Biztos találsz majd..

- Nem , nem nem! Nem hagyhatsz el! Olyan jó páros vagyunk, ne tegyél tönkre mindent most..ez az utolsó évünk.. Rob..gondold meg, hol találsz még egy ilyen lányt mint én? – búgta cérnavékony hangján. Kirázott a hideg.

- Ami azt illeti, már találtam is. Sajnálom. – tárgyilagos hangnemem csak még jobban idegesítette, mert következő szavait már sikítva adta tudtomra.

- Ki az? Ki az új csaj? Ide jár? Vagy egyetemista?! Áruld el! – követelte. Lemondó sóhaj szakadt ki belőlem, és elfordulva próbáltam végleg lezárni a dolgot.

- Rebeca kérlek, ne csinálj jelenetet..csak magadat égeted.

- Oh igazán? Hát idefigyelj.. nagyon megbánod még ezt. Megfogod bánni, de akkor már nem leszek ott, többé már nem fogadlak vissza. – visította akár egy 5 éves, nem álltam meg hogy ne nevessek. Meg is kaptam a jutalmam , egy lányos pofon képében. Ezen még jobban kellett vihognom, de inkább visszafojtottam, amíg Beca kivágtatott a teremből.

- Haver jobb ez így.. alig vártam már mikor teszed ki a szűrét – vigyorgott Kellan. Bajtársian megpaskolta a vállam mialatt, én szemeimmel Kristen kerestem, de nem találtam.

Íme , Becka ... (muhahahah XD)