48.

Kellan

Hirtelen ébredtem álomtalan, de annál nyugodtabb öntudatlanságomból. Minden izmom finoman sajgott, kedvem lett volna nyújtózkodni, mint egy ébredő nagymacska, de amikor megláttam Lilt a mellkasomon feküdni, inkább letettem erről a tervemről. Lil az én egyik pólómban aludt, a haja zilált volt, az ajkai pirosak, egyik keze a nyakam tövénél pihent.

Kellett egy perc, míg összeraktam magamban a történteket. Emlékképek kuszasága szivárgott vissza tisztuló tudatomban, mígnem ki tudtam ragadni az első igencsak éles momentumot, onnantól könnyű volt tovább haladni.

„Telhetetlenül csókoltuk egymást, miközben igyekeztem nem felesni a lépcsőn, édes terhemmel.

Lil karjait a vállaim köré fonta, bal kezének ujjai finoman cirógatták a tarkómat, amitől egész testem borzongott, szívem pedig hangosan dobogva várta a folytatást. Valahogy beügyeskedtem magunkat a szobámba, az ágyat becélozva. Letérdeltem a takaróm szélére, éreztem, ahogy Lil szorítása gyengül és hátradől. Igaz, kezei elengedtek, de lábaival még mindig körül ölelt, ráadásul egyre jobban húzott magához. A szemeivel szinte végigperzselte a bőrömet. Hirtelen zene szólalt meg a Hifimből, még meg is rezzentem egy kicsit. Nem is vettem észre hogy Lil bekapcsolta volna.

Ránéztem a lányra, akit mindennél jobban akartam, és aki most már póló nélkül hevert előttem. Ha akartam sem, tudtam volna elég erőt összegyűjteni magamban ahhoz, hogy megállásra késztessem ujjaim, amik minduntalan vágytak rá, hogy bőrét érintsék. Lil kutakodó kezei közben már az övcsatommal babráltak.

Kikészültem, egy pillanatra végigfutott rajtam a gondolat, mi lenne, ha csak simán leszaggatnánk egymásról a ruhát, hogy aztán minél hamarabb essünk a másiknak, állatias szenvedéllyel? Csábító ajánlat volt, főleg mikor kezei – a boxeromon keresztül - rám találtak és finoman körbeszorítottak. Ekkor a kis boszorkány diadalittasan mosolyogva megcsókolt, és ment volna tovább, ha gyorsan meg nem állítom.

-               Héé… hova sietsz?  - kuncogva tepertem magam alá.

-               Csak veled akarok lenni… végre – mormolta száját beharapva.

-               Van időnk. Nincs miért rohannunk. Különben is, kiakarok élvezni minden egyes pillanatot ebből az estéből, hamár ilyen hamar engedtem neked…

-               Annyira nem kellett azért győzködni.  – vágott vissza vigyorogva. Ha megláttam ezt az arckifejezést, valami mindig megdobbant bennem, és ez most sem volt másképp. Bár már eldöntöttem, hogy ma este tényleg megtesszük, mégis volt bennem egy kicsi bűntudat, amiért nem várunk még vele. De ezt a rossz érzést hamar elűzte Lil vágyakozó tekintete és akaratos csókja.

Semmiképpen nem akartam, hogy neki rossz legyen, ezért próbáltam mindennél jobban figyelni a reakcióit. Némán telt el egy perc mialatt egymás szemébe merülve kerestük a másik lelkét.

-               Csak engedd el magad. – suttogtam a fülébe halkan. Ujjaim a nadrágjánál babráltak, míg ajkaimmal nyakát csókoltam. Imádtam az illatát, friss volt és olyan, mint maga Lil.

A nyakától lefelé haladva leheltem apró puszikat, a kulcscsontjára, a melltartó pántjára, a hasára, a köldökére – amit Ő egy kuncogással fogadott – majd a medencecsontjára. Ugyanúgy megtéve az utat visszafelé is, hagytam, hogy ajkaink egymásra találjanak, és úgy falják egymást, mint az éhező az utolsó falat kenyeret. Bal kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, közben jobb kezem már a nadrágjában járt, nőiességét kutatva. Mikor egyik ujjammal megéreztem a forróságot, azt hittem kikészülök. Lil egy pillanatra megremegett, majd jóleső sóhaj hagyta el száját. Elégedettség járta át a testem, a tudattól hogy élvezi, amit csinálok… eddig.  Felbátorodva becsúsztattam még egy ujjaimat az őrjítően szűk forróságba. Ez a tettem már nem aratott osztatlan sikert. Próbálva minél kevesebb kényelmetlenséget okozni neki, ismét ajkainak estem. Addig csókoltam, míg a kellemetlen sziszegéseket fel nem váltották a kéjes sóhajok. Ez viszonylag hamar bekövetkezett, amit szintén jó jelnek könyveltem el. Most már nem csak érinteni akartam, hanem ízlelni is.

Miközben két ujjammal még mindig benne voltam, számmal már melleinél jártam. Szó szerint a fogaimmal bontottam ki a melltartóból, majd rávettem magam hófehér bőrére. Teljesen nem tudtam elnyomni magamban a türelmetlenséget sem.

Játékosan ráharaptam az egyik mellbimbójára, Ő pedig élvezettel nyögött fel. Imádtam hallgatni apró hangjait, csak egy gondom volt velük, az hogy kezdtem elveszteni a józanságom. De a vadságom – szerencsére – csak még jobban beindította Őt. Nyelvemmel végigszántottam a hasát, miközben a türelem utolsó láncaiba kapaszkodva húztam, és nem téptem le a bugyiját. Abban a pillanatban, amint elértem amit akartam, ujjak markoltak a hajamba, és húztak közelebb. Még nem hallottam Lilt sikoltani… eddig a percig. Hangja betöltötte a szobát, néha elnyomva a háttérből jövő zene dallamát.

-               Igen… Igen… - ez volt az egyetlen szó, amit tisztán ki tudtam venni, de ettől az egytől is szétvetett az elégedettség. Élvezi, amit csinálok! Nem is kicsit! Hahh!

-               Még csak most jön a java cica. – suttogtam a fülébe egy perccel később, ekkor már nem bírtam tovább türtőztetni saját vágyaimat.  A mutatóujjammal eltűrtem kipirult arcából egy kósza hajtincset, majd másik kezemmel az ágy mellett kezdem kotorászni gumi után kutatva. Lil vigyorogva várakozott, mintha ez nem az első, hanem legalább a századik alkalom lenne, hogy együtt vagyunk. Bevallom, én idegesebb lehettem, mint Ő, annyira akartam, hogy jó legyen neki.

-               Csak lazulj el – motyogtam ajkaiba, remélve a legjobbakat. Finom próbáltam lenni, de amint a szűk forróság megérintett, csak a kielégülésre tudtam gondolni. Lassan meglöktem a csípőmet, mire Lil egy nyüszítéshez igen hasonló hangot adott. Várakozóan néztem rá, de összeszorította a szemhéjait. Éreztem, ahogy kezeivel erősen magához von, majd közelebb löki magát hozzám. Ekkor rám nézett tekintetében ott remegett a csillogás, ami a következő pislogással könnyként folyt le az arcán. Meghökkenve néztem, ahogy rám mosolyog azzal az igai Lilles mosolyával, amitől egy apró darab olvadó vajnak éreztem magam. Ajkaimmal elcsíptem az apró cseppet, mielőtt újra megmozdultam volna. Próbáltam nem sietni, tényleg próbáltam, de ez olyan lehetetlen volt, mint sivatagban szökőkutat találni. Lil egy szóval sem tiltakozott. Szavak helyett helyes kis barázdákat vésett a hátamba és a vállamba, míg halk sóhajai és sikolyai édes énekként visszhangoztak fülemben. Most, hogy úgymond „túlvoltunk a nehezén” , hirtelen elöntött a megkönnyebbülés és lassan mozogni kezdtem. Lil fogai hol az én hol a saját ajkait harapták, miközben jómagam próbáltam betelni az egyre fokozó élvezettel. Kis idő múltán éreztem, hogy hamarosan végem lesz, ha csak nem teszek valamit. Hatalmas erőfeszítések árán ugyan, de megálltam.

-               Ne hagyd abba! – szólt rám azonnal Lil elcsukló hangon.

-               Muszáj, különben végem lenne.. – vallottam be szégyenkezve. Mert akárhogyan is nézzük, nem bírtam valami sokáig. Persze, ha nem Ő vele lennék épp, és nem először, sokkal tovább is élvezhetnénk egymást. De ez így sok volt, be kellett hunynom a szemem, hogy lenyugodjak. Ha ránéznék Lil kipirult arcára biztos elhagynám magam. Mély levegő, gyerünk.

 Rögtönzött meditációmat megunva Lil önállósította magát, és csípőjét felemelve még jobban hozzám nyomta magát. Ujjaival a tarkómat simogatta, ajkai a nyakamat csókolták.

-               Folytasd – kérlelt suttogva, és engem már egy apró cseppnyi akaraterő tartott vissza attól, hogy engedjek neki. A következő pillanatban már ennyi sem. Lil izmai megfeszültek körülöttem, amitől végképp elfelejtettem miért is akartam megállni. Gyengéden megragadtam a csuklóit és a feje fölé feszítettem miközben újra mozogni kezdtem benne. Ajka közül elégedett sóhajok szöktek ki és simogatták a nyakam az őrületig ingerelve. Míg jobb kezemmel a karjait fogtam, a bal kezemet magunk közé csúsztatva simogattam érzékenyen. Lilnek nagyon is ínyére való volt ez a kissé kiszolgáltatott helyzet, sikolyai egyre erősödtek. Végül már az ő hangja töltötte ki minden gondolatomat. A hangja, a bőre, az íze, mindene.

Az utolsó pillanatban mikor már éreztem, nem tartatom tovább fel az elkerülhetetlen gyönyört, arcomat a nyakába fúrtam, fogaimmal a vállába haraptam. Lil kéjesen felnyögött és szabaddá vált kezeivel szorosan magához ölelt, körmeit a hátamba vájta, amitől csak még nagyobb erővel csapott le rám az élvezet. Felfoghatatlan volt. Azokban a pillanatokban nem voltak gondolataim, csak mi voltunk ott, és a csukott szemeimen át is vakító fehéren villódzó gyönyör.

Hosszú percekbe telt mire újra felfogtam a környezetemet és azt, hogy valószínűleg kilapítottam a – most már nem is olyan ártatlan – barátnőmet. Gyorsan lemásztam róla és mellé feküdtem. Elpilledve néztem kipirult arcát, duzzadt ajkait, és a mosolyt a szája szegletében. Finoman cirógattam a vállát, fura mintákat rajzolva puha bőrére. A csend, ami ránk telepedett egyáltalán nem volt zavaró, inkább megnyugtató. Tudtam, hogy most egy jó ideig – bár sosem lehetettem egészen biztos benne – rendben lesznek a dolgok közöttünk. Egy ilyen este után, nem akartam, hogy reggel legyen.

A könyökömre támaszkodva néztem le rá, és vártam, hogy mondjon valamit. Persze Lil nem mondott semmit, de amint észrevette, hogy nézem kuncogva bebújt a takaró alá. Ez a szemérmesség tőle annyira nem volt megszokott, de nagyon aranyosnak találtam és én is követtem a takaró alá.

-               Csak nem szégyenlősködünk? – kérdeztem mialatt orromat a nyaka hajlatába fúrtam.

-               Nem! – vágta rá rögtön még mindig kuncogva. Ez a lány tönkreteszi az imázsomat ha így folytatja. Hamarosan csöpögős kenyérre kenhető pasi leszek, de akkor sem tudtam neki ellenállni.

-               És mond csak, jó volt?

-               Oh, hát nem is tudom. Fényezzem az egódat? – szembefordult velem, tekintete még mindig homályosan csillogott.

-               Nem árt neki!

-               Ez esetben a válasz igen, eszméletlen volt. – ajkai rám találtak az enyémekre, éreztem ahogy mosolyog. Erősen magamhoz szorítottam, és addig csókoltam, amíg ki nem fogyott belőlünk a szusz. Hosszú idő óta először újra egésznek éreztem magam. Az egyetlen eddig hiányzó darabka az életemből, ott feküdt mellettem, és halkan a fülembe súgta – Ne hidd hogy ezzel befejeztük!  – Vigyorogva magamra húztam,  hogy újra és újra elcsábítsam. „

Kristen

Halkan surrantunk be az ajtón. De nem elég halkan ahhoz hogy anyánk elől megmeneküljünk.

-               Ez sokáig tartott! Rob mit akar jelenteni hogy kiszúrod szegény anyád szemét egy cetlivel? – még be sem csuktuk az ajtót mikor ő már a cédulát lóbálta az arcunk előtt.
„Szia Anya, szerintem csak holnap jövünk. Rob”  - Ezt meg hogy képzeltétek? Tudom, hogy hétvége van, de akkor is! – anyám néha meglehetősen hasonlít egy károgó varjúra, főleg ha ideges, és most nagyon is annak tűnt. Lehet nem ez a legjobb alkalom, hogy odaálljunk elé Robbal. Ránéztem a testvéremre, és ahogy láttam, Ő is pont ezen, gondolkozott.

-               Sajnáljuk – Rob elővette a legbűnbánóbb fejet, amit csak tudott. – De hoztunk neked tacot! - odanyújtotta a papírzacskót, amit anya egyik kedvenc út menti gyorsbüféjéből szereztünk be. Ezzel mindig le lehetett kenyerezni…eddig.

-               Hm. Szerencsétek hogy nem tudok rátok haragudni, sokáig. – azzal kitépte a zacskót Rob kezéből és már el is tűnt. Könnyű, ha az ember anyja gyorskaja függő.

-               Apa merre van? – kiabált be Rob a konyhába ahol anya már tömte magába a tacot.

-               Elment a fiúkkal bowlingozni.

-            Remek! – mindketten felsóhajtottunk, mert ez azt jelentette, hogy még egy estét nyertünk a kitálalásra. – Akkor majd holnap beszélünk velük! – jelentőségteljesen néztem Robra, miközben felsétáltunk az emeletre. – Talán addig nem kéne kísérteni a sorsot, és az estét különtölthetnénk. – javasoltam, bár sejtettem, hogy ez nem fog összejönni.

-               Messze van még az este, mit szólnál egy filmhez? – erős karjai a derekamra csúsztak, és a szobája felé kezdünk araszolni.

-               Mit szeretnél nézni? – kérdeztem naivan, miközben a zár halkan kattant mögöttem.

-               Mindegy, úgyse azzal leszünk elfoglalva. – ez volt a végszó, mialatt ujjai az ingem gombjait bontogatták, és ajkai a nyakamra találtak.

Úgy tudtam hogy ez lesz!