2010. június 30., szerda

7.részlet


Hát legyen, itt egy kis részlet a következőből. Gondoltam örülnétek neki ^^
Megint csak köszönöm a komikat, öröm látni hogyennyire megfogott titeket AZ :]
imádlak titeket.
B.


- Perceken át tartott mire a remegésem alább hagyott, és ahogy elhúzódtam tőle, megláttam a nyomokat, ahol körmeim a vállába vésődtek. A gyönyör utolsó szikrái még ott motoszkáltak bennem, mikor Rob kihúzta kezét a nadrágomból. Most hogy elmúlt a varázs, félénken pillantottam rá, de ő ugyanolyan vágyakozó tekintettel nézett vissza rám, mint pár perce. Nem gondolkodtam, csak megtettem. Kezeim önáll életre kelve bontogatták az övcsatját ,miközben újra éreztem finom szorítását melleim körül. Próbáltam a célomra koncentrálni, de így sem tudtam visszatartani apró sóhajaimat. Nem hittem el , hogy ez tényleg mind velem történik. Egyrészt, most éltem át életem második orgazmusát, vagyis ha úgy vesszük az első, tényleg igazit. Ráadásul a saját testvéremmel, és ha ez még nem lenne elég újra érzem ahogy a vágy felébred bennem, a hasamban lévő gombóc növekedni kezd, bőröm az ő érintésére éhes. Másrészről , most hogy megtapasztaltam ezt a fajta élvezetett, nem hittem hogy rossz, ha többet akarok belőle. Olyan sokáig nem tudtam róla, nem bírnám ki ha vége lenne egy pillanat alatt.

Tenyeremen a bőr már akkor éget, mikor a zipzárral bajlódtam. Agyam izgatottan várta a pillanatot mikor végre megérinthetem merev férfiasságát. Sután tolakodtam egyre beljebb nadrágjában, majd fúrtam be kezemet boxerébe. Kezem megremegett egy másodpercre ahogy megérintettem. Izgatottan fontam köré ujjaimat mire egy rekedt morgást kaptam válaszul. Kíváncsian fürkésztem Rob arcát, szemeit szorosan összezárta, ajkai résnyire szétnyíltak. Ügyetlenül kezdtem mozgatni a kezem, lévén sose csináltam még ilyet, de úgy tűnt, ő élvezi ténykedésesemet. Újból megcsókolt, akaratosan , sokat ígérve…

A fülledt csendbe belehasító telefon hangjától azonban mindketten összerezzentünk.

- Rob – nyögtem bele csókunkba, de ő nem hagyta abba.

- Majd visszahív – suttogta türelmetlenül miközben kezei szorgosan simogatták melleimet. Nekem sem volt túl sok kedvem ezek után felvenni, így folytattam amit elkezdtem. De az a tetves telefon csak nem hagyta abba a csörgést.

- Rob – szóltam rá megint, mire dühösen felszisszenve ellépet tőlem hogy a telefonon benyomja a ki hangosítót.

- Igen? – kérdezte élesen amint felvette.

- Na végre hogy felvette valaki. A füleden ülsz kisfiam? – erre a hangra aztán úgy szétrebbentünk , mintha anyánk most itt állna közvetlen előttünk. Szégyenlősen ráncigáltam vissza ruháimat, eredeti állapotukba, Rob úgyszintén, bár látszott rajta, egyáltalán nem örül a fejleményeknek.

- Szia Anya – skandáltuk egyszerre.

- Kristen, hát te is ott vagy? – hallottam hangját a meglepődést. – Mit csináltatok hogy ennyi ideig tartott felvenni a telefont? – kérdezte dühösen.

- Filmet néztünk – mondta Rob.

- Zenét hallgatunk – mondtam én ugyanakkor.

- Vagyis épp egy koncert DVD-t néztünk – zárta rövidre bátyám.

- Áh..Értem. És történt mostanában valami érdekes? Napok óta nem beszéltünk.

- Semmi különös – motyogtam feszülten, Rob arcát fixírozva.

- Hogy megy a suli Rob? Beckával mi a helyzet? – érdeklődött anyám kedvesen, de kérdései által visszatért belém is a józanság. Hirtelen megéreztem tetteim súlyát, és a hideg valóság sziklaként nehezedett rám. Felfelé indultam, valahogy nem tudtam volna itt maradni.

- Jól megy kösz…Beckával pedig..szakítottam – Rob megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé. Keserűen néztem rá. Mit akarhat még?! Hát nem látja, hogy ez nem a valóság? Nem tehetjük meg,hogy annak nézzük!...

2010. június 28., hétfő

6.


Hehe..mindenki örülhet, ismét elszaladt velem a ló, de csak egy pöppet vagyok beteges, tudjátok ;) És méghosszú is lett :D nyenyenyee

Amúgy meg szeretném pár mondatban én is kifejteni a kis véleményemet, a " Rob szerint nem vagyunk európai ország" videóról. Csak annyit hogy jó magam is elvakult Rob mániás vagyok,de mégis abban a pár órában (amíg haragudtam rá, igen tudom sokáig tartott xD) feltudtam volna pofozni , vagy egyszerűen csak beletömködni a töri könyv lapjait a szájába egyenként....no comment. Szóval én maximálisan csalódtam benne ez miatt, és megértem hogy ők nem tanulnak rólunk meg satöbbi, nézzük el neki, DE NEM!... Egyrészt: a mi országunkat csak nekünk van jogunk szidni úgy gondolom, másrészt : egy olyan ember akit - azalatt a komoly két hét alatt amíg itt volt- üvegburában, kocsiba be kocsiból ki módon kezeltek ne ítélkezzen, és ha nem tud , csak sértően nagy ökörségeket mondani, inkább kussoljon. De azért jó étvágyat a gulyáshoz...Jah igen, és a rajongókra vonatkozó részt már ki sem fejtem. Kezdem én is azt hinni hogy tényleg olyan hülye mint amilyennek mondja magát :P..A lényeg hogy nálam sem tartott sokáig a mosolyszünet, de azért gondoltam megosztom veletek az észrevételeimet.
De ettől úgysem fogja megutálni senki őt, ÉNSEM!:D csak azért héééé, annyira mégsem tökély, Mr.Pattinson ;)

NA DE elég a dumából!:D Lájkoljátok ám! xP


Néhány , kellemesen idegtépő perc után, megérkeztünk a sulihoz, így mindenki kikanalazta magát a kocsiból. Csak néhány diák lézengett a folyosókon , szóval valószínű elkéstünk. De nem igazán zavartattuk magunkat, még tettünk egy kis kitérőt a büfé fel, kávé reményében. Sajnos a koffein adagunk után muszáj volt beülni az óráinkra. A legtöbb órán együtt voltunk, de volt olyan amin egyedül kellett poshadnom. Vánszorogva telt el a délelőtt, mígnem elérkeztünk a várva várt ebédszünetig. Levágódtunk a szokásos kinti asztalunkhoz ami egy bazi nagy tölgyfa alatt volt. Szép lassan szálingóztak az emberek. Nikki jött legutoljára, aki fáradtan dőlt hátra a széken.
- Utálom a diákelnökséget – panaszkodott nyűgösen.
- Akkor mondj le! – javasolta Lil mire Nikki felhorkant.
- Tudod hogy jól fog mutatni az egyetemi jellemzésemben.
- Persze persze… akkor meg ne panaszkodj!
- Valaki nagyon rossz lábbal kelt fel – vágott közbe Sandy, de figyelme hamar átterelődött az udvar másik végére. A pasi részleg bevonulása elkezdődött. Unottan iszogatva a kávémat figyeltem ahogy a tesztoszteron hercegek egyenként elfoglalják helyüket az asztaluknál.
Cam Gigandet a suli szexbombája, minden ujjára jut egy csaj. Na nem mintha az összes többi nem így lenne vele, de Cam különösen nagy szoknyapecér hírében állt.
Jackson Rathbone , a mi kis Sandynk szeme fénye, igazán szép példány, és még hűséges is, azt hiszem ha nem az lenne Lil letépné a golyóit, de így ez a veszély nem fenyeget…egyenlőre.

Kellan Lutz , újabb szívtipró , kisfiús arc, izmos testalkat, rendes srác ,a pompon lányok álma.
Paul Smith, szembetűnő jelenség, szintén. Oyan mint Nikki, csak pasiban. Azt hiszem , rá ez a legjobb meghatározás.
Végül..de nem utolsó sorban… Robert Stewart. Az iskola sztárja, bálvány a csajok között, jó fiú a tanároknál,és a testvérem. Igazi modellnek való srác, most is úgy jár kel akár kifutón lenne, oldalán természetesen Rebeca Blockal. Még ilyen távolságból is láttam ahogy tekintetével engem keres, ahogy szokott, aztán megcsókolja Beckát, ahogy szokta. De most, most még jobban rájátszott a dolgokra, így a suli felének kocsányon lógó szemeivel együtt, én is figyelhettem ahogy szinte leteperi a szőkeséget. Máskor hidegen hagyott a dolog, de a tegnapi dolgok után, most furcsa elégedetlenséget, haragot, és egy kis sértettséget éreztem.
Mielőtt még ezen érzelmek kiülhettek volna az arcomra, elfordítottam a fejem , és inkább a barátaimat figyeltem. Sandy időközben felállt és elsétált tőlünk hogy Jacksonnal lehessen. Nem ítélhettük elérte, végre boldog volt. Ann a ruhája kivágását igazgatta, amit a közelünkben ülő srácok nyáladzva figyeltek. Nikki bőszen jegyzetelt, Lil pedig csak bámult a semmibe. Én ültem ott a gondolataimba merülve, pedig nem akartam a tegnapiakra gondolni, és mégis amint egy kicsit elterelődött a figyelmem, már éreztem is a gyomrom remegését.
- Mi a baj Kris? Olyan szótlan vagy. – Ann csúszott oda mellém , karját az enyémre téve.
- Semmi gáz.. minden ok. – feleltem, de még nekem is halványnak tűnt ezt a válasz.
- Persze, mond ezt annak aki elhiszi. – ült a másik oldalamra Lil.
- Mondom hogy nincs semmi… csak elgondolkodtam. – szemem akaratlanul is a fiúk asztala felé tévedt ahol Rob és Becks még mindig elvoltak foglalva azzal hogy letuszkolják nyelvüket a másik torkába..
- Pasi gondok? – vetette fel Ann félreértelmezve gondterhelt arcomat.
- De hát nem is mondtad hogy lenne valakid – jött rögtön a cáfolat Liltől.
- Mert nincs is…tudjátok mit? Hagyjuk..majd ha lesz valami szólok, hisz tudjátok…nektek mindent elmondok. – magamra erőltettem egy mosolyt, hagytam hogy karjaik szorosan körém fonódva vigasztaljanak.
- Te figyelj Ann, szerintem húzd feljebb a felsőnek álcázott melltartódat, mert úgy látom Gigandet szemgolyói hamarosan kiesnek a helyükről. – erre már én is felnevettem, Lil elterelése sikeres volt. Ann kicsit sem meggyőző dühösséget produkálva nézett a bizonyos asztal felé, ahol Cam valóban őt bámulta…vagy a mellét, ezt ilyen távolságból nem lehetett megítélni.
- Hogy nem sül le a bőr a képéről.. –méltatlankodott tovább, pedig nagyon is tetszett neki a dolog. Nem értem miért nem örült neki, én sokszor kívántam bár úgy néznének rám a pasik ahogy rá szoktak. De sajnos én láthatatlan voltam… kivéve Robnak, úgy tűnik.
Becsöngettek tehát kelletlenül feltápászkodtunk és újra élveztük a tanulás örömeit.
Suli után, kitettem a lányokat – hogy este újra felszedhessem őket, a közös filmnézés érdekében. – majd hazahajtottam. A feljárón ott állt Rob böhöm nagy terepjárója , tehát már itthon van.
Belépve a házba rájöhettem hogy nem is egyedül jött. A nappaliban lévő tvből üvöltött a rap zene, miközben a bátyám és bájos szőke cicababája egymást falták a kanapénkon. Mondhatnom igazán elragadó látványt nyújtottak.

Torkom megköszörülésére Rob szemei kipattantak, de Beck észre sem vette hogy közönségük akadt. Legnagyobb megdöbbenésemre Rob sem foglalkozott velem. Szemeit az enyémbe fúrta és tovább csókolta őt, mintha én ott sem lennék. Egy pillanatig tartó szempárbaj után, mérgesen elfordultam és felmasíroztam a szobámba. Hogy rohadna le a nyelve mindkettőnek! Miért nem lehet ezt zárt ajtók mögött?! Én itt lakom, és különben is… hogy képzelik ezt?! Idegbetegen vágtam be a szobám ajtaját aztán az ágyra borulva tépelődtem tovább, most tényleg az zavar hogy itt csinálják? Vagy az ,hogy egyáltalán csinálják?!.. Erre még gondolni is rossz volt. Most mi olyan különlegese ebben? Sokszor láttam már, és tűrtem el, hogy Rob csajokat hurcibál föl.
És eddig nem zavart.
Eldöntöttem!
Ezek után sem fog!
Benyomtam a hifimet , és maxra állítva a hangerőt élveztem ahogy a zene dübörögve életre kel.
Berezonálva a falakat a szekrényeket, elnyomva minden gondolatot szárnyalt körülöttem.
Nem sokáig élvezhettem a nyugalmamat , egyrészt mert a gondolataim pár perc után
áttörték a zene által emelt falat, másrészt mert valaki épp beakarta törni az ajtómat.

Nagyon sóhajtva léptem az ajtóhoz és résnyire nyitottam. Robbal találtam szembe magam.
- Igen? -. kérdeztem nem törődöm hangsúllyal.
- Kérlek halkítsd le a zenét – mondta rideg arccal.
- Majd ha nem bömböl lent a Tv- rávágtam az ajtót, majd, magam sem értem miért újra kinyitottam. – Kérlek húzzatok be a szobádba miss. szőkével, mert jó lenne enni valamit, és persze nem akarok megzavarni semmit – böktem oda élesen aztán végleg bevágtam az ajtót. A zenét nem halkítottam le, inkább kimásztam a tetőre elszívni egy cigit, kibírom még pár órát kaja nélkül , ha ezen múlik. Alig szívtam el a felét mikor az udvaron megjelent Rebeca , nyomában a testvéremmel. Talán mégis szerencsém van…biztos szobára viszi.. egy motelbe hogy aztán jól…Most mit filózok ezen? Leszarom mit csinálnak, amíg nem itt csinálják! Mégis a kelleténél kicsit jobban húztam be magam mögött az ablakot . A konyhában nekiálltam szendvicset gyártani magamnak. Épp a majonézt locsoltam a salátámra amikor a bejárati ajtó kinyílt, és Rob kezdett felém vágtatni.
- Ez gyors volt – jegyeztem meg cinikusan. Lehet hogy nem kellett volna… Rob megragadott a csuklómnál fogva, és a konyhaszekrényhez szorított. Arca centikra lüktetett csak tőlem, lehelete ajkaimat simogatta.
- Engedj el – sziszegtem higgadtságom utolsó morzsáiba kapaszkodva. De persze nem tette meg amire kértem.
- Miért csinálod ezt? – kérdezte rekedten, elvarázsolt a hangjából áradó erő. Arca elkeseredett grimaszba torzult, nem értettem mire gondol. Vajon mit tettem?!
- Mit? – leheltem gyengén, már nem akartam szabadulni, erőtlenül hullottam volna le a földre, ha Rob nem tart erősen.
- Megőrjítesz… - suttogta elkeseredetten miközben puha ajkait nyakamon éreztem. Egész testem bizseregni kezdett. Izgatott várakozásommal együtt nőtt a titokzatos érzés erőssége is a hasam tájékán. Újra magamon éreztem kutató tekintetét, eddig szorosan összezárt szemhéjaim most kinyíltak, Rob arca hajszálnyira volt csak tőlem. Minden szavam a torkomra forrt, minden gondolatom megszűnt mikor átvágva a köztünk lévő maradék távolságot ajka az enyémre tapadt. Riadtan tekintettem rá, de homályos szemeiben csak vágyódást találhattam.
Nyelve finoman szántott végig alsó ajkamon, amitől reszketés tört rám. Kezei már nem tartottak tovább,szabad voltam, mégsem mozdultam. Lábaim kocsonyaként remegtek ezért szorosan belé karoltam. Karjaival még közelebb vont magához, ezáltal testünk is még jobban egymáshoz préselődött. Behunytam a szemem, és újra csak élveztem a pillanatot, ahogy a zuhanyzóban is. Tudtam, amit teszek ellent mond a józanésznek, felrúg minden szabályt, de ez nem hatotta meg ereimben száguldó véremet, főképp nem kirobbanásra készülő szívemet.
Minden porcikám könyörögve skandálta” csak még egy kicsit! csak még pár pillanatot!”
Kutakodó nyelvét megérezve, belenyögtem a csókunkba, és utat adtam neki. Teljesen elvesztettem a kontrollt testem felett, de egy időre elvonatkoztattam a helyzettől és hagytam hogy a bűnös élvezet átjárja egész lényemet. Minden finom érintésétől, de főként bódító csókjától, kínzó méreteket öltött a lábam közti forróság. Soha senki nem keltet bennem még ilyen érzéseket. Ez megijesztett. Rob minden mozdulatából áradt felém lüktető vágyának ereje.
Csókjától megrészegülve billentettem oldalra a fejemet, tüdőmbe frissítő oxigén tódult, mialatt az ő ajkai cseppet sem pihenve leheltek bizsergést a nyakamra. Kezei erősen megmarkoltak, mire a következő pillanatban a konyhapulton találtam magam. Időm sem volt meglepődni, mikor ujjai már a trikóm alatt jártak. A hasam görcsberándult ahogy végigsimított bőrömön , melleim felé haladva. Kábult tekintetem találkozott az övével. Csak egy másodperc volt, de szemei így is szinte felfaltak, majd , a leállás legkisebb esélyét sem adva meg, újra lecsapott ajkaimra. Lábaimmal félénken átfogtam derekát, közelebb vontam magamhoz, sóhaj szakadt fel belőlem ahogy vágyának forróan merev bizonyítéka hozzám ért. Már nem érzékeltem semmit, csak őt , és azt amit művel velem. Az új élmények megbolondítottak , rávettek arra hogy többet akarjak, bármi áron, nem számolva a következményekkel. Nem érdekelt semmit, csak amit adni akart nekem, és amit én adhattam neki. Érintései melyek a melleimnek feszültek, felkorbácsoltak és már csak halk nyöszörgés jött ki a torkomból. Gyengének éreztem a kezem ahogy befurakodtam az inge alá. Izmai összerándultak tapintásom alatt. Belemosolyogtam a csókunkba, ő pedig szinte gyerekes izgatottsággal folytatta tovább gyönyörrel teli kínzásomat. Ujjai kipattintották nadrágom gombját ,és nekem azonnal villogni kezdett a vészcsengőm. „Ezt nem szabad!”
Mind hiába. Most még,máskor oly félénk és visszahúzódó, normális énem is szabadságra ment, átadva helyét az újonnan kiszabadult gyönyörre éhes szörnyetegnek. Aki ujjongva érzékelte amint Rob keze már a bugyim szegélyénél köröz. Az ismeretlen kéjtől szinte repültem, a hasamban lévő finom nyomás kezdett megőrjíteni. Rob várakozva simogatta az alhasamat, én meg, „most már úgyis mindegy” alapon megfogtam a fejét , kényszerítettem hogy a szemembe nézzen, majd biztatóan megcsókoltam. Próbáltam szenvedélyes lenni, tudatni vele hogy már nem érdekel semmi, csináljon amit csak szeretne. Úgy tűnt megértette, mert végre magamon éreztem puha érintését. Muszáj volt belé kapaszkodnom, azt hittem mentem felrobbanok. Most még nagyobb, még jobb volt mint a zuhanykabinban, mert most tisztában voltam vele mit tervez, és engedtem is neki. Ujjai fáradhatatlanul mozogtak rajtam, halk sikolyokat kicsalva belőlem. Egyik kezemmel belemarkoltam mindig kócos hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz. Most ő mosolyodott el, elszakadva tőlem, rekedten megszólalt:

- Nézz rám!- mondta és szemeim máris tekintetét keresték. Pillantása még mindig homályos volt a vágytól, éreztem ahogy egyik ujjával belém hatol, közben engem figyelve. Szemeim félig lecsukódtak ahogy elmerültem a csodás érzésben. Rob a vállamba fúrta fejét, apró csókokat lehelve rám. Lassan mozgatni kezdte a kezét, és én egy percre megnémultam a rámtörő kéjtől, majd újra hangomra találva, már nem fogtam vissza a sikolyokat amik előtörtek testem mélyéről. Egyik kezével a nadrágomban kalandozott, másikkal a melleimen miközben ajkai a fülem mögött jártak. Azt hittem nem bírom ki, azt hittem meghaltam. Forgott velem a szoba, a színek összefolytak. 


Egyedül Rob arcát láttam tisztán ahogy fölém hajol, homlokát az enyémhez érinti és lihegve várja a beteljesülésem. Nem kellett sok és tudtam hamarosan szárnyalni fogok. Testem pattanásig feszült kezei alatt, hirtelen mindent erősebben, tisztábban éreztem. Amit átcsaptak rajtam a kéj pusztító hullámai belém szakadtak a sikolyok. Kétségbeesetten kapaszkodtam Robba, magamban könyörögtem azért hogy soha ne engedjen el. A pillanat leírhatatlan volt….Soha nem éreztem még ekkora extázist, a tegnapi ehhez képest édes kis semmiség volt. Éreztem ahogy testem újra és újra összerándul, hallottam saját kiáltásaimat visszhangozni , és láttam Robot – félig lehunyt szemhéjaimon át –elégedetten mosolyogni.

2010. június 25., péntek

5.

Hogy engem mindenre rá lehet dumálni :D Nemám... Csupa szívvel ajánlom nektek a következő fejezetemet. Remélem mindenkinek tetszeni fognak az hmmm az "újdonságok" :P A fejezet kicsit semmilyen, dehát aki csak a szex scenekért vagy egyéb nyalánkságokért jár ide az vessen magára XP
Örököön öröökéé a hívetek:
B.


Először azt hittem csak képzelődöm , fülelni kezdtem hát és nemsokára újra hallottam őket. Tudni akartam mi folyik itt, így átmásztam a korláton, ki a tetőre. Kristen szobájának ablaka sötét volt, de a hangok egyre csak hívogattak közelebb és közelebb. Odaosontam az ablak széléhez, vártam amíg a szemem hozzászokik a sötétséghez. A hold által gyéren megvilágított szobában egyszerre Kris karcsú teste rajzolódott ki. Az ágyán feküdt, ezért nem is értettem mi is történik, míg rá nem jöttem hogy a hangok tőle jönnek. Lélegzetvisszafojtva néztem ahogy kezeivel testén kalandozva okoz magának örömet. Lebilincselve követtem minden mozdulatát , ajkait szorosan összezárta, de számomra így még édesebbek voltak elnyomott nyögései. Néha egy egy sóhaj szakadt fel belőle, amibe egész testem beleremegett. Éreztem ahogy a nadrágomban egyre kevesebb lesz a hely. A torkom teljesen kiszáradt, kapkodtam a levegőt , és legszívesebben azonnal berontottam volna a szobába hogy leteperjem. Minden idegszálammal küzdöttem hogy ezen tervem ne valósulhasson meg. Ahogy apró nyögései egyre sokasodtak, úgy dübörgött az én szívem is mellkasomban.

Kristen teste hirtelen megfeszült.. .ajkai szétnyíltak így végre tisztán hallhattam mindent.

„Rob” sikoltotta halkan, mire szívem kihagyott egy ütemet. Egy pillanatig tényleg azt hittem , hogy berontok hozzá, de mielőtt ez megtörténhetett volna , inkább sebesen visszamásztam az erkélyemre. Hevesen dobogó szívem biztosított róla , tényleg azt hallottam amit..nem képzelődtem. Remegő kézzel gyújtottam rá egy cigire. Képtelenség..és mégis újra és újra előidéztem a pár pillanattal ezelőtt történteket. Puha ajkai az én nevemet formálták miközben a csúcsra jutott. Ez a gondolat lassacskán mérhetetlen elégedettséget eredményezett nálam. De ez több volt annál..valami belülről akarta szétszaggatni a testemet. Egy furcsa érzés, aminek nem volt neve számomra, és mégis azt akartam , hogy tépjen szét , cafatokban hulljak össze. Mert attól lehetnék igazán boldog.
A nyugágyon fekve bámultam a csillagokat , de már nem csak néztem őket, már velük repültem.

Kristen

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam, és remélve hogy Rob még alszik, kisurrantam a szobámból. Szerencsém volt, az ajtaja még csukva volt, és a zene sem bömbölt , ahogy szokott ilyenkor. Halkan szaladtam lefelé hogy összedobjak egy szendvicset, de amint beléptem a konyhába leesett az állam. A drágalátós „én sosem kellek fel 7 előtt” testvérem , most ott állt a konyhapult mellett és épp a reggelit gyártotta. Csodás!
- Jó reggelt – vigyorgott rám én meg csak álltam ott és bámultam ahogy épp az uborkát szeleteli. Lehet hogy a tegnapot csak álmodtam?...

- Szia – nyögtem ki gyorsan, és felkapva egy almát már menekültem is.

- Várj! Csináltam neked szendvicset – megtorpantam. Vártam egy kicsit majd kelletlenül hátrafordultam, hogy elvegyem a csomagom, de Rob már ott állt közvetlenül mögöttem. Meghökkenve érzékeltem ahogy a kezembe adja a reggelim.

- Elvigyelek a suliba? – kérdezte rekedten, le sem véve szemeit rólam. Azt hiszem újfent leblokkolhattam, mert hang nem jött ki a torkomból. Tenyere végigsimított csupasz vállamon mire borzongás futott végig rajtam. Mentolos lehelete az arcomat simogatta, és tudom hogy nem kellene, de élveztem. Keze megállapodtak a derekamon, éreztem ahogy egyre közelebb von magához. Akartam is meg nem is. De ma reggel, a jobbik felem győzött. Testvér!! Ez a szó vadul villogott fejemben, egészen addig míg ki nem léptem Rob bűvköréből.

- Nem…Nem kell.. – dadogtam és hátat fordítva neki kiléptem a friss levegőre. Nagyokat sóhajtozva próbáltam józan észt verni fejembe. Már megint megtörtént. Mi van velem? Két napja még minden olyan normális volt, most meg…
Idegesen ültem be a minimbe , és hajtottam Nikkiék felé. Talán ő vagy a csajok tudnak tanácsot adni. Bár jobban meggondolva, talán nem lenne okos dolog tőlem elmondani a történteket. Az biztos hogy virulna a fejük hogy végre részem volt valami „jóban is „ de ha megtudnák hogy Rob is benne volt. Döntöttem, nem mondom el nekik, hátha pár nap múlva újra minden a régi lesz.

Leparkoltam a Reed család otthona előtt, mire Nikki kiintett az ablakból hogy várhatok még.
Előkotortam a cigimet és rágyújtottam. A kávéról sajna le kellet mondanom a mai reggelen, de majd a suliban pótolok. Amíg cigiztem ,nagyon koncentráltam nem Robra és a tegnapiakra gondolni, mert még a gyomrom is beleremegett ha visszaemlékeztem.

Mi változott ilyen hirtelen? Mitől érzem magam így? Miért csinálta ezt? Mi késztette rá?
A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben, miközben Nikki futott felém és én magamra erőltettem a szokásos „minden ok, nem feküdtem le majdnem a testvéremmel” arckifejezést.

Nikki beugrott mellém az anyósülésre, és mint minden reggel elkápráztatott 1000 wattos mosolyával.

Nikki Reed. Az iskola üdvöskéje, és mégis velem, a szürke egérrel lóg nap min nap. Minden pasi oda van érte a suliban( a fele már személyesen is részesülhetett bájaiban.) , neki mégsem kell egyik sem, csak arra. Azt mondja a pasik csak arra kellenek hogy boldoggá tegyék az ágyban, de rendes esetben, ha adna nekik egy esélyt, az összes csak kihasználná és villogna vele a többiek előtt. Nem pártoltam a felfogását, de sajna ebben igaza volt.
Aki ilyen szép azt általában kirakat babának tartják, holott Nik okos is. Benne van egy csomó szakkörben, mindenki szereti. Épp ezért nem értem miért lóg velem…a loserrel.

- Be kell menni a többiekért is. – mondta szemei kihúzása közben.

- Miért is? Nincs nekik kocsijuk? - kérdeztem értetlenül mire Nik csak sóhajtozott.

- Ann nem kapja meg a Lexust mióta megkarcolta, Lil dzsipje megint beadta a kulcsot, Sandy..nos igen Sandy autója még a gyári szalagon van…

- Áhh… - tetetett morgolódással elindultam a következő házhoz. Még az öt perces úton sem hagyott békén, így terelnem kellett a figyelmét ahogy csak tudtam. Nem akartam hogy bármit is kihúzzon belőlem, inkább bekapcsoltam a rádiót. Dübörögve értünk a következő helyre , ahol az ajtó már vágódott is kifelé amint leálltam.

Ann Morgan. Nikki után rögtön ő jön a suli toplistán. Mindig ápolt, mindig dögös, mindig lehengerlő. Őt sem értem mit eszik rajtam, de állítása szerint oda van értem. Szőke haj, műkörmök, szűk rucik. Nincs bennünk valami sok közös vonás, még sem tudnám elviselni ha nem lenne a barátom. Imádnivaló és szeretetteli csaj. Nagy szájú és bárkit megkap magának. A gondolkodás módja hasonló a Nikkiéhez, azzal a különbséggel hogy Ann minden srácnak két hetet ad. Aki túléli a 14 napot, az a nyerő. Na ilyen ember még nem volt.
Azért én nagyon szerettem őt, még akkor is ha Minim láttám folyamatosan felmordult.

- Mikor veszel már egy rendes kocsit?! – kérdezte felháborodottan ahogy bemászott a hátsó ülésre.

- Kuss, ha nem tetszik menj a Lexussal – szóltam hátra vigyorogva.

- Tudod hogy anya nem adja oda, csak mert múltkor nekem jött az az idióta.

- Nem te mentél neki? – vihogott Nikki ajkai festése közben – Én úgy emlékszem.

- Fogd be!

- Te fogd be!

- Mindketten fogjátok be!Ann te meg húzd össze magad , jön a másik kettő is. – indultam az új ház felé.

- Hát ez csodás!És hova fognak elférni? – kérdezte gúnyosan mire én csak a fejemet ráztam. Mindig leütném. Ezt kihagytam a listáról. Pár utcával odébb leparkoltam egy szétkapott dzsip mellett. Úgy öt perc várakozás, Ann morgás, és egy tucat dudaszó után végre hajlandó volt kifáradni következő utasom.
Lilian Jones. Lil. Kezdtem azon filózni hogy ezt a csapatot csupa össze nem illő ember alkotja. Habár Lil stílusa közel állt hozzám, közelebb mint a többieké. Farmer, tornacsuka, és póló. Ő sem variálta túl magát. Az iskola fekete báránya, nagy szájú, nem törődöm és örök lázadó. Nem érdekelte ki mit gondol róla különösképp utálta az iskolai felsőbb réteget. Szerencsémre őt sem nagyon izgatta eddig hogy kapcsolatot imitáljon egy sráccal, csakhogy ne nézzék hülyének, így én sem éreztem magam olyan rosszul ha velem volt.

- Na mivan már? Mit idegeskedsz? – hajolt be hozzám az ablakon, én csak intettem hogy húzzon hátra, mire pillanatokon belül élvezhettem a ma reggeli szópárbajt.

- Szia Ann, új műkörmöd van ? – érdeklődött Lil nyájasan mire Ann csak végignézett rajta.

- Szia Lil, jó a pólód, nem ez szakadt el a múlt héten?

- De igen, na és? Héj, Kris rágyújthatok? – és keze már előre is nyúlt hogy elvegye a cigimet.

- Nem bírod ki a suliig? – kérdeztem kedvesen, de úgy látszik ma nem volt túl jó kedvében.

- Ööö hadd gondolkozzam..Nem! - na igen, és még humora is van neki.

- Bírd ki, mert kifogjátok égetni magatokat ha Sandy is beszáll a konzervdobozba – visszavettem a cigimet, és elindultam.

- Jaj ne már, már így is tömegnyomor van – sipákolt Ann.

- Maradj már hercegnő! – mászott rá Lil ,mire hatalmas sipákolás keletkezett. Felhangosítottam a rádiót, és már téptünk is az utolsó versenyző felé. Ő volt az ötös fogat utolsó tagja. Sandy Davis. Szép, okos, kedves, szellemes, és dobogós probléma megoldó. A csapat villám hárítója, mindenki imádja, minden veszekedést elsimít, egyszóval, tökéletes barát. Éppen ezért egyáltalán nem értem…bár nála már nem is gondolkodom el vajon miért tart barátjának. De azért örültem neki hogy mégis velünk volt. Így voltunk meg teljesek.

Visszatérve Sandyre.. nos igen, fél éve rátalált a boldogság, Rob egyik cimborája , Jackson személyében. Mi pedig örömmel néztük ahogy végre kibomlik a csigaházából és kicsit felenged, és jól érzi magát Jackel, aki meg bele volt esve, mint vak ló a gödörbe. Ő már ott várt minket a padka mellett, óráját nézegetve. Mindig pontos.

- Végre! Már azt hittem..áh mindegy, siess mert el fogunk késni! – kezdte el a szokásos monológot. Annyira megszokott volt már minden reggeli mozzanat, nélkülük már nem is lett volna olyan jó. Ahogy szokták máris elkezdtek hátul zsörtölődni. Lil ráakart gyújtani, Ann körme betört, Sandy pedig próbált levegőt venni a szűk helyen.

Ők voltak a barátaim mióta az eszemet tudom . Az ötös fogat. Mind különböztünk, mégis összeilletünk, és a legjobb barátok voltunk. Ez a tény mindig elégedettséggel töltött el ha kirekesztettnek éreztem magam. Mert ezek a csajok a testvéreim voltak, szinte a családom és valamilyen különös oknál fogva lemondva a népszerűségről és a sznobságról, inkább csak összeverődtünk, együtt lógtunk, és kurvára leszartuk mások véleményét.


2010. június 24., csütörtök

OMFG! + kompromisszum

Először is szeretnék ma annyit közölni hogy reggel 6 óra óta utaztam, durván 500 km-t. ( Igen, itt jön a rész amikor sajnáltok engem xD) Nem rég értem haza, úgyhogy nem igazán éreztem magamban annyi energiet hogy akár a gép közelébe is jöjjek, de aztán a krumplifőzelék megtette a hatását :D A lényeg! Feltudom ajánlani a holnapi napot Frissre, ma már K.O vagyok, de a holnap megoldható. Igen? Nem?... Igen? Remek! Remélem ezzel mindenki elégedett, látom hogy tetszik a story, és szeretném ha jó lenne nektek. :) Tudjátok bennetek van minden bizalmam..

Miss L és Miss A = bocsii =( de ma nem jön össze. De a péntek a mi napunk ;) love you..

VÉGÜL!!! de nem utolsó sorban!!!(ez most egy nagyon fellengzős,nagyon bepörögtem, nagyon kidekorált bejegyzés rész lesz...én szóltam.)

Az évszázad, az évezred, najó szimplán csak az ÉN kedvenc LEGBESTEBB RS képe látott nap világot. Bírlak Tay, de ez most Robsten kép azért mégis :D

Robsten exist (L)

Hát nem..nem..tökéééééééééély?? *____*

Te jó isten de cukkerek...*elalélt teátrális sóhaj * valaki üssön le, mert most nagyon awwww, nem tudom szavakba önteni magamat, ami elég ritkán fordul elő XD
Egyszerűen az van hogy ez a kép nagyon megfogott és nem enged.
*szájbeharapásos kínlódós vigyor*

édesek...szeretem őket...miattuk írom...együtt vannak...ennyi..


2010. június 23., szerda

4.


Eljött hát a pillanat, a következő rész :] Mondtam én hogy trehány vagyok, most is fél órás csúszásban rakom fel, dehát szerintem ez hozzám képest szinte rekord xD.
Mindenki új kedvenc Robci képét tettem fel, én is oda vagyok érte :D Igen Angyalom IMÁDNIVALÓ (L)
Páran mondtátok hogy nem értitek a fejezetek miért így jönnek egymás után, igazából leírtam az elejét Kris és ROb szemszögéből is, később ez változni fog. Nem lesznek tükörfejezetek. Csak az elején gondoltam jól jöhet. Remélem érthetően válaszoltam, ezekután is nyugodtan lehet kérdezni, ha valaki valamit nem ért, betegesen perverz agyszüleményemből :D Ami érthetetlen módon bejön nektek. Jaj de már mennyit pofázok?!! Miért nem szól rám senki?! xD Tessék az új fejezet!
B.
ps: a mai estémet hivatalosan is gyászestévé nyílvánítom a magam részéről. Kellan maci haja újfent sötétbarnában tündökől. Embereek Könyörgöööööm.. wtf?? XD SzösziKellanmaci (L)

zabálni valóóóó *___*
bocsi de ezt muszáj volt :D


- Miközben a tésztát kavartam , bármennyire is nem akartam , folyton ő járt az agyamban. Én gyengéd lennék vele, úgy bánnék vele akár egy porcelán babával. Végigcsókolnám puha bőrét, megízlelném a száját, vajon tényleg olyan puha mint ahogy elképzeltem?..
Rob te beteg vagy! Le kell állnom!... Dühösen fintorogva néztem lefelé, ahol vágyaim bizonyítéka feszült délcegen. Remek. Rágyújtottam , megpróbáltam lenyugodni végre. Mikor végül nem feszült kis sátor tábor a lábaim között, felmentem Kristennek szólni hogy kész a kaja. Perceken belül már a konyhapulton üldögélt és a tésztát eszegette.

- Finom? – kérdeztem tőle, biztosra vettem hogy az, de ő hevesen bólogatva fényezte az egómat.

- Te nem eszel? – kérdezte két falat között.

- Nem vagyok éhes. – jelentettem ki. A pultnak dőlve figyeltem ahogy majszolja az ételt. Nem bírtam ki hogy ne érjek hozzá. Megfogtam az egyik hajtincsét és gyengéden a kezembe véve játszottam vele. Milyen puha, és fényes…

- Nem akarsz fürdeni? – kérdeztem hirtelen. Mivan? Ezt meg most miért is mondtam?

- Tőlem mehetsz előttem ha akarsz – válaszolta ártatlanul, mire a bennem élő kisördög tovább nyüstölt.

- Nem erre gondoltam, Emlékszel kis korunkban mennyit fürödtünk együtt? – csak mert én jól emlékeztem a kedves pillanatokra, mikor még önfeledt gyerekek voltunk. És nem az járt az agyunkban hogy csábítsuk el a saját testvérünket. Igaz Rob? Marha! Marha! Marha!

- Igen jó móka volt volt, na és? – kérdezett vissza, még mindig nem értette meg mit akarok. Nem mintha én értettem volna saját magamat. Még mielőtt bármit is tehettem volna már ki is mondtam amit nem akartam:

- Nem akarsz együtt fürdeni? – néztem rá kérdően de ő nem válaszolt rögtön. Ezaz! Mindent elszúrtam. Már épp elvonultam volna égő fejjel mikor újra megszólalt:

- Jól van, miért ne? Legalább megmasszírozhatod a hátam – mondta könnyedén én meg köpni nyelni nem tudtam. Most ez tényleg? Elindult felfelé mikor én még mindig OFFon voltam, visszanézett rám türelmetlenül.

- Most meg mivan?

- Semmi…csak nem hittem hogy belemész - mondtam ki ami igaz is volt.

- Most miért? Jössz vagy nem? Mert tényleg kell egy hát masszázs – ezen felbátorodtam és felfutottam mellette :

- Nekem is! - vigyorogtam rá mikor lehagytam. Amint beértem a fürdőbe elkezdtem ledobálni a gönceimet, így mikor Kris belépett már csak egy boxer takart.

- Na jössz? – néztem rá játékosan és letoltam az alsómat. Beálltam az óriási kabinba és hagytam hogy a víz végigcsurogjon rajtam. Megnéztem hogy Kris vetkőzik e már, de ő csak engem bámult. Zavartam fordultam el tőle mire egy perc múlva már ott állt mellettem, jelenléte minden idegszálamat felborzolta. Próbáltam nem felé nézni, nehogy látszódjon rajtam mennyire örülök magamnak, de belül így is ujjongtam, legalábbis egy részem… a másik felem szégyenkezve gondolt perverz vágyaimra, és minduntalan próbált jobb belátásra téríteni. Ez egyáltalán nem helyes viselkedés, még csak gondolnom sem szabadna ilyenekre erre tessék, már el is akarom csábítani a saját testvéremet. Erre egy kicsit megremegett a bizalmam magamban, lehet hogy tényleg nem kellene ezt csinálnom. Sőt. Azonnal ki mászok innen mielőtt valami olyasmit tehetnék…

- Akkor hajrá – fordult felém Kristen kezembe nyomva a szivacsot. Hát nem könnyíted meg a dolgom hugi, sajnos a megállásról szóló terveim csúfosan elszálltak. – Várom azt a masszázst. – mosolygott rám elégedetten. Nagyot nyelve néztem végig rajta, karcsú testének vonalán. Felsőtestét gondosan eltakarta hasáig rátapadó haja, de én így is el tudtam képzelni minden egyes pontját. Lejjebb nem mertem pásztázni szemeimmel, akkor biztosan lebuknék, így is éreztem már ahogy testem lassan reagál a látottakra.

- Na mire vársz? – kérdezte Kris merészen. Hát nem igaz ez a lány.

- Jó akkor fordulj meg ! – „ épp időben mentettem ki magam „ gondoltam fanyarul majd egy pillantásra méltattam egyre csak duzzadó férfiasságomat. Áruló!

- Ne legyél már ilyen merev! – szóltam rá mert olyan volt mintha karót nyelt volna.
Miközben belekezdtem a masszásba- azzal hogy kezeimet a nyakára csúsztattam - szemeim elidőztek Kristen formás fenekén. Ujjaim lecsúsztak a gerince vonalán majd végigsimítottam a lapockáján. Bőre puha volt akár a selyem, és úgy égette a kezem mint a forró láva. Kristen megborzongott tőlem amit a rosszabbik felem ujjongva fogadott.

- Látod, így már sokkal jobb. Lazulj el – suttogtam a fülébe. Folytattam a masszást, finoman érintettem a derekát majd kezeim felcsúsztak az oldalán. Kristen elégedett sóhajai teljesen elkábítottak. Férfiasságom örült erővel lüktetett mígnem egyszer csak elvesztettem a kontrollt testem felett és kezeimet puha mellére csúsztattam. Fantasztikus érzés volt amikor meghallottam ahogy Kris felnyög. Átfutott az agyamon a gondolat, talán ő is akarja talán ő is megkívánt...de aztán elvetettem. Nem Rob. Egyedül te vagy ilyen beteg.
Újra megszorítottam a melleit, hallani akartam édes sikolyát. Amint megkaptam újra elárasztott az elégedettség. A másik felem boldogan lakmározott az élvezet hangjaiból, amit én okoztam. Kristen nem tolt el magától, ez még jobban megerősítette rossz Robot hogy folytassa amit elkezdett.

- Mit…Mit csinálsz? – lihegte elfulló hangon. Vágyam egyre csak nőt édes hangjától. Leállni? Ki akar leállni… most már a jobbik felem sincs nagyon képben.

- Én? – leheltem bele a fülébe. – Semmit… - tovább masszíroztam a mellét amitől újabb és újabb nyögések szakadtak fel belőle. Valahogy most már egyik részem sem akart megálljt parancsolni a mozdulatoknak. Ördögi terv fogalmazódott meg bennem, és mielőtt végiggondolhattam volna, egyik kezem már a hasánál járt. Kristen hátravetette a fejét, így közvetlen az államhoz ért. Közelebb húzódtam hozzá.

- Ezt nem…nem lehet! Ne csináld! – hangja gyenge volt akár egy hulló falevél, nem vettem ellenállásnak, mert nem volt az…

Lassan haladtam lefelé , vártam a pillanatot mikor majd ténylegesen megállít, de nem tette. Hihetetlen! Talán mégis akar engem?...vagy csak…nem érdekel, akkor sem bírom tovább. Érezni akarom őt. Nem kegyelmeztem. Türelmetlenül köröztem ujjaimmal az alhasánál, miközben lábaimmal szétfeszítettem a térdeit, még most sem ellenkezett. A falnak döntöttem, így tökéletes volt minden. Ráhajoltam finom ívben feszülő hátára majd végre becsúsztattam kezem a lábai közé. Kristen felsikoltott amint megérzett magában, teste vadul reszketett. Csak remélni mertem hogy az élvezettől, bár amint megéreztem vágyainak bizonyítékát, szinte biztos voltam benne hogy attól. Szárnyaltam az elégedettségtől. Ujjaim teljesen sikamlósak lettek, így könnyedén belécsúsztathattam az egyiket. Agyamat teljesen elöntötte a kéj ahogy megéreztem a szűk forróságot.

- Kérlek ! – nyögte édesen – Hagyd abba! – kezei gyöngén simultak az enyémre, éreztem hogy el akar tolni, de nem hagytam. Még ezt sem vettem tiltakozásnak, hisz érintésemtől egész teste lüktetett.

- Miért hagyjam abba? – kérdeztem halkan, ajkaim a nyakát csókolták, ahol ismét libabőrős lett. – Nem jó? - megszorítottam puha mellét, ujjaim megállás nélkül gyötörték őt, finoman megnyomtam legérzékenyebb pontját. Élvezettel teli nyögést kaptam válaszul. Elmosolyodtam. – Úgy látom élvezed…

- Ezt nem lehet..nem lehet – ismételgette – A testvérem vagy! – pár pillanat múlva erősen kihúzta magát kezeim közül, és én engedtem neki. Nem akartam erőszakoskodni. Kilépett a kabinból és hátra sem nézve elfutott. Egyszerre éreztem elégedettséget és csalódottságot. „A testvérem vagy! „ mondta utoljára, és ez tényleg így volt. Akkor meg miért?... ismét visszatért az okosabbik részem, aki egyre csak zúgolódott bennem. De másfelől viszont, még mindig ott visszhangoztak azok az édes nyögéses, sikolyok, és sóhajok amik Kristentől jöttek, ráadásul azért mert élvezte amit vele csinálok. A francba is, dehát én is élveztem! A férfiasságom még mindig fájóan feszült , így hidegvizet engedtem magamra hogy egy kicsit lenyugodjak. Soha nem élveztem még ennyire előjátékot…Soha többé nem tehetem meg ezt újra, mégis azon agyalok hogyan kerülhetnék vele még ilyen helyzetbe.

Rob neked valami nagy bajod van, hatalmas nagy, óriási bajod van…

A fürdő után bemásztam a szobámba és próbáltam elütni az időt, anélkül hogy arra gondolnék miként csábítom el újra a saját húgomat. Nem volt könnyű de megoldottam. Maxra tekert hangerő, egy doboz cigi kellett hozzá. Hívtam ugyan Kellant is, de nem vette fel. Jackson meg Sandyvel lógott szokás szerint. Camet már meg sem próbáltam, tuti valami csaj után koslat épp. Kifeküdtem az erkélyemre, onnan néztem a lemenő nap fényeit, szerettem kint lenni, megnyugtató volt a semmittevés, és hogy csak bámultam ki a fejemből. Gondolatok, tervek és álomképek nélkül. Valószínűleg bealudtam mert mire újra kinyitottam a szemem sötét volt,és a számlistám is lejárt már. Feltápászkodtam a nyugágyamról de még nem volt kedvem bemenni, így rágyújtottam és most már a csillagokat néztem a fejem felett. Elmerengtem a szépségükben, de hamarosan furcsa hangokra lettem figyelmes