Kellan
Hirtelen ébredtem álomtalan, de annál
nyugodtabb öntudatlanságomból. Minden izmom finoman sajgott, kedvem lett volna
nyújtózkodni, mint egy ébredő nagymacska, de amikor megláttam Lilt a
mellkasomon feküdni, inkább letettem erről a tervemről. Lil az én egyik
pólómban aludt, a haja zilált volt, az ajkai pirosak, egyik keze a nyakam
tövénél pihent.
Kellett egy perc, míg összeraktam magamban
a történteket. Emlékképek kuszasága szivárgott vissza tisztuló tudatomban,
mígnem ki tudtam ragadni az első igencsak éles momentumot, onnantól könnyű volt
tovább haladni.
„Telhetetlenül csókoltuk egymást, miközben
igyekeztem nem felesni a lépcsőn, édes terhemmel.
Lil karjait a vállaim köré fonta, bal
kezének ujjai finoman cirógatták a tarkómat, amitől egész testem borzongott,
szívem pedig hangosan dobogva várta a folytatást. Valahogy beügyeskedtem
magunkat a szobámba, az ágyat becélozva. Letérdeltem a takaróm szélére, éreztem,
ahogy Lil szorítása gyengül és hátradől. Igaz, kezei elengedtek, de lábaival
még mindig körül ölelt, ráadásul egyre jobban húzott magához. A szemeivel
szinte végigperzselte a bőrömet. Hirtelen zene szólalt meg a Hifimből, még meg
is rezzentem egy kicsit. Nem is vettem észre hogy Lil bekapcsolta volna.
Ránéztem a lányra, akit mindennél jobban
akartam, és aki most már póló nélkül hevert előttem. Ha akartam sem, tudtam
volna elég erőt összegyűjteni magamban ahhoz, hogy megállásra késztessem
ujjaim, amik minduntalan vágytak rá, hogy bőrét érintsék. Lil kutakodó kezei
közben már az övcsatommal babráltak.
Kikészültem, egy pillanatra végigfutott
rajtam a gondolat, mi lenne, ha csak simán leszaggatnánk egymásról a ruhát,
hogy aztán minél hamarabb essünk a másiknak, állatias szenvedéllyel? Csábító
ajánlat volt, főleg mikor kezei – a boxeromon keresztül - rám találtak és
finoman körbeszorítottak. Ekkor a kis boszorkány diadalittasan mosolyogva megcsókolt,
és ment volna tovább, ha gyorsan meg nem állítom.
-
Héé… hova sietsz? - kuncogva tepertem magam alá.
-
Csak veled akarok lenni… végre – mormolta száját
beharapva.
-
Van időnk. Nincs miért rohannunk. Különben is,
kiakarok élvezni minden egyes pillanatot ebből az estéből, hamár ilyen hamar
engedtem neked…
-
Annyira nem kellett azért győzködni. – vágott vissza vigyorogva. Ha megláttam ezt
az arckifejezést, valami mindig megdobbant bennem, és ez most sem volt másképp.
Bár már eldöntöttem, hogy ma este tényleg megtesszük, mégis volt bennem egy
kicsi bűntudat, amiért nem várunk még vele. De ezt a rossz érzést hamar elűzte
Lil vágyakozó tekintete és akaratos csókja.
Semmiképpen nem akartam, hogy neki rossz
legyen, ezért próbáltam mindennél jobban figyelni a reakcióit. Némán telt el
egy perc mialatt egymás szemébe merülve kerestük a másik lelkét.
-
Csak engedd el magad. – suttogtam a fülébe
halkan. Ujjaim a nadrágjánál babráltak, míg ajkaimmal nyakát csókoltam. Imádtam
az illatát, friss volt és olyan, mint maga Lil.
A nyakától lefelé haladva leheltem apró
puszikat, a kulcscsontjára, a melltartó pántjára, a hasára, a köldökére – amit
Ő egy kuncogással fogadott – majd a medencecsontjára. Ugyanúgy megtéve az utat
visszafelé is, hagytam, hogy ajkaink egymásra találjanak, és úgy falják
egymást, mint az éhező az utolsó falat kenyeret. Bal kezemmel megtámaszkodtam a
feje mellett, közben jobb kezem már a nadrágjában járt, nőiességét kutatva. Mikor
egyik ujjammal megéreztem a forróságot, azt hittem kikészülök. Lil egy
pillanatra megremegett, majd jóleső sóhaj hagyta el száját. Elégedettség járta
át a testem, a tudattól hogy élvezi, amit csinálok… eddig. Felbátorodva becsúsztattam még egy ujjaimat
az őrjítően szűk forróságba. Ez a tettem már nem aratott osztatlan sikert.
Próbálva minél kevesebb kényelmetlenséget okozni neki, ismét ajkainak estem.
Addig csókoltam, míg a kellemetlen sziszegéseket fel nem váltották a kéjes
sóhajok. Ez viszonylag hamar bekövetkezett, amit szintén jó jelnek könyveltem
el. Most már nem csak érinteni akartam, hanem ízlelni is.
Miközben két ujjammal még mindig benne
voltam, számmal már melleinél jártam. Szó szerint a fogaimmal bontottam ki a
melltartóból, majd rávettem magam hófehér bőrére. Teljesen nem tudtam elnyomni
magamban a türelmetlenséget sem.
Játékosan ráharaptam az egyik
mellbimbójára, Ő pedig élvezettel nyögött fel. Imádtam hallgatni apró hangjait,
csak egy gondom volt velük, az hogy kezdtem elveszteni a józanságom. De a
vadságom – szerencsére – csak még jobban beindította Őt. Nyelvemmel
végigszántottam a hasát, miközben a türelem utolsó láncaiba kapaszkodva húztam,
és nem téptem le a bugyiját. Abban a pillanatban, amint elértem amit akartam,
ujjak markoltak a hajamba, és húztak közelebb. Még nem hallottam Lilt
sikoltani… eddig a percig. Hangja betöltötte a szobát, néha elnyomva a
háttérből jövő zene dallamát.
-
Igen… Igen… - ez volt az egyetlen szó, amit
tisztán ki tudtam venni, de ettől az egytől is szétvetett az elégedettség.
Élvezi, amit csinálok! Nem is kicsit! Hahh!
-
Még csak most jön a java cica. – suttogtam a
fülébe egy perccel később, ekkor már nem bírtam tovább türtőztetni saját
vágyaimat. A mutatóujjammal eltűrtem
kipirult arcából egy kósza hajtincset, majd másik kezemmel az ágy mellett
kezdem kotorászni gumi után kutatva. Lil vigyorogva várakozott, mintha ez nem
az első, hanem legalább a századik alkalom lenne, hogy együtt vagyunk.
Bevallom, én idegesebb lehettem, mint Ő, annyira akartam, hogy jó legyen neki.
-
Csak lazulj el – motyogtam ajkaiba, remélve a
legjobbakat. Finom próbáltam lenni, de amint a szűk forróság megérintett, csak
a kielégülésre tudtam gondolni. Lassan meglöktem a csípőmet, mire Lil egy
nyüszítéshez igen hasonló hangot adott. Várakozóan néztem rá, de összeszorította
a szemhéjait. Éreztem, ahogy kezeivel erősen magához von, majd közelebb löki
magát hozzám. Ekkor rám nézett tekintetében ott remegett a csillogás, ami a
következő pislogással könnyként folyt le az arcán. Meghökkenve néztem, ahogy
rám mosolyog azzal az igai Lilles mosolyával, amitől egy apró darab olvadó
vajnak éreztem magam. Ajkaimmal elcsíptem az apró cseppet, mielőtt újra
megmozdultam volna. Próbáltam nem sietni, tényleg próbáltam, de ez olyan
lehetetlen volt, mint sivatagban szökőkutat találni. Lil egy szóval sem
tiltakozott. Szavak helyett helyes kis barázdákat vésett a hátamba és a
vállamba, míg halk sóhajai és sikolyai édes énekként visszhangoztak fülemben.
Most, hogy úgymond „túlvoltunk a nehezén” , hirtelen elöntött a megkönnyebbülés
és lassan mozogni kezdtem. Lil fogai hol az én hol a saját ajkait harapták,
miközben jómagam próbáltam betelni az egyre fokozó élvezettel. Kis idő múltán
éreztem, hogy hamarosan végem lesz, ha csak nem teszek valamit. Hatalmas
erőfeszítések árán ugyan, de megálltam.
-
Ne hagyd abba! – szólt rám azonnal Lil elcsukló
hangon.
-
Muszáj, különben végem lenne.. – vallottam be
szégyenkezve. Mert akárhogyan is nézzük, nem bírtam valami sokáig. Persze, ha
nem Ő vele lennék épp, és nem először, sokkal tovább is élvezhetnénk egymást. De ez így sok volt, be kellett
hunynom a szemem, hogy lenyugodjak. Ha ránéznék Lil kipirult arcára biztos
elhagynám magam. Mély levegő, gyerünk.
Rögtönzött meditációmat megunva Lil
önállósította magát, és csípőjét felemelve még jobban hozzám nyomta magát.
Ujjaival a tarkómat simogatta, ajkai a nyakamat csókolták.
-
Folytasd – kérlelt suttogva, és engem már egy
apró cseppnyi akaraterő tartott vissza attól, hogy engedjek neki. A következő
pillanatban már ennyi sem. Lil izmai megfeszültek körülöttem, amitől végképp
elfelejtettem miért is akartam megállni. Gyengéden megragadtam a csuklóit és a feje
fölé feszítettem miközben újra mozogni kezdtem benne. Ajka közül elégedett
sóhajok szöktek ki és simogatták a nyakam az őrületig ingerelve. Míg jobb
kezemmel a karjait fogtam, a bal kezemet magunk közé csúsztatva simogattam
érzékenyen. Lilnek nagyon is ínyére való volt ez a kissé kiszolgáltatott
helyzet, sikolyai egyre erősödtek. Végül már az ő hangja töltötte ki minden
gondolatomat. A hangja, a bőre, az íze, mindene.
Az utolsó pillanatban mikor már éreztem,
nem tartatom tovább fel az elkerülhetetlen gyönyört, arcomat a nyakába fúrtam,
fogaimmal a vállába haraptam. Lil kéjesen felnyögött és szabaddá vált kezeivel
szorosan magához ölelt, körmeit a hátamba vájta, amitől csak még nagyobb erővel
csapott le rám az élvezet. Felfoghatatlan volt. Azokban a pillanatokban nem
voltak gondolataim, csak mi voltunk ott, és a csukott szemeimen át is vakító
fehéren villódzó gyönyör.
Hosszú percekbe telt mire újra felfogtam a
környezetemet és azt, hogy valószínűleg kilapítottam a – most már nem is olyan
ártatlan – barátnőmet. Gyorsan lemásztam róla és mellé feküdtem. Elpilledve
néztem kipirult arcát, duzzadt ajkait, és a mosolyt a szája szegletében. Finoman
cirógattam a vállát, fura mintákat rajzolva puha bőrére. A csend, ami ránk
telepedett egyáltalán nem volt zavaró, inkább megnyugtató. Tudtam, hogy most
egy jó ideig – bár sosem lehetettem egészen biztos benne – rendben lesznek a
dolgok közöttünk. Egy ilyen este után, nem akartam, hogy reggel legyen.
A könyökömre támaszkodva néztem le rá, és
vártam, hogy mondjon valamit. Persze Lil nem mondott semmit, de amint
észrevette, hogy nézem kuncogva bebújt a takaró alá. Ez a szemérmesség tőle
annyira nem volt megszokott, de nagyon aranyosnak találtam és én is követtem a
takaró alá.
-
Csak nem szégyenlősködünk? – kérdeztem mialatt
orromat a nyaka hajlatába fúrtam.
-
Nem! – vágta rá rögtön még mindig kuncogva. Ez a
lány tönkreteszi az imázsomat ha így folytatja. Hamarosan csöpögős kenyérre
kenhető pasi leszek, de akkor sem tudtam neki ellenállni.
-
És mond csak, jó volt?
-
Oh, hát nem is tudom. Fényezzem az egódat? –
szembefordult velem, tekintete még mindig homályosan csillogott.
-
Nem árt neki!
-
Ez esetben a válasz igen, eszméletlen volt. –
ajkai rám találtak az enyémekre, éreztem ahogy mosolyog. Erősen magamhoz
szorítottam, és addig csókoltam, amíg ki nem fogyott belőlünk a szusz. Hosszú
idő óta először újra egésznek éreztem magam. Az egyetlen eddig hiányzó darabka
az életemből, ott feküdt mellettem, és halkan a fülembe súgta – Ne hidd hogy
ezzel befejeztük! – Vigyorogva magamra
húztam, hogy újra és újra elcsábítsam. „
Kristen
Halkan surrantunk be az ajtón. De nem elég
halkan ahhoz hogy anyánk elől megmeneküljünk.
-
Ez sokáig tartott! Rob mit akar jelenteni hogy
kiszúrod szegény anyád szemét egy cetlivel? – még be sem csuktuk az ajtót mikor
ő már a cédulát lóbálta az arcunk előtt.
„Szia Anya, szerintem csak holnap jövünk. Rob” - Ezt meg hogy képzeltétek? Tudom, hogy hétvége van, de akkor is! – anyám néha meglehetősen hasonlít egy károgó varjúra, főleg ha ideges, és most nagyon is annak tűnt. Lehet nem ez a legjobb alkalom, hogy odaálljunk elé Robbal. Ránéztem a testvéremre, és ahogy láttam, Ő is pont ezen, gondolkozott.
„Szia Anya, szerintem csak holnap jövünk. Rob” - Ezt meg hogy képzeltétek? Tudom, hogy hétvége van, de akkor is! – anyám néha meglehetősen hasonlít egy károgó varjúra, főleg ha ideges, és most nagyon is annak tűnt. Lehet nem ez a legjobb alkalom, hogy odaálljunk elé Robbal. Ránéztem a testvéremre, és ahogy láttam, Ő is pont ezen, gondolkozott.
-
Sajnáljuk – Rob elővette a legbűnbánóbb fejet,
amit csak tudott. – De hoztunk neked tacot! - odanyújtotta a papírzacskót, amit
anya egyik kedvenc út menti gyorsbüféjéből szereztünk be. Ezzel mindig le
lehetett kenyerezni…eddig.
-
Hm. Szerencsétek hogy nem tudok rátok haragudni,
sokáig. – azzal kitépte a zacskót Rob kezéből és már el is tűnt. Könnyű, ha az
ember anyja gyorskaja függő.
-
Apa merre van? – kiabált be Rob a konyhába ahol
anya már tömte magába a tacot.
-
Elment a fiúkkal bowlingozni.
- Remek! – mindketten felsóhajtottunk, mert ez azt
jelentette, hogy még egy estét nyertünk a kitálalásra. – Akkor majd holnap
beszélünk velük! – jelentőségteljesen néztem Robra, miközben felsétáltunk az
emeletre. – Talán addig nem kéne kísérteni a sorsot, és az estét
különtölthetnénk. – javasoltam, bár sejtettem, hogy ez nem fog összejönni.
-
Messze van még az este, mit szólnál egy filmhez?
– erős karjai a derekamra csúsztak, és a szobája felé kezdünk araszolni.
-
Mit szeretnél nézni? – kérdeztem naivan,
miközben a zár halkan kattant mögöttem.
-
Mindegy, úgyse azzal leszünk elfoglalva. – ez
volt a végszó, mialatt ujjai az ingem gombjait bontogatták, és ajkai a nyakamra
találtak.
Úgy
tudtam hogy ez lesz!
Üdv itt újra Brianna!
VálaszTörlésEzzel az új résszel igazán feldobtad a napomat, köszönöm neked!
Képzeld pont a hétvégén kezdtem el újra olvasni a történetet és lám most meg itt egy új fejezet.:)
Szívből örülök, hogy megint itt vagy.És nem tudom milyen érzés vett újra rá az írásra/blogolásra én nagyon hálás vagyok érte.
Külön tetszik, hogy továbbra is színvonalas lett.;)
Szóval remélem most már rendszeres frisseket kapunk!:)
Ezer puszi: Evcu
HŰŰŰHA!!HŰHHHAAA!!!HŰHAAAA!HŰHAAAAAAAA!!! komolyan mondom hogy el sem tudom mondani hogy mennyire boldog lettem akkor amikor megláttam hogy új fejezet van!Komolyan mondom hogy még a szememet is megdörzsöltem hogy biztosan nem káprázik-e !:DD De nem hál'istnnnek!!!!Jajj annnyira elmondhatatlanul örülök a folytatásnak!!!!!! Bocsi ha néhol kicsit zavaros de rényleg majd kicsattanok az örömtől!!:D Jajj Briana egy istennő vagy de itt és most ünnepélyesen kijelentem hogy ha mégegyszer megmersz fosztani minket a csodálatos írásaidtól akkkor komolyan mondom hogy felkutatunk bárhol is légy!:DDD IMÁDTAM!!!!!:) Várom a folytatást!!!:)
VálaszTörlésPuszi:Pixy
ezaaaaaz! :)))))
VálaszTörlésNosztalgia nosztalgia nosztalgia! Imádlak szivem még nem olvastam el, mert beadandót csinálok, de már a tudat is olyan kis nosztalgikus boldogság. :)))
VálaszTörlésAngyalka
Oh, Te Jó Ég!!!!! :))))))))))))
VálaszTörlésDe rég volt már, hogy olvashattam az első, igazi kedvenc történetemet, és tessék, újra itt vagy!!! :)))
Lil és Kellan még mindig az abszolút kedvenceim!!! :)
Imádom, hogy megírtad ezt a részt, és azt is Imádom, ahogy megírtad!!! :)
Az én szívem is dübörgött olvasás közben!!! :)
Hát, hiába!!! Te mindig is tudtál írni!!!! :)
Istenkém!!! Mennyire hiányzott nekem ez a történet!!!! :)
Jajj, nagyon a kedvencem, még mindig!!!
Szerintem az is marad örökké!! A legelső blog, amit igazán örömmel kezdtem el olvasni!!!
ÖRÜLÖK, hogy újra itt vagy, és alkotsz!!! :)
Szokás szerint minden úgy volt tökéletes, ahogy kigondoltad és megfogalmaztad!!! :)
Csak Gratulálni tudok!!! :)
Alig várom a folytatást!!!
Bár megjegyezném, hogy hajlandó vagyok ismét sokat várni, ha az szükséges, mert ilyen fejezetekért megéri!!! :)
Még egyszer Gratulálok, és alig várom a következő részt!!! :)
Megyek is, és újra kezdem!!! :)
pusziiiiiiiiiiiiiiiii
Szia!
VálaszTörlésAlig hittem a szememnek, mikor megláttam! :) Igazi mikulásnapi meglepetés volt ez a visszatérés, és h még egy fantasztikus fejezettel is megspékelted, nem csak egy bejelentéssel...
Üdv újra itt! És izgatottan várom a folytatást, amúgy jó gonosz vagy, h húzod az agyunkat a Rob/Kris páros bejelentésével! :)
Puszi Em
Szia!
VálaszTörlésÉn is nagyon örülök, hogy visszatértél. :D Jó volt újra olvasni tőled, mivel ez az egyik kedven blogom. Reménykedem, hogy egyszer csak folytatod, és lám beteljesült a kívánságom. :)
Én is remélem, hogy majd ezentúl gyakrabban lesznek a frissek, mert az ilyenekre érdemes várni!!
Sok puszii,
Tincsu :)
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! és MÉG, MÉG, MÉG!
VálaszTörlésÉlveztem minden egyes sort! Remélem nem várat magára sokat a folytatás, bár őszintén erre érdemes várni!
Már nagyon várom, h kiderüljön ki, miként fogadja a kapcsolatukat! Remélem azért kapnak meleget is, nem csak hideget! :)
Puszi Em
Ez most komoly?! Alig hiszek a szememimnek :D Annyira örülök, hogy visszatértél és ilyen remek fejezettel leptél meg bennünket! :)
VálaszTörlés