2010. július 31., szombat

i dont care :P


Szóval, most már nem bírok magammal, amúgysem terveztem sokáig kimaradni. A kezem úgy ahogy megvan, a fásli alatt, de leszarom. :D Most ugyan van egy kis hányingerrel vegyes röhögő rohamom pár emberkétől, de ez csak még jobban felspannol és még jobban arra ösztönöz hogy tovább írjam nektek AZt. Mert ti ....megérdemlitek XD..
Szóval az elkövetkezendőkben számthattok tőlem újabb szavakra és mondatokra ;)
láw
B.

2010. július 28., szerda

diagnózis


Nos van egy nagyon rossz és egy kevésbé rossz hírem számotokra.
Nem a történettel kapcsolatban, nyugi.
Az van, hogy egy göb
( ciszta. kocsonyás állagú, 1-2 centi átmérőjű ,gömb alakú képződmény) van a csuklómban. Pár napja találtam, aztán ma a doki azt mondta három lehetőségem van.
Az első hogy fáslizom, ha az nem jön be, tűvel felböki és leszívja, ha az sem... akkor operálni kell a kis gecit :/ (nem kell itt se izgulni, egy két centis vágásról lenne szó. )
Namármost, azért nincs kedvem a hármas szintig eljutni, így most is fásli van a kezemen.
Szerintem mindenkinek leesett már: a dokim azt mondta ez a túlzott megeröltéstől van.
Amit mondjuk baromi nem értem, mert mindig is ilyen voltam Mármint nem változott semmi, nem csináltam semmit ami megeröltető lett volna a kezemnek. Mindig sokat gépelek, és gyorsan, de ez eddig is így volt. Sajnos mostanra ez már sok lett a csuklómnak elvileg...
A kevésbé rossz hír viszont, hogyha a fásli hatására lemegy a göb, akkor jók vagyunk :D hanem akkor megszívtam. :S Bizonytalan ideig nem lesz friss... bár megpróbálhatok egy kézzel írni, csak úgy baromi lassan megy. Majd meglátom mit tehetek ez ügyben.
Hmm...hát elhihetitek , nem én akartam.
B.

2010. július 26., hétfő

14.


Íme tizenégygyeske ^^ A kép nagyon adja magát , bocsi :P
Leszögezném hogy nagyon örülök az újabban szép számmal érkező hosszabb, kifejtősebb komiknak :D Tartsátok meg ezt a jó szokást :D
Amúgy meg mikor túrom a netet jó storyk után kutatva egy csomó helyen látom viszont az oldalamat, linklistában és díjjazásoknál. Ez baromi jól esik, és igyekszem majd viszonozni a kedvességet valahogy :]
pííísz
B.


- Nagyon kicsire vagyok tőle hogy megszerezzem - ujjongott Ann már a dohányzóban. Vigyorogva vázolta tervét ami a „Cam becserkészése „ fázisból és a „ Cam eldobása” részből állt.
- Csak aztán nehogy visszaüssön – figyelmeztettem kelletlenül, mert tudtam hogy úgysem fogadja meg a tanácsom. Miss. Önfejű akkor a saját kárából fog tanulni , ami nem lesz kellemes. Ismertem a tesóm bandáját, Camnek is voltak módszerei.
- Jaj ugyan, nyugi Kris, tudom mit csinálok . Megleckéztetem egy kicsit – Ann oly szép arcán most sunyi vigyor terült el, még ez is jól állt neki.
- Hát persze , mi meg majd zabálhatjuk veled a csokoládét kiló számra ha a kis terved szarul sül el – jegyezte meg Lil, és bár meg nem mondtam volna Annak, mélységesen egyetértettem vele.
- Ha már ilyen témánál vagyunk – vágtam közbe mielőtt még veszekedés lett volna – Lil… a vak is látja hogy Kell oda van érted, miért nem adsz neki egy..
- Ne kezd te is,ma már te vagy a harmadik aki ezzel nyaggat. Kellan Lutz csak egy tipikus macsó focista gyerek, aki egymás után döngeti a csajokat, majd megunja ha látja hogy én nem fekszem meg neki.
- Normális esetben, kedves Lil, egyetértenék veled, - jelentette ki Ann - hisz én is így gondolkodom. De van a srácban valami, nem a Cam féle tipikus tahó gyerek…úgy sündörög körülötted mint..
- Álljunk csak meg egy percre – vágott vissza – „nem a Cam féle tipikus tahó gyerek?” Már bocs, de nem ezzel a tahó gyerekkel smároltad át az éjszakát?
- De igen, de ez a terv része…
- Ugyan már! – tajtékzott Lil egyre dühösebben. – Milyen terv? Egyáltalán, miért kell ezt csinálnod? Te okítasz engem, hiszen még egy normális kapcsolatod sem volt.
- Mert senki sem volt eddig olyan aki megfelelt volna!
- És ezt Camen kell kitöltened?
- Ne szólj bele hogy intézem az ügyeimet, Miss. sosem feküdtem még le senkivel. – Ann sértése olyan volt, mint egy arcon csapás. Ez volt az a téma amit se Lil , se én nem akartunk soha elővenni. Tehetetlenül néztem ahogy a legjobb barátaim egymást marják, legszívesebben felüvöltöttem volna.
Lil mélyen szívott a cigijéből, keze remegését figyelte, fel sem nézett úgy szólt vissza.
- Én legalább nem vagyok a suli ribanca – hangja egy ponton megremegett. Súlyos szavakat vágtak egymást fejéhez, ami mindkettejüknek fájt.
- Csajok hagyjátok már abba! – szóltam közbe, idegesen csapkodva a levegőt magam körül. - Muszáj ezt csinálni?
- Nem Kris, dehogy muszáj, én már abba is hagytam – azzal Lil fogta magát és bevágtatott a terembe, otthagyva engem a puffogó Annel.
- Most mivan? – kérdezte mikor kérdő tekintetem az övébe fúrtam. – Igazam volt! Hiába is nézel így. Egy pasi kéne neki aki jól megrakja és máris nem lenne ilyen hepciás hülye …
- Most már elég , fejezd be! – kiabáltam dühösen mivel ez engem is igen kényesen érintett. Hiába nem tudhatta, személyes kritikának vettem. – Nem mindent old meg egy pasi meg egy menet az ágyban. Jobb lenne ha ezen elgondolkoznál. – eloltottam a cigimet és elhúztam.
Bent már javában megteltek a szék sorok, barátokkal , haverokkal, szülőkkel, adományozókkal. A színfalak mögé érve felfordulás fogadott, az emberek futkostak mint pókok a falon, suttogva kiabáltak, vagy épp kerestek valamit eszeveszettül. Nyugodtságot erőltetve magamra beálltam a párom mellé, aki egy Dave Carter nevű harmadikas volt. Azt hiszem ez a ruha tényleg dobott rajtam valamit, mert a srác elismerően méregetett, de nem ő volt az egyetlen. Több srác is hitetlenkedve bámult, ami egy picit, csak egy nagyon picit, de legyezte mikro méretű önérzetemet. Dave egy idő után már egyáltalán nem leplezve érdeklődését beszédbe enyelegett velem.
- Na és mond csak Kris, mi van veled meg Mikeal? – kérdezte mohón csillogó szemekkel. Értetlen fejem láttán sem lohadt le lelkesedése így kelletlenül válaszoltam neki.
- Már rég szakítottunk.
- Jah..tényleg?…Igazán sajnálom – mondta egy cseppnyi együttérzés nélkül.
- Aham..- ennyi volt a kommentem. Zavartan tekintgettem körbe-körbe ismerős mentőövek után kutatva, de persze nem találtam.
- Akkor ez azt jelenti hogy nincs pasid ugye? – Dave annyira izgatott lett hogy karjait hirtelen a derekamon találtam. – Mert elmehetnénk esetleg valamerre. Valami kötetlenre gondoltam, benne lennél? – szegezte nekem a kérdést, de én nem tudtam rá figyelni,egyre csak kezét figyeltem ahogy a bőrömhöz ér. Furcsa ijedséget éreztem, mielőbb szabadultam volna a közvetlen közeléből.
- Kösz, de inkább nem. – hárítottam, remélve hogy hangsúlyomból kiérződik mennyire nem az a nem! Próbáltam arrébb húzódni, izzadt kezeit lefejteni a csípőmről. De persze miért is lett volna olyan egyszerű? Dave nem tágított, úgy tűnt nem elégszik meg a válaszommal.
- Miért nem? Hidd el rendes srác vagyok . – Elhiszem csak engedj már el bassza meg! ..Kezdett nagyon kínossá válni az egész, illetve inkább nyomasztóvá. Akadozva kezdtem venni a levegőt, mint akin mindjárt kitör egy pánik roham. Kb. úgy is éreztem magam.
- Engedd el! Most! – halottam meg egy metszően hideg, fenyegető mégis számomra forróan ismerős , megmentő hangot. Felpillantottam - Dave kezeiről egyenesen - Rob merev érzelemmentes arcára. Tekintete ugyanakkor mérhetetlen dühöt tükrözött. - Carter , miért nem mész és levegőzöl egy kicsit? - kérdezte Rob rémisztően nyugodt hangon, amitől a gyomrom is megremegett. Éreztem ahogy Dave tappancsai villámgyorsan lekerülnek rólam, majd messzire lép tőlem aztán – helyesnek mondott arcát féltve – kisomfordált az ajtón.
Rob oda lépett a helyére, és kezét - mintha csak véletlen lett volna- az enyémhez érintette, ujjaink lazán összekulcsolódtak. A hirtelen jött biztonságérzettől boldog vigyorral arcomon szemléltem piszkosul sexy alakját.
- Kevés hiányzott hogy beleépítsem a gyereket a falba. – suttogta még mindig remegő hangon a fülembe. Ahogy kezével eltűrte a hajamat jól ismert borzongás futott végig rajtam.
- Örülök hogy jöttél. Sokkal jobb most már… - vallottam be és közben közelebb dőltem hozzá. Ajkai még mindig a fülemnél kalandoztak, őrületbe kergetve érzékeimet. Elhajoltam tőle hogy a szemébe nézhessek. Némán figyeltük egymást percekig, legszívesebben megcsókoltam volna , de tisztában voltam vele hogy nem lehet. Kínlódva szugeráltam ajkait egészen addig míg Nikki meg nem érkezett.
- Rob te meg mit keresel itt? És hol van Dave?! – rimánkodott kétségbeesetten.
- Davevel helyet cseréltünk – jelentette ki egyszerűen.
- Mi? De hát azt nem lehet! Pontosan be vagytok osztva. És különben is.. – Nikki teljesen bepörgött, kezeivel a levegőben gesztikulálva próbálta Rob értésére adni a dolgokat, de testvérem unottan félbeszakította.
- Vagy itt maradok Krissel vagy nem lépek fel.
- Azt nem teheted! – fakadt ki Nik rikácsolva.
- Dehogynem!
Nikki is belátta hogy veszett ügye van ,Rob a suli legjobb pasija ,ráadásul ha ő nem lépne fel, a többi alfa hím sem. Így megsemmisülve bólintott.
- Oké rendben. De ha egy ici pici gubanc is lesz , én kicsinállak titeket! – fenyegetőzött határozottan, de szép arcát nézve nem volt valami hiteles az alakítás. – Amúgy meg lazíthattok a diri megint vagy 10 oldalas sódert nyom, pedig megpofáztam neki hogy hanyagolja. Beszélhetek én..- dünnyögött tovább de már egyáltalán nem nekünk szólt. Pár pillanat múlva meg már nem is nagyon figyeltem , ugyanis Robnak kedve támadt kivonszolni a sorból .
- Mi a frászt csinálsz?
- Nem hallottad Nikkit?! Még van időnk, hát akkor miért ne használnánk? - azzal a lendülettel belökött az alkalmi próbafülkébe , ami pár fa lapból és egy lepedőből lett összetákolva.
- De most nem otthon vagyunk – oltottam le erőtlenül, mert már most élveztem az egész helyzet izgalmát. Kezei lesimították vállamról a ruha finom pántját, majd a fűzőmet kezdték bontogatni.
- Hééj! – szóltam rá megint, de nem hatotta meg. Leráncigálta melleimről a finom anyagot miközben őrjítő csókot nyomott ajkaimra.
- Ez is a te hibád! Már majd meg kattantam egy csókért. – lehelte sürgetően majd nyelvével végigszántott a nyakamon. Ujjaimmal a hajába túrtam, de magam sem tudtam eldönteni vajon ellökni , vagy közelebb húzni akarom?...Végül győzött agyam irracionálisabb fele, és ahogy mostanában az lenni szokott engedtem a csábításnak. Elrugaszkodtam a földtől mire Rob a fenekem alá nyúlva tartott meg és préselt szorosan a kemény fal és puha mellkasa közé. Köré fontam a lábaim mialatt ő melleimre hajolva kényeztetett. Nyelve izgató játékot játszott mellbimbóimmal amire az aláfestő zenét halk nyöszörgéseim adták. Hajába tépve próbáltam levezetni felgyülemlett vágyamat, és valamilyen csoda folytán elnyomni a sikolyaimat. Amik egyre hangosabbak lettek ,ahogy Rob finom csókja vad harapásokká durvultak. Lejjebb engedett magán így megéreztem farmerjában ágaskodó férfiasságát.
- Gyerekek mindenki készen áll?! Fél perc és kezdés! – harsant fel Nikki hangja pár méterre tőlünk. Összerezzentem egy pillanatra mire Rob is megálljt parancsolt magának.
- Most mi legyen? – lihegtem teljesen kikészülve. Egy percen belül már a földön találtam magam, drága testvérem lemondó sóhajok közepette kötözte vissza ruhám szalagjait.
- Otthon bepótoljuk – ígérte egy sokat sejtető csók kíséretében.
Személy szerint majd felrobbantam a bennem tomboló érzelmektől, de sajnos a kötelesség közbeszólt. Mennünk kellett, és mentünk is. A zene hangosan dübörgött mi pedig visszaálltunk a sorba és vártunk. Izgulni kezdtem, főleg , mert tudtam milyen balfasz vagyok, és milyen könnyen taknyolok el.
Nyugi , nem lesz gáz – szorította meg a kezem Rob, némi bátorságot csöpögtetve belém.

2010. július 23., péntek

13.


Lányaim! Ezt a részt csak azért mert egész héten balfaszkodtam XD...és nem tudok pontos lenni meg megbízható meg blablbala... jólvanna :D
Fannim neked köszönöm a kisregényt, jól esik hogy ennyit írtál, és másokat is bátorítok ám: csak nyugodtan, elfér egy egy hosszabb komi is ott XD..
Őőőő...jah igen, Fanni kérdésedre a válasz: a kulcs-szavak: stupid, blond, bitch ^^

Végül... A legeslegfontosabb:


Boldogságos Szülcsinapcsit ez én egyetlen cuncámnak (L)(L)(L) annyira szeretem hogy elmondani/leírni nem tudom....

Imádlak drágám, olyan vagy nekem mint a levegő...annyi mindent tudnék még írni de téged amúgy sem lehet szavakba önteni , hisz mit is írhatnék?Tehetséges,kedves,okos,szép,jószívű, vicces,imádnivaló,néha akaratos xD...(L) Csak annyit még, hogy "mindtűljobb"(?) xD barátom vagy, és a BESTem (L). Legjobb vagy csaj :D
lávjúú
B.

Na most hogy kicsöpögtem magam(xp), jöjjön a rész.
Sokan sokféle dolgot feltételeztetek, lássuk bejött-e :D

Robert

Pár perccel később, a kihalt ebédlő egyik asztalánál akadtam rá. Talán nem is vett észre, úgy láttam nagyon elmélyedt a gondolatiban.

- Csak nem menekülünk a munka elől ? – ültem le mögé, hogy át tudjam karolni, karcsú derekát.
- Nem..inkább más elől..
- Mi bánt ? – kérdeztem , most már sokkal komolyabb hangot megütve. Féltem hogy csalódott bennem, vagy megbántottam. Reméltem nem haragudott meg, a Beckel történtek miatt. Ő is láthatta mennyire taszít már csaj.
- Csak…semmi…
- Mond el! – kérleltem egyre idegesebben.
- Kérlek válaszolj őszintén, miért is csináljuk ezt? – testét kitekerve hátrafordult hozzám, hogy a szemembe nézhessen. A szívem hevesebben dobogott ahogy arcunkat hirtelen csak pár centi választotta el egymástól. Érezni akartam puhaságát, finom ízét, de sejtettem ,hogy választ vár a kérdésére.

- Kristen… Tudod hogy megváltoztak az érzéseim irántad, és..én úgy vettem le hogy te is..te is változtál..Mármint máshogy viszonyulsz hozzám, talán más érzéseket is táplálsz, de nem akarok reménykedni semmiben. Nekem elég hogy itt vagy velem, hogy Így vagy velem. – hiába próbálkoztam, egyáltalán nem éreztem úgy ,hogy sikerült normálisan kifejeznem azt amit érzek, de Kristen mégis kibogozhatott valamit a – számomra értelmetlen - maszlagból, mert az arcunk közt lévő különbséget átszelve csókra illesztette ajkainkat. Önkéntelenül is elöntött a jóleső vágy a közelségétől , szája engedelmesen szétnyílt akaratos nyelvem előtt.

Egy pillanatra sem szakítva meg csókunkat, megfordult, és lábait az én lábaimra rakva az ölembe ült. Ez az én csajom! Vadul csókoltam tovább kipirosodott ajkait, miközben apró kezei egyre bátrabban simultak testemre majd a hajamba túrtak hogy fejemet közelebb rántsa magához. Elképzelni sem tudtam volna édesebb kínzást, csípőjének lágy mozgásánál, teljesen elvette az eszemet. Éreztem ahogy egyre kevesebb lesz a hely a nadrágomban. Kristen talán észre sem vette mit tett velem, vagy pont hogy direkt csinálta, de nem számított már. Akárhogy is, de képes volt percek alatt felizgatni és ezzel együtt pattanásig húzni az idegeimet. Erősen a fenekébe markoltam hogy megállásra kényszerítsem, mert legszívesebben felraktam volna az asztalra és letépve róla minden takarást tettem volna magamévá.… Nem! Erre még gondolnom sem kellene…még egy darabig biztos nem.

Persze ő nem akart megállni, sőt! Nem csak hogy nem állt meg, de önuralmam utolsó szálain lépkedett. Hajamat markoló keze most kettőnk közé csusszant, ahol nadrágom kőkemény dudorához ért. Drága húgom élvezettel nézte ahogy testem megremeg érintésétől, újra és újra végigsimított rajtam elégedett morgásokat kicsalva belőlem. A fejemben lévő káosztól egy értelmes gondolatom sem volt, ráadásul kis idő választott el attól hogy lerántson magával a gyönyör hulláma. Szemei egy pillanatra sem eresztettek, tekintetében láttam megcsillanni az önelégült szikrákat,és ez egy kicsit észhez térített. Nem hagyhatom magam, még a végén ő lesz az aki engem irányít, azt pedig nem lenne valami ésszerű. Egy rántással elszakítottam édes kielégülést ígérő kezeit magamtól. Az ürességtől vágyam hirtelen fájdalmasan lüktetett, de nem kerekedett felül.
- Nem otthon vagyunk – mormoltam bele a nyakába. – Ezért még megkapod a magadét – fenyegettem miközben már ki is eszeltem ördögi tervem.
- Már alig várom – finoman beleharapott a fülcimpába, amitől egy pillanatig megint vágyam uralkodott el rajtam. Tenyerem közé fogva arcát erősen megcsókoltam, sürgetően és vadul.

- Szörnyet teremtettem – mosolyogtam önfeledtem. Néztem bájos arcát, amin új érzelmek sorakoztak. Érzelmek amiket én szabadítottam ki belőle.

Szerettem volna ott maradni vele , még pár percig. Egy kis időt kérni amíg még kettesben lehetünk, és új kapcsolatunk kibontakozó lobbanó érzelmeit ízlelgetni. Csókjaiért könyörögni, érintését átélni. Sajnos azonban Sandy és Jackson közbeszakították spontán légyottunkat . Már messziről hallottuk a zsörtölődés hangjait, ezért volt időnk szétrebbeni, és egy illedelmesebb pózba vágni magunkat.
- Nem érdekel minek nevezed attól még ugyanaz marad – hallatszott Sandy ideges hangja. Ez nem volt a mai nap újdonság, az viszont igen hogy Jack szintén ugyanabban a stílusban válaszolt.
- Az isten szerelmére , csak beszélgettünk .
- Majd kicsordult a nyálad.
- Nem igaz.
- Láttam amit láttam! – kiabált egyre nagyobb hangerővel.
- Miért nem bízol meg bennem? – üvöltött vissza Jack . Őszintén meghökkentem barátom viselkedésén, soha azelőtt nem láttam így beszélni senkivel, pláne nem a barátnőjével. Gondolkoztam hogy közbeszóljak-e, végül is nem igazán tudom kinek van igaza. Végül Kristen vetett véget tépelődésemnek.
- Khm..Srácok – szólalt meg halkan, mire mindketten felénk kapták a fejüket.
- Kris…Rob..nem tudtam hogy itt vagytok – mentegetőzött kínosan Jack.
- Kris téged kerestelek , gyere velem. Öltöznünk kell – mintha az egész eddigi jelenet meg sem történt volna. Sandy levegőnek nézve Jacket és engem , kivonszolt Krist a teremből. Összezavarodva bámultam távolodó alakjukat majd barátomra függesztettem minden figyelmem.
- Szóval?
- Féltékeny – jelentette ki keserű éllel szavai mögött. – Dumáltam Ashleyvel.
- Auch – szisszentem fel. Az tuti ha csaj lennék és a pasim egy olyan csajjal dumálna mint ő..nade miért is gondolkodom én ilyeneken?!
- Nem csináltam semmit! – förmedt rám sértettem.
- Tudom… majd megnyugszik.
- Remélem. Nem is értem mit képzelt, mióta is vagyunk együtt? Fél éve? !
- Részvétem haver - veregettem meg a vállát vigyorogva. Ezek után a hangulat valamicskét javult ezért elindultuk begyűjteni a többieket, egy kis csapatmegbeszéléssel egybekötött nikotin túrára.
Kint álltunk a suli melletti placcon , az ember szálingóztak befelé , mi meg már 10 perces késésben voltunk. Még szerencse hogy ott volt velünk Paul, ő a diákelnök helyettes , csak nem lehet akkor gáz.
- Helyzetjelentés. Jack ?
- Mosolyszünet – szegény srácról lerítt hogy rosszul érzi magát. Mélyen beleszívott a cigijébe aztán kérdezett. – Kellan?
- Alakul – vigyorgott izom pacsira barátom de a többség csak leintette. – Higgyétek el nekem, befog jönni a tervem.
- Hogy loholsz utána mint egy kiskutyus?
- Bazd meg Cam, ha ennyire nagy a pofád mond el te hogy állsz? – nem túl jó ötlet fel idegelni egy izomköteget, Camen mégsem látszott hogy félne.
- A tenyeremből eszik a kicsike – jelentette ki önelégülten – még a héten megszerzem. Hát te Paul?
- Alakul – csak ennyit mondott bizalmasan. Mind tudtunk róla meg a netes kis barátnőjéről, de már rég letettünk róla hogy beszóljunk neki. Hajthatatlan volt. – Rob?
Hirtelen minden szem rám szegeződött, kivéve Jacksont, ő látványosan vigyorgott az aszfaltra. Kellan pedig kifürkészhetetlen tekintettel bámult rám.
- Hát… Az igazat megvallva – gyerünk Rob, találj ki valamit!
- Mond már haver, ki miatt ejtetted Beckst?
- Azt még egyenlőre nem szeretném ha tudnátok. – válaszoltam diplomatikusan, de ez senkinek sem nyerte el a tetszését.
- Mivan?
- Csak annyi , hogy még szeretném titokban tartani, amíg..szóval amíg biztos nem leszek magamban , és.. benne.
- Legalább azt áruld el hogy ismerjük-e – kérlelt Cam szüntelenül. Erre még válaszoltam, arcomon elégedett vigyorral .
- Jobban mint hinnétek.
Kristen
- A tenyeremből eszik a srác – nevetett önelégülten Ann mialatt a ruhája cipzárjával bajlódott. Sehogy sem akart feljebb csúszni. – Ki tervezte ezeket a göncöket? – mérgelődött , megjegyzem teljesen jogosan. A ruhák nem hogy divatbemutatón ,de még a piros lámpás negyedben is megállták volna a helyüket. Mind nagyon szűk , feszülős, apró anyagok voltak. Nem is értem hogy mehetett bele az igazgató egy ilyenbe. Mindenestre én még a tükörbe sem mertem belenézni így. De a többiek mind irtó dögösen festettek. A hajunkat hatalmas loknikba csavarták, és a felsős csajok füstös szemeket varázsoltak ránk. Vérbeli ribancoknak néztünk ki. Legalább is annak éreztem magam , főleg a Robbal töltött idő után. Rob. Ahogy rá gondoltak a gyomrom megremegett. Emlékeztem az arcára, ahogy szemeit lehunyta, szemöldökénél apró ráncok feszültek mikor kezem vágyát érintette. Hangja , rekedt morgása ami egyenest a fülem mellől jött. Borzongás fogott el ezekre a gondolatokra, ráadásul ki is pirultam.
- Minden rendben virágszál? –kérdezte a tükörben mellettem álló Lil, szintén középkori ribinek ábrázolt alakja. Meg kell hagyni iszonyat jól nézett ki, akárcsak a többiek, rajtam kívül.
- Minden – sóhajtottam színpadiasan, remélem azért hihető volt. – csak izgulok egy picit .
- Csak nyugi, mind így vagyunk vele. Ne foglalkozz vele, csak érezd jól magad. - karcsú karjaival óvatosan megölelt, nehogy a hajunk vagy a ruhánk picit is tönkremenjen mert akkor Nikki idegrohamot kapott volna.
- Van időnk egy gyors cigire? – kérdeztem izgatottan. Most úgy éreztem muszáj nikotinhoz jutnom különben felrobbanok az izgalomtól.
- Szerintem van, és különben is, szard le. Nélkülünk úgysem kezdik – már kifelé indult, de én még hátra néztem. Sandyt még sminkelték, Nikki idegbeteg. Ann viszont a cipzárral bajlódott még mindig. Odamentem hozzá, és miután együtt megoldottuk végre kijutottunk a friss levegőre.
Kifelé menet összefutottunk a befelé menetelő hím sereggel. Nem túlzás ha azt mondom mindegyiknek tátva maradt a szája. Robot figyeltem, szemei először szinte kidülledtek a meglepetéstől, aztán szép lassan elsötétültek, vágyakozva nézett végig rajtam, én pedig igyekeztem nem elpirulni. Zavartalanul haladtunk tovább amíg egymás mellé nem értünk. Finom tenyerével végigsimított meztelen vállamon. Azonnal libabőrős lettem, gyorsan körbe néztem, de nem tűnt fel senkinek Rob kis magánakciója. Ann gyors csókot váltott Cammel , előadva a naiv kislányt, közben egyre csak szövögette hálóját a srác körül. Lil némasági fogadalma Kellanal szemben rövid életűnek látszott mikor Kel bókokkal kezdte bombázni. Barátnőm persze nem tudta hova tenni, így visszabújva a keménység álarca mögé rövid úton küldte melegebb éghajlatra csóri gyereket. Nem értettem a dolgot , Kel még viszonylag rendes pasi, persze oké hogy Lil parázik de akkor is. El kell vele beszélgetnem. Bár jobban belegondolva, én mint szakértője egy épkézláb kapcsolatnak? Enyhén nevetséges. Ami Rob és köztem lezajlik nem csak hogy lehetetlen, érthetetlen, képtelen érzelmek folyama, de normális kapcsolatnak sem nevezhető.
Úgy tűnt testvérem célja, rácáfolni erre:
- Iszonyatosan kívánatos vagy – súgta a fülembe mint ha csak a bevásárló listát egyeztetnénk. – Legszívesebben most rögtön neked esnék – lábaim megremegtek ahogy szavaihoz az elmúlt napok csodás emlékeit csatoltam. Jack kuncogva halad el mellettünk, én pedig arrébb léptem, minél messzebb Rob bűvköréből.
- Jó, majd este visszatérünk rá – jegyeztem meg protokollszerűen. - Te is jól festesz mellesleg bátyó – próbáltam hangomnak normális, átlagos élt adni, de nem igazán ment, főleg amikor végignéztem rajta. Fehér ing kigombolva, farmer sort megszaggatva, fekete nyakkendő hetykén odalógatva . Ki tervezte ezeket a cuccokat? Hugh Hefner?
- A kifutón találkozunk – kacsintott rám, majd beljebb libbentek a fiúkkal, amolyan macsós járással, szokásukhoz híven.

Egy kis segítség a képzelőerőnek :D