21.

Na csááááááááá lányok :] Visszatértem/tünk. A nyaralásról annyit hogy qrva jó volt, mert ha most le kezdeném mondani kb sosem lenne vége :D A fejezet képért örök hála Lady BBmnek (L) ez nájsz . Őőő most annyi mindent akartam hirtelen... szóval ez most kicsit Rob szemszöges lesz, mert valahogy belejöttem. Ééés a sok"mikor lesz már szex?" kérdésre annyit: majd... bazzeg...türelem...nagy erény amúgy.. :P 

Komihatárról: nem lesz, eddig se volt. Direkt azért mert nem akarok kötelezni. Nem tudom honnan vetéttek hogy lesz xD.. 

 De most is jólesett hogy ennyien írtatok, tartsátok meg jó szokásotokat. Kééérlek *__*

lááv 

B.

Kristen

Remegve viseltem minden egyes nyelvcsapását, és régi ismerősként köszöntöttem a rám törő , kínzóan gyönyörű élvezet hullámokat. Lihegésem, mely eddig betöltötte az egész szobát, most már hangos sikolyokba torkollott , ahogy pár perc alatt elértem az extázis kapuját. Testem rázkódott , próbálva feldolgozni a mámort. Alig volt több pár pillanatnál, nekem mégis az örökkévalóságot jelentette. Rob erősen fogta körül a lábaimat, így legalább nem estem le az ágyról bódult vergődésem közben. 

A szám zsibbadt ahogy fogaimmal fehéredésig haraptam, de nem érdekelt. Boldog öntudatlanságba süllyedve vártam csillapodásomat. 

Teltek a percek miközben én még mindig , akár egy rongybaba hevertem a kanapén. Rob mellém mászott , hosszú ujjaival finomat simított végig a karjaimon, hasamon, vagy épp a nyakamon. Rényire nyílt szemekkel néztem az arcán játszódó elégedett mosolyt. Kis önelégült, ha lenne bennem elég erő visszaadnám a kölcsönt...és vissza is adom. Az nem létezik hogy engem így kényeztet , ő meg semmit se kapjon a jó munkáért. Rá vigyorogtam , mire ő felvonta a szemöldökét.

-                Mi az? – kérdezte halkan. – Mi jár a fejedben?

-                Oh… majd meglátod – suttogtam rekedten , majd még mindig gyenge végtagokkal , de feltápászkodtam.  Hátradöntöttem Robot, Ő nevetve hagyta magát. Kíváncsian szemlélte mire készülők, az mondjuk engem is érdekelt volna…mivel csak mentem a saját fejem után. A kezem szinte magától mozdult , és pattintotta szét a nadrág gombjait. Lesimítottam rólam, a  boxerével együtt.  Tekintete egyszerre, várakozóvá vált.  Nem akartam húzni az agyát, ezért bele is kezdtem a dolgok sűrűjébe. Finoman simítottam végig forróan merev vágyán, ezzel, elfulló sóhajt kicsalva Belőle.

Pár percig élvezettel figyeltem kínlódó arcát, majd számmal kezdtem el izgatni lüktető férfiasságát.  Morgásai voltak a legszebb hangok akkor, számomra. Bele hasítottak a néma csendbe, a végletekig legyezve az egómat. Ez az Stew! Jól csináld! Bíztattam magam az egyre gyorsabb tempóra. Rob a párnát szorította, a fejem mellett. Felpillantottam rá, szemhéjai félig lecsukódva, de szemei engem vizslatnak, várakozóan, gyötrődve, éhesen. Pillantása hirtelen elsötétült, innen már tudtam: idő van. Most a biztonság kedvéért, és a fulladás veszély elkerülése végett, bekészítettem pár zsebkendőt a „végére”.

Rob már, kielégülten lihegett alattam, mikor én még Őt, és magamat tisztogattam. Ittam egy korty vizet, majd mellé heveredtem. Néztem, ahogy homloka kisimul, szája sarka megremeg egy apró mosolytól.

Nem voltam fáradt, najó, talán egy kicsit. De, egy ásítást, én sem bírtam elnyomni. Persze, annál lustább voltam, minthogy megmozduljak, így egy ideig csak feküdtünk a kanapén, a néma sötétségben. Aztán Rob felült, engem is magával húzva. A kanapé szélén a hátára vett, én pedig lustán körül fontam lábaim is karom rajta. Valahogy sikerül semminek sem neki menni, és még a lépcsőn sem vágódtunk hátra. Az elemelten, már meg sem lepődtem, mikor a saját szobája felé vette az irányt velem.

Beléptünk hozzá, de Ő nem állt meg, ment tovább, ki az erkélyre. Rágyújtott.  

Én meg csak ott lógtam rajta, mint valami idióta állatos hátizsák, amit a kiskölkök hordanak. De, nem tett le, amit egyáltalán nem bántam. Néha hátranyújtotta égő cigiét, hogy beleszívhassak. Jól esett a nikotin. Viszont, a végére teljesen elálmosodtam. Jobbra balra ásítottam már, mire Rob elpöckölte a cigit, és bemászott velem. Gyorsan leszedtünk magunkról minden ruhát, az alsót kivéve, majd szorosan egymáshoz préselődtünk a takaró alatt.  Nem kellett fél perc, és már aludtam is.

Robert

Reggel, előbb ébredtem, mint Kristen. Annyira édesen aludt, hogy én magam ütöttem volna le azt, aki felkelti. Óvatosan kimásztam mellőle, a konyha felé indultam.

A fali óra fél 2-t mutatott.  Akkor reggeli helyet, ebédet csinálok. Neki láttam valaminek, a hűtőben talált cuccokból. Nem halogathatjuk tovább a vásárlást, sajna. 

Csináltam egy kávét, amíg arra vártam, hogy a hús kiolvadjon. Épp gyújtottam volna rá, mikor megcsörrent a telefon. 

- Igen?

-                Szevasz, tesó! Na ki vagyok? – kérdezte egy nagyon is, ismerős hang a vonal túl végéről.

-                Xavier! Haver, mi a helyzet? – rágyújtottam egy szál cigire közben, ha anyám itt lenne, megölne, amiért a házban dohányzom, de amit nem tud, az nem fáj.

-                Kristen mondta, hogy érkezem?

-                Mondta, majd kicsattan az örömtől. – feleltem neki vigyorogva a nyilvánvalót. Kris imádta Xavit, és fordítva.

-                És mit csinál most, a kedvenc unokahúgom? – „az ágyamban fekszik, mert tegnap fárasztó éjszakánk volt, egymás kielégítése miatt” Nem Rob, ezt azért mégsem mondhatod.  Beleszívtam a cigibe, kifújva a füstöt, csak ennyi mondtam.

-                Még alszik.

-                Rendben, akkor neked mondom. A gépem vasárnap este 10-kor van nálatok. Mennyire is laktok a reptértől?

-                Másfél óra kocsival.

-                Remek, akkor este még nyomhatunk egy menetet a PS-n. – hallatszott a hangján, hogy vigyorog, bennem meg ott volt a kis geci, hogy letörjem a szarvát.

-                Oh ugyan, minek akarsz te játszani? Még Stew is kiver DOA-ba.

-                Héé! Az csak egyszer fordult elő, és akkor nagyon be voltam baszva.

-                Persze, tudom én. – vigyorogtam, mint egy vadalma.

-                Bazd Meg Rob! – hallottam a jó kedvét, ezért nem is vettem túl komolyan. – Most, le kell tennem. Akkor vasárnap!

-                Rendben, csá. – visszaraktam a telefont a helyére, tovább szívva a cigimet. Az agyam pörgött, ki kell találnom, hogy adom be ezt a Kristen, és én témát Xavinak. Nem hagyom, hogy Kris mondja el, ez az én hülyeségem, az én saram, nem az Ő hibája.

Ha lenne bennem elég erő, békén hagynám. De, a tény, miszerint, szeret „velem lenni”, ráadásul be is vállalja, nem tette könnyebbé, az „abbahagyom” hadműveletet.

Minek is álltam volna le? Hisz neki is bejött a dolog, minden egyes alkalommal, azt várom, mikor lök el magától, mikor taszít el undorodva. De e helyett, karjaiba von, megcsókol, olyan dolgokat művel velem, amitől megkattanok. Olyan Ő nekem, mint valami morfium. Tegnap is, azt hittem nem bírom ki, hogy apró sóhajai, izgató kis nyögései, egyszer majd túl sok lesz nekem, és elvesztem a fejem. Minél jobban ingerelt, annál jobban meg akarta kapni. De higgadtságom utolsó morzsáiba kapaszkodva, emlékeztettem magam, saját szabályomra. Még nem! Ki kell bírnom, ki fogom bírni! Időt kell adnom neki. De mikor annyira édes, annyira ártatlanul sexy!

Tehetetlenül nyögtem fel, ellökve magam a pulttól. Megcsináltam a kávét, a húst belöktem a mikroba. Fasz se fogja kivárni, amíg felolvad. Összeírtam miket kellene venni, csak hogy eltereljem a figyelmem. Épp a „karton sört” véstem a papírra, mikor megjelent Ő, és minden gondolatomat magára terelte. Az én egyik pólóm volt rajta, ami alig takarta a combjáig. Idegesen megnyaltam a szám szélét.

-                Jó reggelt – somolygott álmosan. Hozzám lépett, egy apró csókot lehelve a számra. Aztán tovább sétált, a kávét célba véve. Behalok ezen a csajon, mintha tök természetes lenne ez az egész. Mintha nem lenne őrület minden együtt töltött pillanat. Mintha normálisak lennénk. Rob! Le kell állnod! Ne agyalj már folyton! 

Mögé sündörögtem, hátulról átölelve, kezem a hasára siklott.

-                El kell menni, bevásárolni. – mormogtam a nyakába. A cukros csészét tartó keze, egy pillanatra megremegett. Elégedetten elmosolyodtam a reakcióján.

-                Rendben, csak kajáljunk előtte, mert farkas éhes vagyok. – felém fordult. Karjait a nyakamra fonta, és egy sokkal hosszabb és édesebb csókkal ajándékozott meg. Kezem automatikusan formás fenekére csúszott, mialatt Ő a hajamat markolászta. Imádtam, ahogy csinálta. Még mielőtt tovább mehettünk volna, a mikro hangos pityegéssel adta tudtomra, a hús kiolvadt.

-                Hmm. Ha enni akarunk, muszáj lesz szétválni. – leheltem gyöngén. Éreztem, ahogy szíve verdes a mellkasában, légzése egyeletlen volt. – Minden rendben?

-                Persze – sóhajtott, arrébb lépve. – Ez csak, te vagy.  – Na, ezt nem értettem. Már épp kérdeztem volna, mikor ujjai a számra csúsztak.

-                Shh! Én most elmegyek fürdeni, te pedig addig csinálsz nekünk valami kaját. Oké?

Csak bólogatni tudtam. – És nem jössz utánam – vigyorgott ördögien. Lelkiekben hatalmas fájdalmas nyögés hagyta el a számat, de így csak ráztam a fejem, jelezve a nem leges választ.

Kifelé indult… volna, ha nem rántom vissza magamhoz, egy olyan csókra, ami segít majd talán, és lenyugtat.

Miután végleg elengedtem, eltűnt a lépcsőn felfelé. Nekem viszont, rögtön képek sorozata jelent meg az agyamban, ahogy meztelen bőrén végigfolynak a vízcseppek. Ajka elnyílik, szemhéja lecsukódik, karjai a testén kalandoznak. Rob…

Unott sóhajjal konstatáltam a merevedést, ami a lábam között feszült.

-                Hát ez remek. – párszor belevertem a fejem a konyhaszekrénybe és máris jobban éreztem magam. Nyomtam a Hifibe zenét, így könnyebb volt nem Rá gondolni. 

Felcsendültek az első akkordok, az egyik kedvenc Kings Of Leon számomban, nem bírtam ki, rögtön énekelni kezdtem. Pedig nincs jó hangom, vagyis, Kristen, és a srácok szerint van, de szerintem túl rekedtes. Azért csak kitartóan énekeltem, amíg a hús sült. A többi már gyerekjáték volt. 

A végére, teljesen átszellemülve énekeltem azokat a sorokat, amik mindennél jobban igazak voltak.

„She took my heart, i think she took my soul. And its call me closer…” 

Összerezzentem, amikor két kar fonódott a mellkasomra. Lebuktunk gyerekek...

- Imádom, amikor énekelsz – suttogta a nyakamba finom borzongást okozva nekem. Hátrafordultam hozzá. – Nem érdekelsz. – jelentette ki savanyú tekintetem láttán. – Akkor is jó hangod van. Énekelj nekem! – kérlelt esdekelve. Várva a válaszomra, ajkait harapdálta. Istenem! Miért nem adtál több akaraterőt? 

Persze minden megadtam volna neki, amit akar, így ezt sem tagadtam meg tőle. Átváltottam a lejátszón, és hamarosan belekezdtem Van Morrison egyik számába. 

Kris elégedett mosollyal vágódott le a helyére, amíg én az asztalra pakoltam a kaját. Szerencsére, a szám nem volt hosszú, szóval hamar abbahagyhattam a kornyikálást. Utána már csak az eredeti előadó hangja volt az aláfestést, ebédünkhöz.

20.

Nah! Boldog Karácsonyt az akaratos fajtátoknak XD Nemám *_* ti vagytok szívem kuglófjának mazsolái :D
Szóóval, tegnap jó nagy birka voltam, nem baj, már megszokhatáttok , de most kárpótlásként, hoztam egy részt. Ami qrva nagy szóval senki ne merjen pattogni nekem + van benne egy meglepi, ami remélem bejön nektek.. De ezzel együtt elfogytak az előre meggyártott fejik is, szívás mi?:D ... na mindegy... még annyit hogy nem lövöm le a poént...de..igazából mégis. Najó mégsem. xD csak hogy komiban elég sokan reménykedtek ABBAN..
majd meglátjuk ;)
Láv

B.
ps: ismét elvonulok kedvenc BBimmel (L), szóval ne várjatok egy darabig xD
vígasztaljon a tudat titeket, hogy addig is írok....talán 

-          Nyugi.. – végigsimítottam a vállán, az ő keze a pólóm alatt , hátamat kutatta.  – Héj.. csak okosan. – vigyorodtam el.  Az ő arca még mindig feszültségről árulkodott.  Lassítottam  lépteimen hogy lemaradjunk a többiektől, aztán félre vontam Őt.

-          Kristen…Kris – arcát két kezembe fogtam, kényszerítve hogy rám nézzen. – Nyugodj meg.

-          Jó..jó… csak amikor az a hülye picsa..

-          Ne foglalkozz már vele!

-          De az isten szerelmére Rob! Tudom hogy milyen vagy, mikor beszívsz! Olyankor nem tudsz magadról. Éppen  ezért mikor , mikor láttam hogy rád mászik az a szemét.. Én nem tudtam visszafogni magam.  – küszködve kereste a szavakat, de nagyon jól tudtam mire gondol.  Ugyanezt tettem volna ha egy másik pasival látom, de ugyan akkor nem hittem volna , hogy erre ő is képes lenne. 

-          Én örültem hogy letépted rólam…te kis vadmacska. – próbáltam felvidítani, de valami még mindig bánthatta legbelül. Hozzám bújt , szorosan átölelve karcsú karjaival.

-          Baromi szar volt látni…ahogy körülötted sóvárgott. Gyűlöltem végignézni…gyűlöltem amikor hozzád ért…ahogy rád nézet… tennem kellett valamit. – motyogta a mellkasomba.  Elmosolyodtam  Kristen  vallomásán, éreztem ahogy a szívem hevesebben ver. Egyszerűen nem lehetett nem imádni Őt. Az ártatlanságát, a naivságát, és mégis ha a helyzet úgy adódott kibújt belőle a vad és féktelen énje.  

-          A féltékenység emberi dolog.  – nem bírtam elrejteni a hangomból kicsendülő elégedettséget.  

-          Jó , akkor örülj magadnak most.  – duzzogott halkan, még jobban hozzám bújva. 

-          Csak jól esik hogy ennyire véded a területed.

-          Hülye…

-          Adsz egy csókot?

-          Nem!

-          Kérlek – leheltem gyengéden a fülébe, azt remélve hogy ezzel végre kielégíthetem az este eleje óta tartó, hiányomat.  De ő elhúzódott tőlem, egyik ujját a számra helyezte.

-          Majd otthon…emlékszel? Nem kockáztatunk.   Inkább gyere velem, és táncoljunk!  - azzal erőlködve húzott újra befelé.  Ellenkezni nem volt erőm, csak reménykedni tudtam , hogy, nem őrülök meg addig , míg haza nem érünk.  Édes húgom boldog vigyorral arcán tuszkolt befelé, nyoma sem volt már az idegbeteg, vad, és féltékeny Krisnek. Ő most újra a játékos, fékezhetetlen,  bolondos lány volt.  Út közben elhaladtunk  a park sötétjébe burkolózó Kell , Lil páros mellett, biccentettem Kelnek , de ő csak legyintett , jelezve hogy ott marad.

*
Lil

     

-          Áúú  - ráztam meg a kezem fájdalmamban, annak a picsának keményebb az arca mint gondoltam. 

-          Nagyon fáj ? – kérdezte Mr. izomagy , a kezemet vizslatva. – Várj , hozok rá valamit. – azzal elrohant.  Elkezdtem filózni hogy most mit játssza itt a kiscserkészt?, de mégis hálás voltam, mikor visszatért egy hideg sörrel. 

-          Köszi – nyúltam a piáért de ő elrántotta előlem.

-          Ezt, a kezedre cica – ohh hogy az a…

-          Áuuuch. Ez baszott hideg.

-          Leviszi a duzzanatot.  – két keze közé fogta a kézfejem, rányomva a hideg üveget.  Ujjai  finomat masszírozták a bőrömet, én meg  azt vettem észre, hogy élvezem a dolgot.   Na ne.

-          Miért nem  engedted, hogy a másikat is elkapjam? – vágtam hozzá, újjá éledt dühtől eltelve.  

Mostanában minden felgyülemlett feszültségemet Kellanen vezettem le, hátha végre elhúzza a csíkot, de nem úgy tűnt mintha el akarná.  Gondolkoztam a dolgokon, amiket Kristennel beszéltünk , minek eredménye képpen teljes káosz voltam.  Idegesen elrántottam a kezem, és kibontottam  a sört.

-          Nem akartam hogy megsérülj...még a végén valami karmolás lett volna a bájos arcodon. – oh menten lehidalok ettől a pasitól, hogy képes ilyeneket mondani? Ez totál… abszurd.

-          Bocs de kicsit felfordult a gyomrom ettől a szövegtől . – hárítottam a dolgot.

-          Jaj.. Lil.. mi is lenne velem az elbűvölő modorod nélkül? – ujjai végigsimítottak arcomon, mire a szemhéjaim elnehezültek. Végül is annyi sör után senki sem hibáztathat.   Csak álltam ott, és hagytam had bizseregjen a bőröm.  Had érezzem az alkohol bódító hatását.

Kinyitottam a szemem, így először meg kellett szoknom a sötétséget. Amint ez megtörtént, tisztán láttam ahogy egy szőke fej hajol egyre közelebb hozzám.  Én még mindig csak álltam egy helyben, ólom súllyal a szemhéjaimon, és hagytam had csinálja amit akar.   Elegem volt a szokásos szópárbajokból.  Buli van bassza meg! Fene bánja! .. Lábujjhegyre nehezedtem és a tarkójánál fogva  húztam magamhoz, eltüntetve a köztünk lévő távolságot , hogy ajkunk összeérjen.  Amint ez megtörtént elöntött a felhőtlen szabadság érzése, az érzés hogy bármit megtehetek, ha akarom el is tolhatom magamtól. De nem akartam, sőt, gyere csak közelebb macsó gyerek, hadd ízleljem végig a pillanat összes mozzanatát ezen az estén. Kellan a karjai közé zárt, én pedig – talán alkohol hatására ? -  közelebb engedtem magamhoz mint eddig bárkit.

                                                                       *
Kristen

Táncoltam.  Iszonyú sokat táncoltam.  Nem is hittem volna hogy ilyen jól fogom érezni magam, azután a ribanc balhé után. Még most is ha eszembe jutott elfog az idegroham. Akkor és ott , nem is tudtam hirtelen megnevezni mi ütött belém. Egyszerűen képtelen voltam elviselni ahogy Robon csüng.  Hülye picsa, megérdemelte, és micsoda felemelő érzés volt.  Fogalmam sem volt hogy ilyen erős vagyok ha fortyogok a dühtől.  Most, a barátaim közt, fesztelenül táncolgatva már nem is volt olyan fontos az egész.  Csak az számított hogy bulizzunk , és jól érezzük magunkat. 
Figyeltem Őt , és Ő is figyelt engem. Személy szerint már alig vártam hogy haza érjünk, voltak terveim, még az estére. Amiben egyáltalán nem szerepelt alvás…sem pedig haverok.. ennek érdekében szépen lassan elkezdtem megvalósítani a kis tervemet.  

-          Sandy, nem lenne gáz ha Rob meg én most lelépnénk? Csak mert Ő elég fáradt , meg aztán rendbe kell vágni a házat..tudod..

-          Nem! Persze, menjetek csak. Úgyis mindig ott lógunk nálatok..

-          Oh..hát kösz a megértést. – öleltem meg barátnőmet, aztán futólépésben ott is voltam testvérem mellett hogy kirángassam a barátai gyűrűjéből, ahol épp vidáman tivornyázott.  Még úgy hogy a srácok is hallják megjegyeztem.

-          Túl sokat ittam, haza vinnél kérlek? Nem vagyok jól… -  fent tartva a szemkontaktust, reméltem hogy megérti mit is akarok.  Úgy tűnt felfogta , mert a következő percben már a derekamat ölelve masíroztunk kifelé.  Tök olyan volt mintha én lennék a részeges kishúg akit a bátyjának kell hazacipelnie. Nem érdekelt, csak legyünk már otthon. 
Már a parkolóban sem bírtunk magunkkal, amint beértünk a két autó közé máris egymásnak estünk.  Sürgetve csókoltuk a másik ajkát, míg nem már levegőnk sem volt. 

-          Menjünk – javasoltam izgatottan. Nem kellett sok idő és már otthon is voltunk. A nagy üres ház gondolatára görcsbe rándult a gyomrom.  Csak mi ketten.  Rob kézen fogott és az ajtóig rohant velem.  Benyitottunk a sötét előszobába, kulcsra zártuk az ajtót, majd egy pillanatra mindketten elnémultunk és csak néztünk egymásra.

-          Gyere – húztam magammal  a szobán keresztül, egészen ki a teraszra. Kellemes , szinte fülledt tavaszi idő volt.  Nem is fáradoztam azzal hogy lerángassam magamról a feszülős göncöket,ehelyett fogtam magam és ruhástul a langyos vízbe csobbantam. Hívogatóan intettem Robnak , ő sem tétovázott sokat. Lebuktam a víz alá és figyeltem ahogy Rob felém szik. Haja lágyan lebegett a feje körül, ajkáról apró buborékok szálltak fel.  Elvigyorodott és üldözőbe vett. Próbáltam ugyan menekülni, de persze vétek lett volna ha nem hagyom magam elkapni.  Levegő után kapkodva úsztunk a felszínre hogy aztán ajkaink újra egymásra találjanak.  Hamarosan a medence oldalfalánál találtam magam, Rob teste szorosan az enyémhez préselődött. Lábaimat dereka köré fontam, miközben mocskosul  élveztem nyelvünk édes játékát.  Lassan, a vad csókot felváltották az apró dédelgetős puszik, majd puha ajka már a nyakamat kutatta.  A víz szinte már forrt körülöttünk, bár legjobban a lábam között éreztem ismét a lüktetést.  Még többet akartam! Óvatosan rávezettem Rob egyik kezét, elázott fűzőm zsinórjára. Nem akartam, hogy azt higgye megint rám jött a kangörcs, egyszerűen csak jól akartam érezni magam.  Mindketten tudtuk hogy érezhetjük jól magunkat, mégha nem is fekszünk le egymással, és ez a tudat volt az amitől most még jobban görcsbe rándult a gyomrom.
Ő belevihogott a nyakamba, de már sürgetően bontogatta a fűzőmet. Gyorsan lehúztam a kicsi cipzárt is, ezzel is neki segítve.  Lehet hogy nem kellett volna
A következő pillanatban, mohón falni kezdte melleimet, amitől majdhogynem felsikoltottam. Hátrabicsaklott fejjel nyöszörögve tűrtem minden egyes csókot, harapást, szívást . Majd bele őrültem ahogy nyelvével ide oda haladt rajtam, felizzítva bőröm minden pici felületét.  Nem hittem volna , hogy a lábam közti bizsergés nagyobb méreteket is ölthet, egészen addig míg Rob óvatosan rá nem harapott az egyik mellbimbómra. Akkor úgy éreztem ha  nem elégít rögtön ki, én megdöglöm, vagy őt ölöm meg.

-          Rob! – leheltem erőtlenül, de ő értette a célzást és kimászott a medencéből majd engem is kihalászott.  Felemelve remegő testem, masírozott be a nappaliba. Behúzta a sötétítő függönyöket, és letett a kanapéra. Nem értettem mi a terve, amíg el nem kezdte bontogatni apró farmerom gombjait.  A gombócom egyből a torkomba ugrott izgalmamban ahogy kezdte letuszkolni rólam a nacit.  Ő maga, a földön térdelt előttem, legalábbis amennyire láttam a vak sötétben.  

-          Csak lazulj el! – suttogta a fülem mellől hirtelen. Kissé megszeppentem , de időm sem volt akár gondolkodni, mert egy gyors csókot követően , már is a lábaim közt volt. Széthúzta őket, és nekem kezdett kicsit előjönni a szégyenlősségem. Oké, már egy csomó dolgot csináltunk meg minden, de akkor is . Most itt ülök előtte ,teljesen meztelenül, teljesen felkínálva magam. Széttárt lábakkal. Ez olyan… kínos.  Hirtelen légszomj tört rám. Kapkodva szedtem a levegőt, valahogy nagyon el akartam futni.

-          Héj…- puha kezek simítottak végig a combomon. – Nyugodj meg. –  valahonnan előlelem jött, rekedt hangja.  Hiába akartam, nem bírtam megnyugodni.  Éreztem ahogy ujjai vizes tangám szélénél simítanak fel és le.  Kristen nyugi, nyugi, nyugi már! – Nem teszek semmit amit nem akarsz…Nem csinálom , ha nem akarod.  – lehelte elfullóan. 

Akarom! – vágtam rá azonnal, hangom gyenge volt akár a harmat. – csak adj egy percet…

Nem mozdult, így nekem volt alkalmam egy kicsit lehiggasztani magam. Végül is csinálta már nekem, akkor most mit is parázom? Különben is vak sötét van baszkii , akkor meg mit is rinyálok? Ő csak nekem akar jót, szóval hagyom kéne hogy kényeztessen.  Össze vissza cikáztak a gondolatok a fejemben, majd egyszerre hirtelen csend lett.  Hagytam magam sodródni.  Előrehajoltam míg meg nem éreztem kezeim között enyhén borostás arcát.  Nem szólt egy szót sem, nem is kellett ahhoz hogy tudja mit akarok. Magamhoz húztam a fejét , én pedig kényelmes visszadőltem a kanapéra.  A gyomrom remegett, és a sötétségtől teljesen ki voltam élezve minden apró mozdulatra. Az hogy nem láttam semmit - csak érezhettem – még inkább beindított.  Utánam az özönvíz  csak kezdje már el!

Pattanásig feszülve vártam rá.  Megremegtem hirtelen érintésétől, a hasamon. Kezeivel lassan körözött a bőrömön lefelé haladva, majd ujjait beakasztotta a tangámba és már sürgetőbb mozdulatokkal szabadított meg tőle.  Most voltam csak igazán  kitárulkozva, de próbáltam nem törődni vele, és amint Rob ujjai belső combomon kezdtek táncolni, már nem is volt olyan nehéz.  Remegtem mint a kocsonya pedig még szinte hozzám sem ért, úgy.

Amikor viszont bekövetkezett amit vártam, majdhogynem felvisítottam.

19.

 Kinek mi jut eszébe ha  a képre néz? *gonosz vigyor*    

Előjáróban szeretném megköszönni az újabb díjakat amiket kaptam, olyan édik vagytok, és tök jól esik ;)
Másodszor: Nem csak én voltam az aki
Emili dö Ribancnak nézte Krist az egyik OTR forgatási képen :P (köszi Fanni xD)
Mit is akartam még?!... hmm.. megvan! Nézzétek meg az új RS blogot amit Lady,Angyalka,Szofi, és szerény személyem szerkesztget ;)

Lehet kattolni! 

A részről: belém bújt a kissátánivadék, ennyi... :] + eddig a legjobban sikerült formázás xD

láááw

B. 

ps: szeretem a kommentek, sőőőt imádom őket! xD

Robert

A bulira egyetlen egy jó szót tudtam csak , ami elég kifejező volt. Unalmas.  A tornatermet, mint minden áldott évben,  most is ellepték a bulira éhes suhancok.  Akik – mint minden évben – most is becsempészték a piát, és a füvet. De hát , egy kis szórakozás még nem árt meg. Én , a magam részéről, eléggé untam magam.  Miután bevonultunk rögtön a WCbe mentünk a srácokkal, egy kis hangulatért.  Utána már nem volt mit csinálni. A fenébe is! Kristennel akartam lenni, de nem lehetett, az idióta kisvárosi bugrisok nyamvadt istenfélő felfogása miatt.  Speciel magasról tettem az egészre, de tudtam hogy Kris nem így gondolkodik.  Most mégis , bármit megadtam volna hogy magamhoz szorítsam.

A fiatal párok tömkelege nyalta falta egymást a szemem előtt, és ettől egyre idegesebb lettem.  Jacksont rég elvesztettem. Igaz ő most azért tepert hogy Sandy ne dobja ki, ami elég könnyen megtörténhet mivel az a marha folyamat az új csajt lesi.  Pedig ez fontos szabály ember! Csak diszkréten , ha van csajod..
Cam…Cam még úgy ahogy tartotta magát, bár egyre rosszabb lett a napok alatt.  Már valami mély beszélgetésről hadovált, a „forró szex” helyett.

Paulról azt sem tudtam él e még.

Egyedül Kellan tartott ki mellettem. Ő minden. Igazi jó barát a bajban, mellettem áll.  Ő nem megy el csajozni, nem hagy itt egyedül gyötrődni.  

-                     Megkeresem Lilt – fordult oda hozzám, a kezembe nyomva egy pohár émelyítően édes puncsot. Ennyit a barátságról. Kösz haver..

-                     Menj..loholj csak utána – vágtam hozzá fortyogva mire ez a barom csak elröhögte magát.

-                     Csak azért vagy nyűgős mert nem sündöröghetsz Kris nyakán. – vigyorgott teli pofával.

-                     Bazd meg . – részemről lezártnak tekintettem a beszélgetést, és ő is elindult hogy felkutassa miss. kérlelhetetlent.

Nem maradt más, most bámulhatok ki a fejemből amíg meg nem unják a bulit.  Kristen után kezdtem pásztázni a termet, újra. Eddig nem láttam sehol , tehát még kint vedelnek.  Sajnos a nagy keresésben , túl hamar akadtam rá Becka dölyfösen mogorva képére.   Gyorsan arrébb lépdeltem, nehogy még a végén kedve támadjon odajönni hozzám.  Kisomfordáltam a teremből , Mr. Lewis ádáz pillantása árnyékként kísért.  A suli falának dőlve előkotortam a cigis dobozomat, a normál szálak mellet ott pihent az én kis csavart cigarettám. Muszáj volt magamba csepegtetni egy kis életenergiát, majd kitikkadtam az unalomtól.  Beleszívtam a cigibe, a kifújt füstön keresztül megpillantottam a lányok csordáját, még mindig az autó mellől. Bár ha nem látom, akkor is tudom merre keresni őket, zengett tőlük a parkoló.  Elnevettem magam mikor leesett hogy az én húgom a leghangosabb közülük. Olyan felszabadultan üvöltözött , a hangja néha elbicsaklott. Csak mosolyogni tudtam jó hangulatán.  Nem terveztem oda menni, hadd érezze jól magát a barátnőivel. Végre egyáltalán nem volt visszahúzódó, na nem mintha eddig az lett volna… de most már az a kis gyámoltalanság kiveszett belőle.  Gonosz vigyorral képemen gondoltam bele,  vajon ez mind az én hatásom lenne?  Reméltem hogy igen, mert ez a fesztelen, önfejű, spontán – és nem kicsit részeg – Kris, már most kedvemre való volt.
Ahogy fogyott a cigi, egyre perverzebb fantázia képeket láttam magam előtt az este hátralévő részéről, amikben az üres ház , Kristen, és én játszottuk a főszerepet.   Fejemet a falnak támasztottam, az árnyékba burkolózva próbáltam visszaemlékezni mit is akartam pár perce csinálni.  Kezek csúsztak fel a mellkasomon, hátulról átölelve.  Tehát ő mégsem bírta ki nélkülem.  Megfordultam hogy ajkaim az övéire tapasszam, de kellemetlen meglepetésben volt részem.   Barna angyalom helyett, ugyanis a szőke ribanc állt előttem. Aki már egyszer elküldtem.

-                     Mit akarsz? – kérdeztem durván miközben kajait lesöpörtem magamról.

-                     Csak gondoltam vágysz egy kis társaságra. – bújt oda hozzám, megéreztem a parfümje illatát, és felfordult a gyomrom.  Nem tudtam kontrollálni magam, talán ha nem lettem volna beszívva még kedvesen el is magyarázom neki  újra, miért nem kell már nekem, de bevoltam így az egyszerűbb megoldást választottam.

-                     A tiedre biztos nem. Na hord el magad… - elfordultam , még csak látni sem akartam, de ő velem fordult.

-                     Ugyan már Rob.  Tudom hogy akarod. Fű után mindig jó meneteket nyomtunk. -  beharapta az ajkait, miközben egyre csak tapadt rám. Én meg már azt is elfelejtettem amit pár másodperccel azelőtt mondtam neki.  Szimplán undorodtam már tőle.  De a tetves   joint után, már agyam nem volt hozzá hogy kimondhassam, húzzon már a picsába.

-                     Hagyjál már békén. – próbáltam kinyögni, de a szám se nagyon akart mozdulni.  Bárcsak  hamarabb múlna a hatás, vagy csak ihatnék egy sört. Utána már nem lenne gáz arébb rugdalni .

-                     Nagyon jól tudom mire vágysz, ne izgulj tőlem meg kapod. –  susogta a nyakamba. Kezei rajtam kalandoztak, egyikkel a nyakam fogta , míg másik lefelé indult a nadrágomat kutatva. 
Najó , hát, ha minden kötél szakad, majd lehányom… mást nem tudok tenni…egyszerűen elfelejtem mi is kellene csinálnom.  Két másodpercnél tovább nem marad meg semmi, és mire újra elhatároznám magam….megint….ááá minek kellett szívnom? Éreztem a kezét a nadrágomra siklani.

-                      Rebeca hagyd abba – mondtam elaléltan, már eszemet nem tudtam.  Aztán hirtelen hűvös lett körülöttem.

- Vedd le a kezed a bátyámról te ócska kis kurva !
 Kinyitottam a szememet, de csak annyit fogtam fel hogy Becka eltűnt előlem.  Elfordítottam a fejem minek következtében egyből józanabb lettem. Sokkoló kép tárult elém. Kristen két kézzel tépte Becka haját, amit az érintett nagy sikonyálással adott a köznép tudtára. 
Kris ide oda ráncigálta a hajánál fogva , tekintete teljesen elsötétült.  Angyali arcán most dühös kifejezés ült…de a dühös talán még enyhe szó  volt.

-                     Engedj el te hibbant! – sipította Rebeca idegbetegen, de nem úgy tűnt mintha a húgom mostanában abba  akarná hagyni.  Minél jobban próbálkozott, Kris annál jobban rángatta.  Teljesen elvakult, és én azt vettem észre hogy beindultam. Nem is kicsit.  Ahelyett hogy szétszedtem volna őket , inkább csak bámultam húgom vad tekintetét. Komolyan, mint aki a tulajdonát védi…ami elvileg én vagyok. De ez most egyáltalán nem idegelt fel, sőt!   Eszméletlen ,mennyire élveztem a dolgot.

-                     Rob mi a frászt csinálsz? Segíts már! – hallottam meg Lil idegtől lüktető hangját, aki épp Kris kezét  próbálta kifeszegetni a szőke hajzuhatagból.

-                     Mi a franc folyik itt? – hirtelen szembe találtam magam Becka barátnőjével, Torival, aki a következő pillanatban ,már ott is volt hogy beszálljon a buliba.

-                     Szedd már le rólam!– visította fájdalmasan drága exbarátnőm , életem értelmének kezei között.

-                     Állítsd már le a hibbant barátnőd bassza meg!

-                     Tudod ám kit nevezz hibbantnak te picsa! – nane… most már ezek is. Lil feladta a hajtépés problémát, és Tori felé fordult.  Én meg még mindig csak bámultam mint egy jó gyerek. Gondoltam majd megunják, bár én elég jól mulattam. Nem is tudtam hogy Kris ilyen kis harcias amazon, most hogy láttam, milyen egyszerűen megy neki a másiknak, egész muris volt.  Hagytam, hadd tombolja ki magát. 
Lil meg… hát ő meg Lil. Nem kell félteni.

-                     Rossz emberrel kötekedsz lotyó. A barátnőd meg jobb ha leállítja magát, és elkotródik veled együtt mielőtt nagyon megbánod.   Legyél okos és húzzál el.

-                     Oh… jah..hát lehet igazad van.  – válaszolta Lil halkan majd egy lépést hátrált. – De lehet, hogy nem akarok okosabb lenni.   – azzal nemes egyszerűséggel behúzott egyet a csajnak.
Kocsányon lógó szemekkel vizslattam a cicaharcot.  De most már azért le kellene állítani őket…vagy nem.

-                     Ezt a lotyóért… lotyó. –  mondta Lil a megtántorodott Torinak, aki hamarosan a fal mellett landolt. 

-                     Mit csináltál a barátnőmmel te vadállat? – najó most már tényleg elég legyen. Végszóra megjelent a harmadik csatlós is , Mandy. 

-                     Te is kérnél egyet ? – kötekedett tovább .

-                     Bazd meg Ribanc! – úgy éreztem itt az ideje véget vetni a szórakozás…illetve a bunyónak.  Lefogtam Mandyt hogy ne menjenek egymásnak, mire varázsütésre előkerült Kellan is.

-                     Te meg hol a picsában voltál? – rivalltam rá dühösen, az meg csak vigyorgott.

-                     Ott a másik oldalon élveztem a műsort.  Te meg… - lefogta Lilt aki akár egy pit bull vicsorgott a kezemben lévő lányra. -  Te meg csak ne dumálj..láttam hogy te is.

-                     Engedd már el! Hadd dekoráljam ki az arcát!

-                     Oh gyere csak !

-                     Engedd már el a hajamat te elmebeteg!

-                     Most aztán már elég! – hasított bele a veszekedés rengetegbe Mr. Lewis hangja.  Abban a szempillantásban mindenki megmerevedett és ellépett a másiktól.  Mintha minden rendben lenne.  – Mi folyik itt? – kérdezte rekedtes hangján, amitől a hideg kirázott.

-                     Oh igazán semmi tanár úr – jelent meg hirtelen Ann. Mi a picsa van itt? Eddig hol volt mindenki?  - Csak beszélgettünk.  Aztán történt egy kis szóváltás, tudja hogy megy ez a mi korunkban.  – Ann mézes mázas hangjától Mr. Lewis azonnal ellágyult.  Mindig kíváncsi voltam rá hogy csinálja. De még nálam is nagyobb tanár kedvenc volt.

-                     Vele meg mi történt? – mutatott a fal mellett fekvő Torira.

-                     Csak elfáradt egy kicsit…de minden rendben, kihoztuk levegőzni. –hazudott szem rebbenés nélkül. - Bent minden rendben? Csak mert úgy hallottam Zack Tucker csinálja a balhét azzal az elsős sráccal.

-                     Oh..megyek. Megnézem, köszönöm Ann. Ti pedig – ezek voltunk mi. – csak okosan bulizzatok, nem szeretnék több ilyen „ szóváltást” . Stewart – ez voltam én , bár inkább mintha most Kristenre nézett volna – maga pedig ne igyon többet. – azzal fogta magát és bevonult.  Mielőtt újra kezdődött volna az előbbi jelenet – a gyilkos pillantásokból arra következtettem ahogy elfog – gyorsan elvonszoltuk onnan a csajokat. 
Kris szorosan mellettem haladt, átölelve a derekam. Arca még mindig idegességet sugallt ezért lehajoltam hozzá , és egy puszit nyomtam a feje búbjára.  

ENNYI!!!!

Robsten....Robsten....Robsten....Robsten....Robsten....Robsten...
Végre!

18.

éééééééééééés IGEEEEEEEEEEN! :D Ave Robsten emberek! Mindenekelőtt , kellett ez a kép a lelkivilágom békéjének érdekében! :] Mondtreal <3>

Istenem! Mindjárt beájulok tőlük olyan cukkerooook *__________*

"she took my heart, i think she took my soul..."

Most hogy levezettem az izgalmam egy részét, rátérhetünk a lényegre xD. 

Ilyen ugyan még nem volt hogy ily korán hoztam volna a frisst...dehát még a végén megölnétek. 

Kicsit hülyén jött ki a a héten, azt mondtam hamar lesz friss csak aztán 

az időjárásá betett. Merthát persze hogy a mi kábelünkbe vág bele a villám 

MEGINT ... grrr >.<>

B. 

ps: nagykorú lett a story ^^ (L)

Lil barátnőm – akivel sürgősen beszélnem kellene, és aki még mindig ádáz „ ki tud hidegebben nézni a másikra , avagy nem látod hogy nem érdekelsz?” versenyt nyomott Annal. - lenyomott az ágyra és sminkelni kezdett. Görcsösen figyeltem melyik szint teszi fel, és egy perce sem tudtam nyugton maradni.

- Lil, mi lemegyünk iszunk egy sört , meg rágyújtunk amíg kész lesztek. – halottam meg Sandy hangját, látni nem láttam mert a szemem csukva volt.

- Okés, mindjárt megyünk. – az ajtó becsukódott . Még füleltem egy darabig de úgy tűnt tényleg ketten voltunk. Tökéletes alkalom.

- Na és… mizus? – próbáltam valahogy belekezdeni, de hangom még saját magamnak is hülyén hangzott.

- Oké Kris… halljam mit szeretnél?

- Miért gondolod hogy akarok valamit? – méltatlankodtam ártatlanul.

- Először is csukd vissza a szemed, másodszor meg azért mert vagy 100 éve ismerlek már. – sóhajtott fel unottan amitől a hajszálaim az arcom körül szálingóztak.

- Jó.. talán tényleg akarok valamit. – vallottam be kimérten. Nem igazán állt rá a nyelvem a szavakra.

- Mi lenne az?... Figyelj ezt az Ann dolgoz majd megbeszéljük magunk közt, ha erről van szó. Tudod hogy nem tudunk egymásra haragudni, csak nagyon felhúztam magam. Biztos elrendezzük.

- Nem, nem erről van szó. Bár jól esik hogy ezt hallom, nem szeretem ha marjátok egymást.

- Én sem.. – a csend megint elnyúlt. Csak az ecset zizegését halottam néha. – Szóval… miről van szó?

- Szóval…halottunk titeket lent az előbb. – úgy összeszorítottam a szemem hogy Lil inkább áttért a púderezésre, de hangja ugyanolyan nyugodt maradt mint volt.

- Hallottunk?..

- Rob és Én.

- Mit kerestetek ti..

- Ne tereld a témát! – szóltam á mielőtt vészes közel kerültem volna egy kiadós színvalláshoz.

- Te meg ne kezd azt amit a többiek. Legalább te ne!

- A barátnőm vagy Lil, azt akarom hogy jöjjön össze neked végre. – néztem lemondó arcát ahogy a sörös üveg felé nyúl és nagyot kortyol belőle.

- És ezt az „összejövést” pont Kellan Lutzal képzeled el? - keserű vigyor mászott fel bájos arcára.

- Mindenki megérdemel egy esélyt. Abból meg nekem is adj – mutattam a sörre, majd miután megkaptam , én is meghúztam.

- Ez igaz… de te érted meg a legjobban mi a helyzet. – nagyon is jól tudtam mi a helyzet. Parázik, ahogy én is tettem nem rég. Mike előtt és után..najó közben sem voltam sosem biztos abban hogy helyesen cselekszem, hogy ez a legjobb amit tehetek, és a legjobb ember akivel tehetem. De a Robbal járó biztonság érzet úgyszólván agyonverte ezen érzeteimet.

- Igen..de Kel…ő jó srác.. kis pisis korom óta ismerem őt is. Hisz te is ismered már mióta…

- Ez nem ok arra hogy járjak vele. – vágott közbe hidegen.

- Oké, de felelj nekem őszintén Lilian Jones! Egy kicsit sem, egy iciripicirit sem indít be?! Semmi?!

Egy darabig csak néztük egymást, aztán némán visszatért a festésemhez. Már azt hittem nem is kapok választ mikor megszólalt.

- De…nagyon is… és épp ez a gáz. El tudsz te engem képzelni mint egy izomagyú, népszerű focista barátnőjét? Pompon csaj ne legyek véletlenül?

- Csak ez zavar? Hogy mit szólnak majd az emberek? Ez így elég felszínes..

- Tudom…de nem ez a baj..te is tudod mit gondolok az ilyenekről.

- De Ő nem olyan srác.. legalábbis Rob azt mondta nagyon beléd esett. – azt a részt kihagytam hogy igazából maga Kel ecsetelte a dolgot. Lil keze egy időre megállt rajtam, kihasználva ezt rést gyorsan hozzá tettem: - Rob azt is mondta hogy nem sűrűn volt még ilyen..

- Nahát milyen jól értesült ez a te testvéred – vonta fel a szemöldökét, mialatt már az utolsó simításokat végezte.

- Hát igen… legalább adj neki egy esélyt. Te vagy a legjobban beindulva ha valaki beskatulyáz, ne tedd te is ezt.

- Jaj jól van csak fogd már be! - vigyorgott rám – majd még meggondolom. De legközelebb én jövök a prédikálással , ha végre össze szedsz már valami kant. – ha te azt tudnád… azért volt egy kis bűntudatom amiért nem árultam el neki a Robos dolgot. Úgy gondoltam még nincs itt az ideje, elég ha Sandy tudja. Ő neki sem kellene , de most már mindegy. Legalább megérti. Ez után a kis beszélgetés után , tényleg kezdtem parázni mi lesz ha a többi barátunk megtudná. Nem az volt bennem hogy szégyellem Robot, egyszerűen csak féltem a véleményüktől. Nem mindenki olyan mint Sandy, ráadásul nem tudhatom le az egészet egy „leszarommal” , mert pont az ő véleményük volt az ami a leginkább számított.

- Tessék nézd meg magad! – nyomott a kezembe egy tükröt, ki rántva engem vívódásomból. Belenéztem , és mintha nem is én lettem volna. A fekete kör satírtól a szemeim óriásiak voltak, akár egy riadt kis őzike. Hófehérre meszelt bőrömtől még inkább hatásos lett az egész. Mit ne mondjak, dögös voltam.

- Uh…köszönöm – nyögtem ki elaléltan. Hirtelen úgy éreztem magam mint Rosalie a könyvemből. Egész este tudtam volna magamat bámulni. De pillanatokon belül véget ért a varázs . Lil még egy csattal a fejemre tűzte a frufrumat és már mentünk is lefelé.

Már csak ránk vártak a többiek. Mindenki a konyhában sörözött , és mikor beléptünk egyből neki lódultak. Sandy – Jackel a nyomában – dacosan felszegett fejjel libbent el előttem. Mögöttük az egymás kezét fogó Cam és Ann! Mi a fene?! Nikkivel össze vigyorogtunk , ő már sejtett valamit, én meg hinni akartam abban a valamiben.

- Hééj nagyfiú , mehetek a te kocsiddal? - ez a kérdés Lil szájából hangzott el, egyenest a ledöbbent Kellanek intézve.

- Persze cica. – válaszolt felvillanyozva az érintett, majd hálás mosolyt küldött felém egy „jövök neked egyel „ suttogással karöltve.

- Eszméletlen jól nézel ki - rántott magához Rob miután mindenki kitódult. – Maradjunk itthon…- nyüszítette kétségbeesetten. – Nem bánod meg… vannak új módszereim, azt hiszem neked sem lenne ellenedre egy kis…nyalakodás. – amint ezt kimondta forogni kezdett a szoba velem. Egy keze a fenekemre , másik a mellemre simult, mialatt még ehhez hasonló finomságokat susogott a fülembe. Részletesen elmagyarázta mit és hogyan tenne velem a konyhapulton. Úgy éreztem a sminkem mentem lefolyik rólam, mert a vágy forró hulláma éhes vadállatként tombolt bennem. A lüktetés egyre erősödött a lábaim közt, erőtlenül támaszkodtam Rob mellkasára. A tervem egyszerű volt, csak kimegyek , megmondom hogy Rob rosszul van de én itt maradok vele, bebaszom az ajtót, és átengedem magunkat az édes élvezet karjai közé.

Milyen kár hogy a mi barátaink nem az a mindent elsőre megértő, elfogadó, nem kérdezősködő banda. Épp behatóan tanulmányoztam Rob alsó ajkát- szívogattam, harapdáltam, - míg ő birtoklóan magához szorította elernyedt testemet, mikor Jackson hangja szétrebbentett minket.

- Tudom..tudom..most én leszek a szemét, csúnya Jack, de menjünk már. Ugyan srácok! Tiétek az egész ház a hétvégén!- somolygott lefegyverzően. A legutolsó mondatából merítettem annyi erőt hogy elszakadjak lelkiismeretesen ölelő bátyámtól.

- Mond valamit.. – mutattam rá a tényre. Mi szerint a ma este után 48 óráig csinálhatjuk…amit akarunk.

Sóhajtva indultunk utunkra. Mire a sulihoz értünk , már elfogyott egy üveggel. A parkoló tele kocsikkal, és a tornaterem felé menetelő fiatalsággal. A csajokkal eldöntöttük hogy még egy kicsit kint maradunk, és fokozzuk a hangulatunkat. Vagyis iszunk még pár üveggel ,de csakis a jókedv miatt. A fiúk bent tervezgették ugyanezt, más módszerekkel. Jobb híján csak egy csábos – legalábbis már igen spicces - pillantást tudtam adni Robnak.

- Az első tánc az enyém - mondta természetesen amitől a gerincemen végigfutott a hideg.

Megígérem – suttogtam elgyengülten. Néztem a hímek távolodó sziluettjét, majd a csajokkal együtt belevetettem magamat a féktelen ivászat és bulizás örömeibe. Volt egy olyan érzésem: ez az este hatalmas lesz.