46.

Hy all. :]

Megszületett az új rész, remélem mindenki nagyon örül majd magának a végére.

Köszönöm annak a 16 embernek, hogy megtiszteltek és kommenteltek, úgy érzem ez nem engem minősít, éppen ezért már nem is szándékozok mást hozzáfűzni :]

Kellemes Húsvéti Ünnepeket. sonkáttojástlocsólotanyámtyukját!

tsók

B. 

Robert 

Nem húzódott el, sőt, kezeivel még szorosabban átölelt. Ajkaink finom csókban forrtak össze, és kóstolgatták egymást, mintha soha el nem váltak volna. Nem bírtam visszafogni magam, egyszerűen muszáj volt elmosolyodnom. Most, hogy ennyi idő után újra ilyen közel érezhettem magamhoz Kristent, elöntött a megkönnyebbülés. Azt még nem tudtam, mi lesz ennek a vége, miként reagál majd erre a tettemre, de abban a pillanatban csak az érdekelt, hogy újra csókolhatom és ölelhetem az egyetlen nőt, akit valaha is szeretni fogok.

 Hamarosan azonban kifogytunk a szuszból, így hát lassan elhúzódtam. Kristen kifürkészhetetlen tekintettel meredt rám.

-        Tudom, hogy egy komplett idióta voltam. Tönkrevágtam mindent köztünk, de ha még velem akarsz lenni, ha még nincs késő ahhoz, hogy magamhoz kösselek, akkor mond meg! Mert én csak téged akarlak, és bevallom… tévedtem.

-        Miben? – kérdezte Ő kíváncsian.

-        Túlságosan is féltettelek. Mert mi van, ha az emberek véleményének hatására úgy döntesz, ennyi volt, és mégsem kérsz belőlem, és ebből az egész lehetetlen helyzetből? Igazából magam miatt aggódtam, beismerem. Nem tudtam elképzelni mi lenne, ha elhagynál. – most rajtam volt a sor hogy arcomat a kezembe temessem. Sokkal jobban éreztem magam, így, hogy bevallottam mindent.

-        Igen, tévedtél. Igen komplett idióta voltál, és igen tönkrevágtál mindent köztünk. – fel sem mertem nézni. Hallottam, ahogy időközben, megérkezett a pincér az italainkkal, amibe aztán Kris bele is kortyolt. Én meg idegbetegen várakoztam, vajon folytatja e még? Vagy ez volt a végszó, Rob egy barom vagy, és most mehetsz is a francba?

-        Hogy lehettél ekkora marha? Azt hitted meghallom a szomszédok pletykálkodását, és abban a pillanatban kihajítalak? Hát gratulálok. Azt hittem, ennél jobban ismersz.  – hallottam a hangján mennyire megsértettem, még a hitetlenkedésem gondolatával is. -  De ettől függetlenül…- Igeeeeeeen????? – úgy látszik, mazochista hajlamaim vannak, mert még mindig veled akarok lenni.   – egy apró kéz kúszott a hajamba, mire felemeltem a fejem, és rá néztem. A szeme keserűen mosolygott. – Jó ötlet volt elhurcolni a világ végére, innen nincs hová menekülni a gondok elől.

-        Tudom. – motyogtam reménykedve. – és itt nyugodtan meg is csókolhatlak ugyebár.

-        Talán. Ha olyan kedvem van… - most már ajkai is apró mosolyra húzódtak, amitől a bátorság úgy folyt vissza belém, mint az életerő. Ismét magamhoz rántottam egy csókra, ami már sokkal vadabbra sikeredett, mint az előző. Amit én egyáltalán nem bántam. Kristen ujjai a hajamba túrtak, amitől jóleső borzongás futott végig a gerincem mentén. Csak az Ő érintése volt képes ilyet kiváltani belőlem. Nyelve mohón tolakodott a számba, úgy tűnt képtelen tovább várni, ami azt illeti én sem voltam éppen a legtürelmesebb formámban.

-        Lépünk? – kérdeztem lihegve.

-        Hova?

Akárhova. – vágtam rá, gondolkodás nélkül, és már húztam is fel a székből. Az asztalra dobtam 20$-t, közben a lábaim már rég önálló életre keltek. Körbe néztem, mielőtt átmentünk az út túloldalára. Egy öreg házaspár kuncogott össze, ahogy elhaladtunk mellettünk, egy ajtónálló srác pedig jól megbámulta Kristent, amitől felment bennem a pumpa, viszont csak egy ideges figyelmeztető pillantásra futotta, mert Kristen egyre csak húzott magával légiesen, mintha szárnyalnánk.
Úgy is éreztem magam, mint aki repül. De nem én voltam az, akinek szárnya nőtt, hanem Kristen.

*

Úgy rontottunk be a szobába, mint két dúvad. Egyszerű szállodai szoba volt, egy viszonylag nívós hotelban. Kellemes félhomály uralkodott, a falak barack színűre festve, néhány ízlésesen elrendezett festmény, dísztárgy, és egy hatalmas ágy. Gyorsan bezártam a szoba ajtaját, majd a bárszekrényhez futottam és kikaptam belőle egy üveg pezsgőt.

-       Pezsgő?

-       Ünneplünk. – jelentettem ki vigyorogva miközben a dugót erősen szorítva halk pukkanással kitekertem az üvegből.

-       Azt hogy végre megjött az eszed? – ez a megjegyzés jogos volt, de ugyanakkor éreztem valamiféle sértettséget is, mert hát, nem csak az én hibámból történt ez az egész. Nem szóltam semmit, helyette egyik kezemmel átkaroltam Kris derekát, és szinte levágtam az ágyra, amit Ő nevetve konstatált. Átadtam neki az üveget, hogy igyon, közben minden figyelmemmel azon voltam, hogy eltüntessem róla a ruháit. Amint a felsőjével végeztem, kikaptam kezéből az pezsgőt, majd a hasára öntöttem belőle. Kacagva fogadta ajkam és nyelvem játékát, amivel felkortyoltam puha bőréről az édes folyadékot. Számmal igyekeztem minden cseppet eltüntetni róla, kezeim sürgetve bontogatták apró nadrágjának gombjait, amikor hangos üvöltéssel megszólalt a telefonom. Nem szándékoztam fel venni, de csaknem hagyta abba a csörgés, így hát morogva tápászkodtam fel Kristenről hogy elküldjem a francba azt, aki ilyenkor zavarni merészel.

-       Mivan? – szóltam bele idegesen, meg se nézve ki a hívó.

-       Szevasz haver! Cam vagyok. Nem akarsz este kinézni valamerre? Kellan nem ér rá, Paul is Nikivel van, engem meg majd megöl az unalom.

-       Cam figyelj…

-       Tudod Ann a nagyszüleinél van, és gondoltam mehetnénk, leguríthatnánk pár sört a srácokkal. – vártam a pillanatot mikor hagyja abba a dumát, de csak nem akarta. Kristen meg közben nem bírt magával, és már az ingemet tépkedte.

-       Cam.

-       De hallottad volna Kellan milyen harapós volt, mikor hívtam. Van sejtésem mit csinálhat… Paul meg, jó hogy bele nem fulladnak egymásba. Xaviert meg már meg sem próbáltam. Te vagy az utolsó reményem.

-       Cam figyelj, most nem alkalmas. – próbáltam visszafogni magam, le ne ordítsam a fejét.

-       Miért mit csinálsz? – mintha direkt arra utazna, hogy leüvöltsem. De komolyan.

-       Nem mindegy az neked? Most nem jó és kész!

-       Ne már!

-       Küld már el a picsába! – morogta a fülemnél Kris is türelmetlenül.

-       Csak egy sör! – könyörgött Cam is lázasan, könnyű volt eldönteni mit válaszolok.

-       Most nem! – még mielőtt bármit is mondhatott volna, kinyomtam a telefont, és hogy biztos ne zavarjon meg minket többet senki és semmi ki is kapcsoltam.

-       Na végre! Már azt hittem sosem rázod le. – méltatlankodott Kristen miközben újra magára húzott. Meglepetésként ért a felismerés, hogy egy tangán kívül, már semmi sem takarja előlem a testét, míg én még szinte teljesen harci díszben voltam. Ezért gyorsan ledobáltam magamról a felesleges ruhákat.

-       Hol is tartottunk? – suttogtam kérdésem ajkai közé.

-       Azt hiszem itt – a félig kiürült pezsgős üveg felé nyúlt, majd az egészet magára öntötte. Lágyan fénylő bőrén egymást érték az apró pezsgő patakok, amiket igyekeztem mind eltüntetni. Mohón nyaltam végig a hasát, majd a mellei közti részt, miközben apró sóhajai kezdték betölteni a körülöttünk lévő teret. Minden percet kiakartam élvezni, emiatt melleit kihagyva egyenest ajkaira vetettem magam. Kristen, mintha nem is Ő lenne, vadul csókolt vissza, fogai az alsó ajkamba mélyedtek, miközben körmeivel csinos kis csíkot húzott a hátam közepére. Időm sem volt meghökkeni, már a boxerem is lekerült rólam. Nem tudom, hogy csinálta, de mindenhol ott volt. Ez az új Kristen megállíthatatlanul követelt, irányított, és én mindent megakartam neki adni, amit csak tudtam. Engedtem, hogy fölém kerüljön, és aprókat ficánkolva elhelyezkedjen, fájóan lüktető vágyamon. Ellentétben velem, Ő nem akarta tovább nyújtani a helyzet adta lehetőségeket. Legalábbis először azt hittem. Tévedtem. 

Bal kezét módszeresen bevezette falatnyi tangájába, amitől nekem rögtön gombóc nőtt a torkomban. Nem teheti ezt velem! Ott feküdtem alatta, teljesen felizgulva, pattanásig feszült idegekkel, és Ő, mintha mi sem lenne természetesebb magához nyúl. Nem tudtam melyik érzés uralkodik el rajtam jobban, a csodálat vagy a csalódás. Mindenesetre le nem vettem volna a szememet Róla. Megbűvölve néztem az arcát, amin leplezetlenül suhant át a kéj édes kifejezése minden egyes érintésénél. Néhány pillanat múlva rám nézett, és akkor megértetettem. Ezt egyfajta büntetésnek szánta a számomra. Bár nem éreztem annak, mégis egyre türelmetlenebb lettem tőle. Ahányszor megpróbáltam saját kezét az enyémmel felváltani, ellenállásba ütköztem, ami igen csak frusztrált. Viszont, szemmel láthatólag, Ő ezt nagyon élvezte. A pohár akkor telt be, mikor másik kezével a mellei felé nyúlt. Fogtam magam, és nem törődve semmivel magam alá gyűrtem.

-       Most már elég lesz. – jelentettem ki morogva, mert egy kicsit tényleg bántotta az önérzetemet az előbbi akciója. Mégiscsak én vagyok az egyedüli, aki kielégítheti!

-       Pedig én élveztem. – pihegett fennhangon, miközben ajkai az enyémeket keresték.

-       Fele annyira sem, mint amennyire ezt fogod! – nem hagytam, hogy megcsókoljon, ha durván akar játszani, hát rajtam ne múljék. Én is tudok mocskos eszközökhöz folyamodni!

Türelmetlenül lerángattam róla a – már amúgyis nedvessé vált – tangáját, és rögtön a lábai közé helyezkedtem. Fanyarul elmosolyodtam a gondolatra, hogy Kristen tulajdonképpen már „előkészítette” magát nekem.

Ezt azonban, nyomban el is felejtettem, amint nyelvemmel megéreztem édes ízét. Mámorító volt, jobb mint amire visszaemlékeztem, mikor éjjelente Őt néztem alvás közben.

Kristen sóhajai rögtön kéjes nyöszörgésekbe fulladtak, ahogy két ujjamat forróságába vezetve mozgatni kezdtem. Pezsgővel fürdetett teste erőtlenül remegett karjaim között, miközben nyelvemmel igyekeztem addig ingerelni, amíg csak képes voltam. Fogaimmal többször is beleharaptam érzékeny bőrébe, ilyenkor általában én is kaptam pár tépést a hajamba, amitől csak még inkább felpörögtem.

-       Rob! Rob! – sikoltotta Kristen közel az élvezet pillanatához. Ez volt a visszavágóm végszava.

Ezek a kis játszmák, amik köztünk zajlottak, mind a birtoklásról és az élvezetről szóltak. Hogy tudassuk a másikkal, mekkora szükségünk van rá, és neki ránk. Éppen ezért az utolsó pillanatban abbahagytam mindent, és távolabb húzódtam Kristentől. A tekintetemet végigjárattam kívánatos testének minden pontján. Terpeszben lévő lábainál kezdtem, a bokájától végigsimítottam a térdén majd újra lefelé a combján. Szinte alig érintve nőiességét - mely teljesen kitárulkozott nekem – haladtam fel a hasán, majd elértem a mellkasáig, ami gyorsan emelkedett fel és le, szapora lélegzetének hála. Ujjaim feltáncoltak a nyakán, hogy aztán kezembe foghassam kipirult arcát. Kristen, legyőzött pillantással nézett rám, miközben fejét még inkább a kezembe hajtotta. Lehajoltam hozzá, hogy végül lágy csókot adjak neki, és nyelveink újra finom táncba kezdhessenek. Ujjaimmal a hajába túrtam, közben másik kezem a csípőjére kúszott.

-       Tudom, hogy jobban élvezted!... – suttogtam ajkai közé lázasan. Szükségem volt a megerősítésre, a sérült egóm szinte üvöltött egy kis kényeztetésért.

-       Utállak Rob, nagyon utállak! – morogta Kris szemét lesütve, így nem tudtam semmit kiolvasni a tekintetéből.

-       Ezt vehetem igennek? – erősködtem, de egy ideig nem válaszolt. Nem adtam fel, az egyik hajfürjével kezdtem játszadozni, tudván, hogy úgysem bírja sokáig. Most igazam lett.

-       Igen, tudod, hogy igen. De a francba is, mindjárt megkattanok miattad te kis mocsok – motyogta a nyakamba édesen. Pasi létemre, belül valami olvadásnak indult bennem.

Már szó sem volt vadulásról.  Mielőtt még bármit is tehettem volna csípőjén nyugvó kezemmel, Ő már készségesen feljebb tolta magát. Mosolyogva kutattam ajkait, mialatt – irtózatosan hosszúnak tűnő idő után – újra megéreztem forróságát magam körül.  Abban a pillanatban újra egész voltam. Persze ez nagyon nyálasan és elcsépeltem hangzik, de ha megtalálod azt, akivel megosztanád az életed, akkor mindennél közelebb akarod érezni magad hozzá, és ha ez sikerül… na igen, akkor érzed meg magadban az igazi szabadságot és extázist.

Először lassan mozogtam, minden érzést, ami csak átfutott a testemen, ki akartam élvezni. Behunytam a szememet és csak az érzékeimre koncentráltam. Kristen karjai óvóan ugyanakkor birtoklóan öleltek körül. Heves zihálása, és elfojtott nyögései a fülem mellett visszhangoztak. Éreztem azt a különleges illatot, amit mindig, ha szeretkeztünk, az Övét, az enyémet… a kettőnkét összekeveredni.  Természetesen a legnagyobb inger mégis onnan ért, ahol testünk összekapcsolódott. Az mindennél erősebb és élesebb volt a számomra. Nem fogtam vissza magamat, képtelen lettem volna Rá, ezzel szemben, mégis azt akartam, hogy elsődlegesen Krisnek legyen jó. Féltem, hogy ez nem sikerül, hogy hamarabb ragad el engem a gyönyör vakító fénye, mint Őt.

Kristen a nevemet lehelte újra és újra. Kinyitottam a szemem, muszáj volt látnom az arcát, meg kellett erősítenem magamban a tényt, ami néhány órája még csak vágyálom volt. Egyszerűen nehéz volt elhinnem, hogy Ő újra az enyém.

Túl jó volt hozzám.  

Azok a nagy zöld szemek a világot jelentették nekem, abban a pillanatban mikor elfogyott a kontroll és átengedtem magam a mámornak, ami szó szerint letepert. Nem hagytam, hogy teljes legyen az öntudatlanság, egy gondolat maradt csupán bennem, hogy Őt kielégítsem. Saját mellkasomból feltörő morgásaimnak nem tudtam parancsolni, ahogy a remegésnek sem, de nem álltam meg.  Ajkaim bőrét csókolták, ujjaimat a hosszú, csillogó barna hajzuhatagba mélyeztettem.

– Kristen. Kristen gyere velem. Kristen. – suttogtam hol a nyakába, hol a füle mellé.

Ő nem szólt semmit, csak még szorosabban vont magához, míg végül remegve merült el a gyönyör kéjes tengerébe.  Fáradtan ugyan, de leírhatatlanul boldogan és elégedetten heveredtem mellé, hogy aztán magamra húzhassam kimerült testét. Még mindig piheget, csak úgy, mint én. Feküdtünk a pezsgő áztatta ágyban, kielégülten és érzelmektől túlcsordulva. Egyikünk sem szólalt meg, és a csend most kellemesen megnyugtató volt.  Persze, egyszer a csendnek is vége szakad.

-       Szeretlek…