40.

Hát gyerekeim. Azt hiszem most kitettem magamért x]
Remélem bejövős lesz, és igen sietek a következővel!
(csak hogy ne kelljen mindenkinek leírnia külön x)
Amilyen dinka vagyok, eddig nem említettem, de az új fejlécemért:
Lady a felelős!
és
 Köszönöm Neki Itt is! Nélküle nem mennék semmire! Imádlak anyám.BB (L)
na jó olvasást!

tsók

B.

Robert

Egy ideje már némán feküdtem.Kristen a mellkasomon pihent, miközben én próbáltam energiát gyűjteni a beszédhez. Persze Ő megelőzött.

-                     Lassan vissza kellene mennünk. Bármennyire is nehéz elhinni, a koncert miatt jöttünk. – jelentette ki megfontoltam ruhái rendezgetése közben.

-                     Hová sietsz ennyire? – kérdeztem halkan, nem néztem rá, az autó kárpitot bámultam a fejem felett. – Kris… tudom, hogy most egy kicsit önző voltam… - itt jött el az egyik azon kínos pillanatok közül, amik minden párkapcsolatban jelen vannak. –  Mond meg ha neked nem volt jó. Tudni szeretném. – kezemet az övére csúsztattam várva válaszát.

-                     Istenem. Olyan hülye tudsz néha lenni – mormogta halkan kuncogva.

-                     Tehát jó volt? – csaptam le rögtön.

-                     Nem csak jó. Elmondhatatlanul jó.

-                     Áh…szerintem is. – önelégülten mosolyogva én is felültem, így közvetlen mögé kerülhettem. A haját eltűrve mélyet szippantottam bőrének finom illatából – Viszont, sajnos nekem még, egyáltalán nincs kedvem visszamenni.

-                     Rob… - még mielőtt ellenkezhetett volna, két ujjamat ajkaira téve hallgatattam el.

-                     Sh…Az a koncert nem fut el sehová. Különben is… mindig a ráadás számok a legjobbak. – suttogtam a fülébe, minden szót elnyújtva. Éreztem, ahogy a szája széle felfelé görbült, aztán fejét hátrahajtva várakozásteljesen nézett a szemeimbe. Győzelem!
Lágy csókunk ellentéte képen, megragadtam a csípőjét, és egy pillanat alatt magam alá fordítottam. Volt már gyakorlatom ilyesmiben, nem tagadom, de, vele még sohasem. És ez megédesítette az élményt. Ha vele voltam, minden elmosódott egyetlen féktelenül vibráló képpé, ami beszippant magával, mindannyiszor extázist ígérve. Bár a célom az volt, hogy Őt tegyem maradéktalanul „boldoggá”, lassan az én vágyaim is kezdtek újjá éledni. Főleg hogy akadozó lélegzetét hallgathattam, pedig még csak a nadrágja gombjainál jártam. Imádtam a reakcióját, és a sajátomat is. Ahogy testünk vágyakozva akart még többet a másikéból, ez egyszerűen megőrjített!
Lerángattam róla a csőnacit – ismét - aztán centiről centire haladtam felfelé a bokájától, a térdén át, egyenest a belsőcombjáig. De nem álltam meg itt. Kristen teste remegve várta következő húzásomat, de – szokás szerint – nyújtani akartam egy picit. (Mostanában ez volt a heppem, mindent a végletekig elhúzni.) Felhaladtam a hasán, végigcsókoltam a mellkasát, majd – szemét módon kihagyva a melleit, amiért egy elkeseredett sóhajt kaptam válaszul – apró puszik kísértében elértem a szájáig. Kényelmes kezdtem csókolni kiszáradt ajkait, közben kezemmel oldalán simítottam végig többször egymás után.

-                     Robh…Ne csináld ezt velem!... Megőrülök… - mormolta lázasan, majdhogynem kérlelve a folytatásra.

-                     Kérésed, számomra parancs. Mit szeretnél, mit csináljak? – kérdeztem tőle, komolyságot erőltetve hangomba. Tudtam, hogy egy perverz disznó vagyok, de hogy ennyire?... Viszont nem bírtam megállni, és amint találkozott a tekintetünk rájöttem, hogy nem is kellett volna. Kristen nem szólalt meg. Megmutatta mit akar. Oldalát cirógató kezemet egy pillanatra megállította, majd a tenyerét a kézfejemre rakva irányította tovább mozdulataimat. Ez a mozdulatsor a francia bugyijában ért végett, mindkettőnk örömére.

-                     Így már jó. – jelentette ki tökéletes elégedettséggel a hangjában. Ebben a pillanatban jöttem rá, mennyire összeillünk mi ketten.

Karjai hamarosan ismét körém fonódtak, én pedig elindultam visszafelé, az előbb bejárt úton. Most nem hagytam ki, hogy ne csókoljam végig mindkét mellét, ne harapjak aprókat puha bőrébe. Önelégülten figyeltem a nemrégiben odapingált csókfoltomat, és már készültem, hogy újat csináljak. Mindeközben, két ujjamat beléfúrva éreztem meg bódító forróságát. Néha arcára is felpillantottam, hogy gyönyörködjek, a hangokhoz tartozó kéjesen kínlódó tekintetben.  Kristen nem fogta vissza magát, karmolt, nyögdécselt, vonaglott, csak hogy levezesse a felgyülemlett kéjt, amit – nem kis egóval kijelentve – én okoztam neki.

Nyelvemmel már a hasánál jártam, mikor hirtelen, sikoltozva vont közelebb magához, lábait keresztbe szorítva igyekezett eltörni a karomat, de én le nem álltam volna épp most.
- Ez még csak az első volt. – dünnyögtem kajánul, közben próbáltam enyhén szétfeszíteni összeakadt lábait. Amint ez sikerült, egy rántással megszabadítottam nedvessé vált alsóneműjétől is.  Még mindig az előbbi gyönyör hatása alatt volt, bár én már el is helyezkedtem erőtlenül tartott térdei között. Fél pillanat sem kellett, és nyelvemen éreztem, azt, amit nemrégiben a kezem élvezhetett.  A halk pihegő hangokat megint száműzték az erőtlen sikolyok és nyöszörgések, amint elkezdtem végigízlelni, az érzékeny bőrfelületet. Piszkosul élveztem hallgatni, és átélni ezt az egészet. Kristen ujjai a hajamba túrtak, mire én fogaimmal karcoltam végig azt a pontot. Egyik kezemet mellei felé vezettem, míg másik kezem ujjait ismét mozgatni kezdtem benne. Két ujjam közé fogva mellbimbóját ingereltem a végletekig, közben félárbocra eresztett szemhéjaimon át figyeltem, ahogy csípője fel-le mozdul, az általam diktált ritmust követve. Mohón nyaltam, és haraptam sikamlós bőrét, mindenhol ahol csak értem, minek következtében, Kristen hamarosan, kéjesen sikoltozva adta meg magát második orgazmusának. Vagyis ha úgy vesszük a harmadiknak.
Nem voltak rá kifejező szavak, mennyire elégedett voltam magammal, ha csak ránéztem remegő testére, vagy elfúló zihálást hallgattam. Az én nadrágomban, jelen pillanatban, egy gombostű feje sem fért volna el, vágyam, keményem feszült a farmer alatt. Mégsem akartam ennél is jobban kifárasztani Őt, ráadásul mennünk kellett, nehogy a többiek keresni kezdjenek minket, akkor aztán kiderülne az egész hazugság.  Lassan elhúzódtam, és szememet meresztettem a sötétben hogy kiszúrjam valahol a nadrágját. Meg is találtam, de még mielőtt lenyúlhattam volna érte, lábak kulcsolódtak a derekamra, és egy bizonytalan érintés húzott vissza a pólómnál fogva. Felnéztem.
Kristen egyik könyökére támaszodva figyelte a ténykedésemet.

-                     Gyere ide – motyogta halkan, meghúzva a pólómat. Önkéntelenül is közelebb hajoltam hozzá, míg ajkunk össze nem ért. Ez a csók most már nem volt se vad, se szenvedélyes. Gyengéd volt és puha, mint Kristen. – még nincs vége… - lehelte a fülembe. Biztos kézzel bontott ki, nadrágom szorításából, és még mielőtt akár tiltakoztam volna – ugyan miért is tenném? – magába vezetett. Úgy éreztem a világ megállt egy pillanatra, én pedig hazaértem. A sóhaj szinte kiszakadt belőlem, amint forrósága körülölelt. Olyan jó volt így, csak mi ketten a világ egyik csendes, másoktól elzárt boldogságbuborékában.

Lassan megmozdítottam a csípőm, mire felnyögött. Szemében újra felcsillant a várakozás szikrája. Egy pillanatra meghökkentem, aztán képzeletben vállon veregettem magam, amiért ennyiszer képes vagyok felizgatni egymás után. Sajnos pár percnyi finom mozgás után, túl sok lett nekem, de még időben megállítottam magam, hogy egy kicsit képes legyen lenyugodni. Kristen légzése hol kihagyott, hol felgyorsult. Kulcscsontja körül a bőr kipirult, csókjaim hatására. Nagy levegőket véve koncentráltam a kis piros foltokra, mert nem akartam máris elsülni.
- Mi a baj? – kérdezte Kris rekedten, tekintete ködös volt a vágytól, ugyanakkor zavart is az értetlenségtől.

-                     Semmi… csak egy pillanatra le kellet állnom.. .mielőtt- egy mosollyal fejeztem be a mondatomat, de láttam rajta, megértette mire céloztam. Arcára furcsa kifejezés ült, fogaival alsó ajkába harapott.

-                     Ha miattam csinálod… akkor – megmozdítva csípőjét öntött benzint amúgy is máglyaként lobogó vágyam tüzére. – ne tedd – finoman a fülembe harapott, miközben nem hagyta abba csípőjének fel-le ringatását.  A könyökömre támaszkodva tartottam magam, és hagytam hadd emésszen el minden apró mozdulata. – Én már úgyis teljesen… - ajkait az enyémre tapasztotta és csókolt kifulladásig, nyelvét végighúzta a nyakamon, végig az álkapcsomon, egészen a fülemig. Végül csak ennyit suttogott: – Jól laktam.  – és nekem ennyi is elég volt, hogy az eszemet vesztsem. Megragadtam a csípőjét, gyorsan, vágytól őrülten mozogni kezdtem. Kristen örömittas kuncogása szállt a levegőben, majd hirtelen összefonódott az én torkomból feltörő morgással. Gyengéd karok szorítottak magukhoz az extázis pillanatában, és én készséggel adtam át magam a mindent elsöprő érzésnek, ami a fejem búbjától a lábujjam hegyéig elárasztotta a testemet.  Teljes súlyommal ránehezedtem, Ő mégsem szólt egy szót sem. Bal kezével a hajamba túrt, míg a jobbal a hátamat simogatta. Elképzelni sem tudtam szebb vagy jobb dolgot, mint hogy ott feküdjek, Kristennel a karjaimban, egy ilyen fenomenális szeretkezés után. Bármennyire is maradtam volna a kocsiban, muszáj volt mennünk, már így is több mint egy órája itt voltunk.

-                      Most már tényleg mennünk kell. – sóhajtva emelkedtem fel róla, hogy a szemébe nézhessek.

-                     Tudom. – egyezett bele kelletlenül. Öltözni kezdtünk, apró csókokat váltva. Magunkat elnézve, igencsak kielégült fejet vágtunk, mikor beindítottam a motort. Pár perc múlva a város fényei világították meg, sebváltón összefonódó kezünket...

*

Már javában zajlott a koncert mikor bejutottunk, hogy megkeressük a helyünket. A balkonon „ültünk”, itt tökéletes volt a hangzás és a kilátás is. A többiek javában énekeltek vagy táncoltak, vagy éppen vedeltek. Mi, szétváltunk Krissel hogy ne legyünk annyira feltűnőek.

-                     Na haver, sikerült elintéznetek mindent? – kérdezte Cam, mikor mellé értem. Ann épp a széken táncolt.

-                     Igen, mindent elintéztünk. Sőt még többet is. – feleltem kaján vigyorral a képemen, persze Cam nem tudhatta az okát, de engem morbid módon mulatatott ez a válasz.

Kicsit körbe nézve észrevettem, hogy Jack és Ashley nincsenek itt. Mikor ezt szóvá tettem, Cam csak annyit mondott: Ash túl sokat ivott és azt, most a WCben adja ki magából. Tudtam én, hogy nem lesz jó vége, ha hirtelen a mélyvízbe dobják Őt a csajokhoz, de hát ő akarta.
Paul és Nikki egymást túlüvöltve próbáltak együtt énekelni a zenekarral. Kristen Ann mellé mászott a székre, hogy ott tomboljon. Kellant alig vettem észre a homályba burkolt nézőtéren. A csaja -Tasha? vagy Tisha? – már nem volt vele, - úgy tűnik Kristen barátnője a teljes idegösszeroppanás szélére sodorta – ami meghökkentett, az tulajdonképpen Lil volt, aki viszont mellette ült. Egymáshoz hajolgatva beszélgettek, és itták a vodkát, amit két kör között Lil táskája rejtett. Most hogy végigcsekkoltam a bandát, végre én is odafigyeltem a kedvenc bandámra. Kris széke elé – amin éppen táncolt – léptem, éreztem, ahogy kezei időről időre a hajamba túrnak, vagy a vállamat markolják. Bár sejtettem, hogy ez nem igazi élmény, mégis örültem neki, hogy egy külső szemlélő, bármikor egy párnak nézne minket, ha most látna.

Kristen

A Koncert, irtó király volt. Kibasszottul hangos, mégis rohadtul élveztem. Annel végig a székeken táncoltunk. Míg Rob és Cam előttünk arra vigyázott, le ne essünk az emberek nyakába. Igazán felszabadultnak és nyitottnak éreztem magam, főleg mikor egy kis pia is jutott a szervezetembe. Annel odaosontunk Lil széke mögé, és szépen kiemeltünk a táskájában lévő üveget. Nekik már úgyis elég jutott. A vodka finoman égette a torkomat, és minta felébresztett volna egy mély, csodásan kielégítő álomból. Frissnek és energikusnak éreztem magam. Visszamásztunk a helyünkre, és vártuk az újabb számot. Ann Cam nyakába csimpaszkodva puszilgatta a srácát, erre egy kicsit vérszemet kaptam, és beleadva minden belső vágyamat simítottam végig Rob hátán, a nyakán, végül pedig, elől a mellkasán. A teste megmerevedett, már készült hátrafordulni, de megelőztem.

-                     Nyugi! Tudom mit csinálok! – mondtam a füléhez emelve ajkaimat. Rosszallóan nézett rám, amit még komolyan is vettem volna, ha nem látom tekintetében azt a „mindjárt megint leteperlek” hátsó gondolatot. Merészen beleharaptam a fülcimpájába, mire fogta magát, és a derekamnál fogva megemelt, körbefordult velem, aztán visszarakott a helyemre. Ő vigyorogva kuncogott az arcom előtt, de akkora az én figyelmemet, már más kötötte le. Pontosabban egy nagyon is ismerős figura, az alsó nézőtéren, szinte rögtön a színpad előtt. Talán nem is látom meg, csakhogy kiemelkedett a tömegből, egy srác nyakában ült.

-                     Úristen!  - visítottam Ann felé fordulva. Lilt most nem akartam megzavarni, hátha eldől végre a mérleg nyelve náluk.  Ann viszont felém fordult, kérdő tekintettel. – Nézd! Az ott Sandy! 1000%  Bárhol megismerném ezt a hasított hátú felsőjét, együtt vettük!  - Ann is odakapta a fejét, és neki is tátva maradt a szája.

-                     Ki az a..?- kérdezte, de aztán elhallgatott.

Most már Rob is a párocskát bámulta, aminek a férfi tagja még ismeretlen volt. Vagyis, csak nem akartam megismerni.

-                     Xavier, ezek meg mit keresnek itt? -  Rob tőlem várta a választ kérdésére, csakhogy én is pont annyira tudatlan voltam e téren, mint Ő.

-                     Lemenjünk hozzájuk? – Ann, arcára erőltetett mosolyt varázsolt, mire én csak a fejemet ráztam. Sandy a maga ura. Azt csinál, amit akar.

-                     Valószínűleg úgyis felhív minket, ha vége. – ebben is szinte biztos voltam. – Most inkább igyunk és bulizzunk. A zenekar új számba kezdett, én pedig azonnal felvisítottam, és Rob nyakába ugorva örültem magamnak. A kedvenc számom volt.

*

Vagy másfél órán keresztül buliztunk, hangom már nem volt, és ölni tudtam volna egy üveg vízért, de azét csak buzgón énekeltem és ráztam a csípőm. Egyszer egy pasi oda is jött hozzám. Meglepődve néztem vajon mi a frászt akar? De még mielőtt bármit is csináltam volna, Rob hirtelen előttem termett, közém és a pasi közé állt.  Én még rá is tettem egy lapáttal, kezeimmel körül öleltem Rob alakját, és hátulról a nyakába csókoltam. A pasi felmérte az erőviszonyokat aztán elhúzott, láthatta a szememben, én kit választottam.

-                     Azért ez tök jó- jegyezte meg később Ann.

-                     Mi?

-                     Hát, ha egy pasi nagyon nyomul, jön Rob , úgy tesztek mintha járnátok, és már megy is. Robbal senki nem húzna újat, különben meg, a bátyád jó pasi.  Sokkal jobb, mint a legtöbb ilyen ficsúr. Kinek van annyi önbizalma, hogy elszedje a nőjét?
De persze ezt persze csak itt lehet megjátszani, otthon mindenki ismer titeket.  –Ann gondolata az elevenembe talált. Rám fagyott a mosoly, és csak tátogni tudtam volna, így inkább elfordítottam a fejemet. Éreztem, ahogy arcom fájdalma grimaszba torzul. – Kris minden ok?

-                     Persze, csak megszédültem. – motyogtam erőtlenül. Tényleg szédültem egy kicsit. – Inkább add ide azt az üveget, ha még van benne. – vigyort erőltettem magamra, az üveget jól meghajtva. –  Uh. Bepisilek. Jössz? – kérdeztem tőle, de már rég Cam szájában volt, így inkább Nikkivel mentem. Drága egyetlen Nikkim sem volt jobb állapotban, mint mi. Jobb lesz, ha fiúk is elkezdenek gyorsan inni, különben még ránk fogják, hogy alkeszok vagyunk.

2 kilóval könnyebben vánszorogtunk vissza a többiekhez, de a koncertnek már vége volt. Bassza meg hogy lemaradtunk az utolsó számról!  Az emberek velünk szemben nyomultak kifelé, ezért eltartott egy ideig, míg felértünk. Nikkivel.

-                     Mi volt az utolsó szám? Mi volt az utolsó szám? – kérdezgettem a többieket veszettül.

-                     A goodbye babylon, szóval nem maradtál le semmiről. Indulhatunk?- kérdezte vigyorogva.

-                     Hova?

-                     Hát tovább. Még nincs vége az estének. Az itteni srácok meséltek valami klubról a közelben, elnézünk oda, aztán ha nem lesz jó, max megyünk a koleszba vagy a szállodába. ki hova akar. – egyértelmű volt, hogy mi a szállodában fogunk kikötni. Ezt láttam abból, ahogy rám nézett. – Akkor mehetünk?

-                     Persze. – átfogva a vállamat, vágtunk neki a ritkuló tömegnek.  Időközben felhívtam Sandyt de nem vette fel, gondoltam majd a parkolóból próbálkozom még.
A friss levegőre érve hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam Rob hátára, aki- a kezdeti meglepődés után- hősiesen cipelt tovább. Lemaradtunk a többiektől. Jackson Ashleyt támogatta, aki meglehetősen zöld volt. Valami azt súgta ők rögtön a kolesz felé veszik az irányt. Lil és Kellan némán mentek egymás mellett mindketten az előttük elterülő járdád szemlélték, közben lopva egymásra pillantottak. Liltől meg kell tudnom még a mai este folyamán mi történt.
Nikki és Paul előttünk andalogtak, míg Cam és Ann mögöttünk.  A mai este, nem először éreztem mély elégedettséget, vagy boldogságot. Úgy tűnt ez egy tökéletes nap, és már semmi sem ronthatja el.

Újonnan jött adrenalin éhségem – pláne pia hatására- izgalmas gondolatokat ébresztett bennem. Rob, ezt még tetőzte, azzal hogy a térdhajlatom és a fenekem közti részt simogatta lazán, mintha csak azért csinálná, hogy jobban tudjon tartai.  

Ekkor, végignéztem a barátainkon. Csupa olyan pár, akik szeretik, kedvelik, vagy éppen megismerik egymást. Azt hiszem megőrültem, de valahogy szükségem volt rá hogy én is kimutassam, Rob igenis az enyém, hozzám tartozik. Ő az én párom. Előrehajoltam hozzá, egyik kezemmel felém fordítva arcát aprónak induló csókot leheltem ajkaira. Ismét elöntött a vágy és az izgalom keveréke. Olyan drog volt ez, amit csak mi ketten birtokoltunk, szükségünk volt egymásra, hogy a miénk lehessen. Éreztem puha nyelvét a számba siklani, nem állított meg, nekem pedig eszem ágában sem volt abbahagyni. Ujjaim enyhén borostás arcát simogatták, míg nyelvemmel az övét kerestem. Fél másodperccel később, - mint akibe épp villám csapott - elhúzódtam. Zavarodottságomnak nem volt oka, legalábbis mintha belülről fakadt volna.  Robra néztem, bocsánatkérően, de Ő csak mosolygott. A tekintetem továbbsiklott, és akkor megláttam.
A barna szempár értetlenül meredt ránk.