1.

Nos eljött hát a nagy pillanat, amiért két ember már hetek óta nyúzott. (igen Cunca és Mucc ti vagytok azok xD) Az első fejezet, egy új történet kibontakozásának kezdete.

A fejlécért hatalmas köszönet Fanninak(L) a legerősebb emberünknek

Köszönöm drágám, csodás lett! Ugye? ^^

B.

Az ajtó kulcsra zárva, a szülők 1000 mérföldön kívül, tesó suliban. Kezdődhet a szórakozás!
„Akkor sem vagy normális Kristen Stewart” járt az agyamban, de azért csak elindítottam a gépet. Gyors mosás +centrifuga. A mosógép pár perc alatt vad rángásokkal életre kelt.
Ott álltam a tükör előtt fehér trikóban, és farmer sortban, magamat vizsgálgatva. Vajon miért nem kellek senkinek? Jó ,nem vagyok egy szépség. Elég vézna testalkat, sápadt fehér bőr, derékig érő hosszú barna haj, piszkos zöld szemek. Ez voltam én, teljes csúfságomban. Feljebb húzva a trikót szemem lapos hasamra tévedt, majd még feljebb haladva próbálta megtalálni a melleimet, de azok jól elrejtőztek. Ez van, nem születhet mindenki Rebeca Blocknak, neki bezzeg nincsenek ilyen problémai. Elfordultam a tükörtől és felpattantam a mosóra. Ez majd helyre tesz, gyanítom a mosógép nem néz le úgy mint az a majom Burnett. Nem is érdekel, soha nem is érdekelt!
A kezeimre támaszkodva dőltem hátra és próbáltam lazítani. Erre is csak Nikki tud rávenni: „Ne izgulj Kris jó lesz! Totál szuper , csak ellazulsz és már érzed is. Hidd el egy jó orgazmus és kiadod az összes feszültséget.” Hát persze Nikki, neked könnyű. Imádnak a suliban, bezzeg engem, egy barátom volt az is kidobott. Oké Kris!Azért csak Lazíts!
Megpróbáltam a lehető legjobban elengedni magam, de nem igazán tudtam mire számítsak. Aztán egyszerre csak bizseregni kezdett a hasam tájéka. Hmm nem is olyan rossz. A gép ütemes rángásaitól egyre jobban éreztem a bizsergést, ami lassan összpontosulni kezdett egy bizonyos helyen. Ekkor szakadt fel belőlem az első halk sikoly. Szégyenkezve kaptam kezem a szám elé, majd pár pillanat múlva visszaejtettem, most meg mit parázom? Nincs itthon senki. Nyugalom.
Így hát izgatottan vetettem bele magam újra a kellemes érzésekbe. A gép döcögésétől soha meg nem tapasztalt dolgok törtek rám, majd meggyulladtam az őrjítő vágytól, ami egyre csak nőtt testemben. Boldogan sikoltottam a kielégülés felé vezető útón, tudtam már nem kell sok, és valami ennél is jobban lesz részem. Már csak pillanatok választottak el a repüléstől, euforikus nyögések bugyogtak fel belőlem.

Valaki dörömbölni kezdett. Mi a fasz? Lehet hogy csak bekép…megint.

- Kristen bent vagy?! –jött egy hang az ajtón túlról. Bassza meg! Ez meg mit keres itt? Még suliban kellene lennie. Félig csalódottan félig bosszúsan kászálódtam le a gépről, az ajtó felé indulva. Kinyitottam, és ott állt Mr. előbb haza jövök a suliból mert én vagyok a menő gyerek aki megteheti Stewart. Kisomfordáltam mellette, rá sem néztem. Ő viszont karon ragadott.

- Minden ok? Csak mert hangokat hallottam…és..Kris olyan piros az arcod, nem vagy lázas? – hideg kezét a homlokomhoz nyomta. Csodás érzés volt ahogy hűvös érintésével végigsimított a nyakamon majd a karomon. Tényleg kimelegedhettem.

- Jól vagyok – mondtam halkan, elléptem tőle a szobám felé. Bezártam az ajtót és rágyújtottam. Most aztán frusztráltabb vagyok mint valaha, köszi Nikki!...
Egy ideig járkáltam a szobámban majd kimásztam a tetőre és próbáltam élvezni a napfényt. A szél néha a hajamba kapott, kellemes meleg volt.
Bár itt a Floridai Sanfordban szinte mindig jó az idő. A part is csak pár óra volt kocsival, úgyhogy elég jó helyre születtem, persze akkor ha szeretnék napozni, vagy ha társasági ember lennék.
De így megmaradtam fehérnek és népszerűtlennek. Persze volt egy jó barátnőm - akit jelen pillanatban inkább hullajelöltnek hívnék - aki jobban megértett mint bárki más, leszámítva talán egy valakit. A testvéremet. Nem ismertem nála jobb embert, de mostanában ő sem volt a régi. Kezdtünk eltávolodni egymástól ami megrémített , mivel mindig is ő volt a támaszom. Az elmúlt hetekben a magatartása fennhéjázóvá vált, szinte beképzelt lett.
Adta a menő srácot ha a suliban voltunk. Egyre csak azt bizonygatta hogy ő bármikor bármit vagy bárkit megkap. Ami igaz is volt, tekintve hogy a fél…cöh…az egész suli oda volt érte. Még a tanárok is. Rob viselkedése félelemmel töltött el, de neki nem hoztam szóba, egyrészt nem mertem, másrészt hátha hamarosan magától elmúlik.
Nem értettem miért csinálja, vagy hogy mi váltotta ki nála ezt, de reménykedtem hogy egyszer csak észhez tér.
Épp a cigimet nyomtam el mikor meghallottam a kopogást.

- Kristen, gyere vacsorázni! – szólalt meg az ajtó másik oldaláról Mr. ego . Visszamásztam , és kelletlenül lebattyogtam a konyhába. Finom illatok terjengtek a levegőben.

- Tésztát csináltam – jelentette be Rob. Ránéztem a tányéromra mire összefutott a nyál a számban. Oké , főzni azt tud, beismerem. Felmásztam a pultra és enni kezdtem, fantasztikus íze volt így hát elégedetten hümmögtem. Rob mellém lépett, így a pulton ülve, egy magasak voltunk.

- Finom? – kérdezte , látszott rajta tudja a választ, de azért én hevesen bólogattam.

- Te nem eszel? – nyögtem ki két falat között. Bár még ez is nehezemre esett, annyira tömtem magamat.

- Nem vagyok éhes. – amit ezt kimondta, csend állt be köztünk. Én folytattam az evést, ő viszont még közelebb húzódott hozzám, és a hajammal kezdett babrálni. Az ujjai közt forgatott egy tincset, arcán szórakozott kifejezés ült. Ez szintén Rob új szokásai közt volt, hogy engem piszkált. Nem mintha zavart volna a dolog, sőt, még jól is esett. Természetesen ezt a testvéri odaadás listájára írtam fel.

- Nem akarsz fürdeni? - bökte ki , de zavart képet vágott, mintha nem ő mondta volna. Én sem tudtam hova tenni a kérdést.

- Tőlem mehetsz előttem ha akarsz – válaszoltam.

- Nem erre gondoltam – még mindig nem értettem hova akar kilyukadni. – Emlékszel kiskorunkban hányszor fürödtünk együtt ? - mosolygott mire én is elvigyorodtam a feltörő emlékektől. Sokat marhultunk akkoriban.

- Igen, jó móka volt, na és? –még mindig nem esett le a dolog.

- Nem akarsz együtt fürdeni? – kérdezte felemelt szemöldökkel. Mondani sem érdemes majd kiköptem az összes tésztát ami a számban volt. Most ezt tényleg jól hallottam vagy csak hallucinálok? Ezzel meg mit akar? Akkor még kicsik voltunk, csak nem hiszi hogy megmutatom neki magam?! Azért ez már így egy kicsit más lenne, főleg azért mert… bele sem mertem gondolni a dologba. Ezeket a gondolatokat jó mélyre elzártam magamban hogy még véletlenül se kerüljenek elő soha. De néha mégis sikerült kitörniük és elárasztani engem nevetséges feltételezésekkel. Rob a testvérem. Úgy szerettem mint ha vérszerinti rokonok lennénk. Igaz, sokan tudták a városban a történetünket. Azt hogy a testvérem meghalt 5 évesen, és ezért a szüleim pár évre rá örökbe fogadtak egy kisfiút, ő volt Rob. Aki most kifürkészhetetlenül nézett le rám, és akire nem nézhettem máshogy, egyszerűen megtiltottam magamnak. A testvérem volt, és én szerettem, de nem úgy!

Most mégis görcsberándult a gyomrom, idegesen nyeltem egyet miközben Rob még mindig a válaszomat várta.

- Jól van, miért ne? Legalább megmasszírozhatod a hátam – lemásztam a pultról, és elindultam felfelé, de ő nem jött utánam. Visszanéztem rá, meghökkent fejet vágott.

- Most meg mivan? – hát lehet mégsem olyan nagy legény.

- Semmi…csak nem hittem, hogy belemész.

- Most miért? Jössz vagy nem? Mert tényleg kell egy hát masszázs– elkezdtem szedni a lépcsőket, és ő a felénél beért.

- Nekem is! – lökött arrébb és már le is hagyott. Nem strapáltam magam, fogtam a törölközöm és bevonultam utána, arra azonban nem számítottam hogy Mr. masszírozdmegahátam már boxerben feszít a zuhanykabin előtt. Szerencsére a fürdő elég nagy volt, ezért a szüleim beépíthettek egy bazi nagy hodályt, fürdőkabin gyanánt. Amiben kényelmesen elfért volna négy emberke is , nemhogy kettő.

Na jössz? – kezdett incselkedni majd letolva az utolsó takarást , belépett és megnyitotta a vizet