5.

Hogy engem mindenre rá lehet dumálni :D Nemám... Csupa szívvel ajánlom nektek a következő fejezetemet. Remélem mindenkinek tetszeni fognak az hmmm az "újdonságok" :P A fejezet kicsit semmilyen, dehát aki csak a szex scenekért vagy egyéb nyalánkságokért jár ide az vessen magára XP

Örököön öröökéé a hívetek:

B.

Először azt hittem csak képzelődöm , fülelni kezdtem hát és nemsokára újra hallottam őket. Tudni akartam mi folyik itt, így átmásztam a korláton, ki a tetőre. Kristen szobájának ablaka sötét volt, de a hangok egyre csak hívogattak közelebb és közelebb. Odaosontam az ablak széléhez, vártam amíg a szemem hozzászokik a sötétséghez. A hold által gyéren megvilágított szobában egyszerre Kris karcsú teste rajzolódott ki. Az ágyán feküdt, ezért nem is értettem mi is történik, míg rá nem jöttem hogy a hangok tőle jönnek. Lélegzetvisszafojtva néztem ahogy kezeivel testén kalandozva okoz magának örömet. Lebilincselve követtem minden mozdulatát , ajkait szorosan összezárta, de számomra így még édesebbek voltak elnyomott nyögései. Néha egy egy sóhaj szakadt fel belőle, amibe egész testem beleremegett. Éreztem ahogy a nadrágomban egyre kevesebb lesz a hely. A torkom teljesen kiszáradt, kapkodtam a levegőt , és legszívesebben azonnal berontottam volna a szobába hogy leteperjem. Minden idegszálammal küzdöttem hogy ezen tervem ne valósulhasson meg. Ahogy apró nyögései egyre sokasodtak, úgy dübörgött az én szívem is mellkasomban.

Kristen teste hirtelen megfeszült.. .ajkai szétnyíltak így végre tisztán hallhattam mindent.

„Rob” sikoltotta halkan, mire szívem kihagyott egy ütemet. Egy pillanatig tényleg azt hittem , hogy berontok hozzá, de mielőtt ez megtörténhetett volna , inkább sebesen visszamásztam az erkélyemre. Hevesen dobogó szívem biztosított róla , tényleg azt hallottam amit..nem képzelődtem. Remegő kézzel gyújtottam rá egy cigire. Képtelenség..és mégis újra és újra előidéztem a pár pillanattal ezelőtt történteket. Puha ajkai az én nevemet formálták miközben a csúcsra jutott. Ez a gondolat lassacskán mérhetetlen elégedettséget eredményezett nálam. De ez több volt annál..valami belülről akarta szétszaggatni a testemet. Egy furcsa érzés, aminek nem volt neve számomra, és mégis azt akartam , hogy tépjen szét , cafatokban hulljak össze. Mert attól lehetnék igazán boldog.

A nyugágyon fekve bámultam a csillagokat , de már nem csak néztem őket, már velük repültem.

Kristen

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam, és remélve hogy Rob még alszik, kisurrantam a szobámból. Szerencsém volt, az ajtaja még csukva volt, és a zene sem bömbölt , ahogy szokott ilyenkor. Halkan szaladtam lefelé hogy összedobjak egy szendvicset, de amint beléptem a konyhába leesett az állam. A drágalátós „én sosem kellek fel 7 előtt” testvérem , most ott állt a konyhapult mellett és épp a reggelit gyártotta. Csodás!

- Jó reggelt – vigyorgott rám én meg csak álltam ott és bámultam ahogy épp az uborkát szeleteli. Lehet hogy a tegnapot csak álmodtam?...

- Szia – nyögtem ki gyorsan, és felkapva egy almát már menekültem is.

- Várj! Csináltam neked szendvicset – megtorpantam. Vártam egy kicsit majd kelletlenül hátrafordultam, hogy elvegyem a csomagom, de Rob már ott állt közvetlenül mögöttem. Meghökkenve érzékeltem ahogy a kezembe adja a reggelim.

- Elvigyelek a suliba? – kérdezte rekedten, le sem véve szemeit rólam. Azt hiszem újfent leblokkolhattam, mert hang nem jött ki a torkomból. Tenyere végigsimított csupasz vállamon mire borzongás futott végig rajtam. Mentolos lehelete az arcomat simogatta, és tudom hogy nem kellene, de élveztem. Keze megállapodtak a derekamon, éreztem ahogy egyre közelebb von magához. Akartam is meg nem is. De ma reggel, a jobbik felem győzött. Testvér!! Ez a szó vadul villogott fejemben, egészen addig míg ki nem léptem Rob bűvköréből.

- Nem…Nem kell.. – dadogtam és hátat fordítva neki kiléptem a friss levegőre. Nagyokat sóhajtozva próbáltam józan észt verni fejembe. Már megint megtörtént. Mi van velem? Két napja még minden olyan normális volt, most meg…

Idegesen ültem be a minimbe , és hajtottam Nikkiék felé. Talán ő vagy a csajok tudnak tanácsot adni. Bár jobban meggondolva, talán nem lenne okos dolog tőlem elmondani a történteket. Az biztos hogy virulna a fejük hogy végre részem volt valami „jóban is „ de ha megtudnák hogy Rob is benne volt. Döntöttem, nem mondom el nekik, hátha pár nap múlva újra minden a régi lesz.

Leparkoltam a Reed család otthona előtt, mire Nikki kiintett az ablakból hogy várhatok még.

Előkotortam a cigimet és rágyújtottam. A kávéról sajna le kellet mondanom a mai reggelen, de majd a suliban pótolok. Amíg cigiztem ,nagyon koncentráltam nem Robra és a tegnapiakra gondolni, mert még a gyomrom is beleremegett ha visszaemlékeztem.

Mi változott ilyen hirtelen? Mitől érzem magam így? Miért csinálta ezt? Mi késztette rá?

A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben, miközben Nikki futott felém és én magamra erőltettem a szokásos „minden ok, nem feküdtem le majdnem a testvéremmel” arckifejezést.

Nikki beugrott mellém az anyósülésre, és mint minden reggel elkápráztatott 1000 wattos mosolyával.

Nikki Reed. Az iskola üdvöskéje, és mégis velem, a szürke egérrel lóg nap min nap. Minden pasi oda van érte a suliban( a fele már személyesen is részesülhetett bájaiban.) , neki mégsem kell egyik sem, csak arra. Azt mondja a pasik csak arra kellenek hogy boldoggá tegyék az ágyban, de rendes esetben, ha adna nekik egy esélyt, az összes csak kihasználná és villogna vele a többiek előtt. Nem pártoltam a felfogását, de sajna ebben igaza volt.

Aki ilyen szép azt általában kirakat babának tartják, holott Nik okos is. Benne van egy csomó szakkörben, mindenki szereti. Épp ezért nem értem miért lóg velem…a loserrel.

- Be kell menni a többiekért is. – mondta szemei kihúzása közben.

- Miért is? Nincs nekik kocsijuk? - kérdeztem értetlenül mire Nik csak sóhajtozott.

- Ann nem kapja meg a Lexust mióta megkarcolta, Lil dzsipje megint beadta a kulcsot, Sandy..nos igen Sandy autója még a gyári szalagon van…

- Áhh… - tetetett morgolódással elindultam a következő házhoz. Még az öt perces úton sem hagyott békén, így terelnem kellett a figyelmét ahogy csak tudtam. Nem akartam hogy bármit is kihúzzon belőlem, inkább bekapcsoltam a rádiót. Dübörögve értünk a következő helyre , ahol az ajtó már vágódott is kifelé amint leálltam.

Ann Morgan. Nikki után rögtön ő jön a suli toplistán. Mindig ápolt, mindig dögös, mindig lehengerlő. Őt sem értem mit eszik rajtam, de állítása szerint oda van értem. Szőke haj, műkörmök, szűk rucik. Nincs bennünk valami sok közös vonás, még sem tudnám elviselni ha nem lenne a barátom. Imádnivaló és szeretetteli csaj. Nagy szájú és bárkit megkap magának. A gondolkodás módja hasonló a Nikkiéhez, azzal a különbséggel hogy Ann minden srácnak két hetet ad. Aki túléli a 14 napot, az a nyerő. Na ilyen ember még nem volt.

Azért én nagyon szerettem őt, még akkor is ha Minim láttám folyamatosan felmordult.

- Mikor veszel már egy rendes kocsit?! – kérdezte felháborodottan ahogy bemászott a hátsó ülésre.

- Kuss, ha nem tetszik menj a Lexussal – szóltam hátra vigyorogva.

- Tudod hogy anya nem adja oda, csak mert múltkor nekem jött az az idióta.

- Nem te mentél neki? – vihogott Nikki ajkai festése közben – Én úgy emlékszem.

- Fogd be!

- Te fogd be!

- Mindketten fogjátok be!Ann te meg húzd össze magad , jön a másik kettő is. – indultam az új ház felé.

- Hát ez csodás!És hova fognak elférni? – kérdezte gúnyosan mire én csak a fejemet ráztam. Mindig leütném. Ezt kihagytam a listáról. Pár utcával odébb leparkoltam egy szétkapott dzsip mellett. Úgy öt perc várakozás, Ann morgás, és egy tucat dudaszó után végre hajlandó volt kifáradni következő utasom.

Lilian Jones. Lil. Kezdtem azon filózni hogy ezt a csapatot csupa össze nem illő ember alkotja. Habár Lil stílusa közel állt hozzám, közelebb mint a többieké. Farmer, tornacsuka, és póló. Ő sem variálta túl magát. Az iskola fekete báránya, nagy szájú, nem törődöm és örök lázadó. Nem érdekelte ki mit gondol róla különösképp utálta az iskolai felsőbb réteget. Szerencsémre őt sem nagyon izgatta eddig hogy kapcsolatot imitáljon egy sráccal, csakhogy ne nézzék hülyének, így én sem éreztem magam olyan rosszul ha velem volt.

- Na mivan már? Mit idegeskedsz? – hajolt be hozzám az ablakon, én csak intettem hogy húzzon hátra, mire pillanatokon belül élvezhettem a ma reggeli szópárbajt.

- Szia Ann, új műkörmöd van ? – érdeklődött Lil nyájasan mire Ann csak végignézett rajta.

- Szia Lil, jó a pólód, nem ez szakadt el a múlt héten?

- De igen, na és? Héj, Kris rágyújthatok? – és keze már előre is nyúlt hogy elvegye a cigimet.

- Nem bírod ki a suliig? – kérdeztem kedvesen, de úgy látszik ma nem volt túl jó kedvében.

- Ööö hadd gondolkozzam..Nem! - na igen, és még humora is van neki.

- Bírd ki, mert kifogjátok égetni magatokat ha Sandy is beszáll a konzervdobozba – visszavettem a cigimet, és elindultam.

- Jaj ne már, már így is tömegnyomor van – sipákolt Ann.

- Maradj már hercegnő! – mászott rá Lil ,mire hatalmas sipákolás keletkezett. Felhangosítottam a rádiót, és már téptünk is az utolsó versenyző felé. Ő volt az ötös fogat utolsó tagja. Sandy Davis. Szép, okos, kedves, szellemes, és dobogós probléma megoldó. A csapat villám hárítója, mindenki imádja, minden veszekedést elsimít, egyszóval, tökéletes barát. Éppen ezért egyáltalán nem értem…bár nála már nem is gondolkodom el vajon miért tart barátjának. De azért örültem neki hogy mégis velünk volt. Így voltunk meg teljesek.

Visszatérve Sandyre.. nos igen, fél éve rátalált a boldogság, Rob egyik cimborája , Jackson személyében. Mi pedig örömmel néztük ahogy végre kibomlik a csigaházából és kicsit felenged, és jól érzi magát Jackel, aki meg bele volt esve, mint vak ló a gödörbe. Ő már ott várt minket a padka mellett, óráját nézegetve. Mindig pontos.

- Végre! Már azt hittem..áh mindegy, siess mert el fogunk késni! – kezdte el a szokásos monológot. Annyira megszokott volt már minden reggeli mozzanat, nélkülük már nem is lett volna olyan jó. Ahogy szokták máris elkezdtek hátul zsörtölődni. Lil ráakart gyújtani, Ann körme betört, Sandy pedig próbált levegőt venni a szűk helyen.

Ők voltak a barátaim mióta az eszemet tudom . Az ötös fogat. Mind különböztünk, mégis összeilletünk, és a legjobb barátok voltunk. Ez a tény mindig elégedettséggel töltött el ha kirekesztettnek éreztem magam. Mert ezek a csajok a testvéreim voltak, szinte a családom és valamilyen különös oknál fogva lemondva a népszerűségről és a sznobságról, inkább csak összeverődtünk, együtt lógtunk, és kurvára leszartuk mások véleményét.