3.

Kedves olvasóim! Annyira örülök hogy bejön nektek az új történet, madarat lehetne fogatni velem XD Jippijééé !!! :D

Komolyra fordítva a szót: Írtátok hogy jól esne egy Friss előrejelzést... dehát ismertek.
Tudjátok milyen egy léhűtő lusta disznó vagyok, de mivel nektek nem tudok ellenállni, ki fogom írni oksiiii??:D
A másik történetem frisséről a másik blogon adok majd hírt.
Mivel sok komit kaptam, és most örül a fejem hogy tetszik nektek újabb részt rakok fel. Ez most nem olyan ákcióóó dús mint az eddigiek. Sorry ^^

B.

Addig olvastam amíg csak láttam a betűket, de az ég nagy bánatomra hamarosan végleg elsötétült így kénytelen voltam visszamászni. Bent már nem volt kedvem lámpát kapcsolni, inkább elterültem az ágyamon és csináltam amit mindig. Bámultam ki a fejemből. Annyira nem akartam Robra gondolni , hogy folyton ő járt a fejemben. Vajon mi volt az ami miatt ennyit változott? És főként : mi volt az ami miatt azt csinálta velem amit csinált? Még magamba sem voltam hajlandó kimondta azokat a szavakat, a jelentésükre gondolni , végleg nem mertem. De persze megint elárultam saját magam, az ébredező új Kristen, új vágyai, felszínre törtek. S bár egyik felem vadul tiltakozott , a másik felem ujjongva gondolta végig a mi lett volna ha…? lehetőségeket.
Ha Rob folytatta volna a tevékenységét, valószínűleg megtapasztaltam volna azt amiről Nikki is beszélt. Életem első igazi orgazmusát. De észnél voltam! ...Kár hogy ez a gondolatot most valahogy nem érzem vigasztalónak . Már megint miket beszélek? Rob a testvérem!
T-e-s-t-v-é-r. Nekem sürgősen észhez kell térnem, vagy legalább bepasiznom hogy ezt az új keletű Rob ügyet még csírájában elfojtsam.
Persze új vágyaimat már nem volt olyan könnyű jó útra terelni mint a gondolkodásomat. Sajgóan lüktetett egész testem, érintésekre, csókokra éhesen. Elkeseredetten fúrtam fejemet a párnába, de nem használt. Kiéhezett érzékeim mást akartak. Őt akarták.. Őt aki felébresztette őket, és akit sose kaphatnak meg. Elkeseredettségem tetőfokán új ötletem támadt. Sietve gomboltam ki a farmeromat hogy aztán becsúsztathassam kezemet a bugyimba . Bár hülye ötletnek tartottam , testem azonnal fellángolt sürgető érintéseimtől. Szorosan összezárt ajkaim megakadályozták a halk sóhajok kiszökését. Az érzések megállíthatatlanul hömpölyögve törtek utat maguknak testem minden porcikáját betöltve. Sosem tapasztalt boldogság vett rajtam erőt, sikoltani lett volna kedvem. Teljes erőből kiordítani magamból ezt a csodás érzést, ami egyre csak nőtt bennem. Mozdulataim gyorsaságával , a szívem is hevesebben vert, és éreztem már nincs olyan messze az a bizonyos pont. Telhetetlenül simogattam magam, miközben kezem akaratlanul is melleimre tévedt, finomat szorongattam őket, és akkor Robra gondoltam. Az ő mozdulatai , érintései, csókjai. Ahogy puha kezeivel végigsimított testemen hogy aztán végül a lábaim közt célt találjon.
Az élvezet robbanás szerűen tört rám, testem pattanásig feszülve merevedett meg majd remegve hullott alá. Azt hittem megsemmisültem, de kiszakadó szívem biztosított róla még élek. Szaporán vettem a levegőt, miközben a kéj utó hullámai lustán haladták át rajtam.

Hát megtörtént, életem első igazi orgazmusa, és mindez Rob miatt…

Robert

- Most meg hova mész? – kérdezte Rebeca élesen, amikor elszakítva magam tőle, felálltam.

- El kell intéznem valamit. – mondtam egyszerűen a suli felé indulva. Nem volt pontosan igaz amit mondtam. A valakit sokkal helyénvalóbb lett volna. Eljött az idő hogy elbeszélgessek egy kicsit Aaron Burnettel. Az a kis mocsok szemet vetett a húgomra , ami élete legrosszabb döntése volt,és ezt be is fogom neki bizonyítani. A tornaterem felé vezető folyosón hirtelen kivágódott egy ajtó.

- Igen Mrs. King, már megyek is! Csá Rob! – köszönt Kellan amint meglátott. Ezt a srácot egyszer biztos kicsapják, nem telik bele sok idő.

- Már megint mit csináltál? – kérdeztem tőle, a legkevesebb érdeklődést sem mutatva. Ő csak megrántotta a vállát és mellém lépett.

- Hova megyünk?

- Elbeszélgetünk egy kicsit Burnettel. Benne vagy?

- Mi az hogy! De azért jó lenne tudni mit is csinált mielőtt beverek neki egyet. – Kell hangja izgatott lett mint mindig ha egy jó kis bunyóról volt szó.

- Először csak elbeszélgetünk vele, arról hogy miért koslat a húgom után. – morogtam dühösen. Ismét elém villant a kép amikor megláttam ahogy Aaron Kristen körül legyeskedik, de persze úgy tesz mintha egy kicsit sem érdekelné. Szánalmasan átlátszó. Főleg az iskola legnagyobb nőcsábászától, persze csakis utánam. Ez az iskola az enyém, bármit megtehetek, és bárkit elintézhetek. Főleg egy ilyen ficsúrt mint Burnett, még élvezni is fogom. A nagy elmélkedésemben meg sem hallottam Kellan szavait.

- Hajaaj ! Szegény srác, Kristen kell neki? – vigyorgott kajánul.

- Mi? - automatikusan felé fordultam mire ő belebokszolt a vállamba.

- Jaj ne már haver, az utóbbi időben úgy véded Krist mint a saját nődet. – jelentett ki vigyorogva, hogy le tudnám törölni a fejéről egyszer. De nem. Igaza volt, viszont a késztetést hogy Krist megvédjem az ilyen majmoktól mint Aaron, nem bírtam elnyomni magamban. Egyszerűen nem akartam hogy a srácok akárcsak ránézzenek csodás alakjára, hosszan leomló hajzuhatagára, bájos arcára, nem hogy még meg is érintsék. És főleg ne Burnett! Az a fasz csak kihasználná őt, azt pedig sosem engedném.
Beléptünk a tornaterembe, úgy tűnt az órának már vége van, mert csak néhány diák lézengett bent.

- Francba! – sziszegtem kelletlenül kihátrálva.

- Nyugi Rob! Majd elintézed holnap! Engem viszont el kéne dobni haza, ha már úgyis te is mész.

- Jó persze…gyere csak – elindultunk a parkolóba ahol a terepjáróm parkolt, megint napozni való idő volt, mint mindig ebben a tetves városban. Rágyújtottunk, majd beültünk a kocsiba, és végre maxra tekerhettem a lég kondit. Máris sokkal jobban éreztem magam. Nem akartam még elindulni, csak behunyt szemmel pihentem és próbáltam megnyugodni.

- Most komolyan haver , mi van veled? Mostanában olyan…furcsa vagy - Kellan tekintetéből láttam valóban érdekli mi lehet a bajom, és egyébként is ő volt a legjobb barátom. Így elmeséltem neki aggályaimat Kristennel és a pasikkal kapcsolatban, csak remélni mertem hogy nem néz elmeháborodottnak. Mikor befejeztem a mondandómat egy ideig néma csendben ültünk egymás mellett.

- Figyelj, ez tök természetes, megvéded a testvéred, ez alap. Csak benned túlteng egy kicsit a védelmi ösztön. – szólalt meg végül. Úgy döntöttem elmondom neki azt is, amit eddig magamban is alig ismertem el.

- És az is tök természetes hogy ha Kristen a közelben van teljesen bekattanok? Ha hozzám ér úgy érzem a szívem hevesebben dobog, ha a szemembe néz hirtelen elfelejtem miről volt szó és csak bámulom mint valami idióta? Ez is természetes? Hogy lassan nem alszom napok óta mert csak ő jár a fejemben? – tehetetlenül temettem arcomat a kezembe. Kellan valószínűleg idiótának tart, mostanában én is úgy érzem magam.

- Hát…szerintem…beleestél - próbáltam összerakni magamban a szavakat hogy értelmet nyerjenek, és mikor ez megtörtént elképedtem.

- Nem… az lehetetlen. – magyaráztam idegesen – mióta örökbe fogadtak, mindig úgy tekintettem rá mint a testvéremre. Imádtam hogy végre van egy családom, egy testvérem akivel jól kijövök. De amióta apuék folyamatosan távol vannak, és ketten maradtunk. Nos azóta valami megváltozott. De ez nem magyarázat. Nem! Én nem! Az nem lehet! – tiltakoztam veszettül amíg csak ki nem fogytam a levegőből.

Kellan hallgatott mellettem, nem hiszem hogy tudott volna bármi bíztatót mondani most hogy kicsúszott a száján: valószínűleg oda vagyok a saját húgomért. Beindítottam a kocsit, ezek után minél előbb otthon akartam lenni. Amint leparkoltam a Lutz háznál még odaszóltam Kellnek.

- Haver, értékelném ha nem mondanád el senkinek…

- Hééé , olyannak ismersz. – belecsapott a kezembe majd befelé indulva még egyszer hátra nézett - Meg fogod oldani..ahogy mindent .

- Kösz a bizalmat – sóhajtottam hálásan és végre elindultam az otthonom felé.

A felhajtón ott parkolt Kris minije. Remek. Itthon van. A házban kellemes hűvös levegő fogadott. Levágtam a táskámat a konyhában majd körül néztem. Kris sehol. Az emeletre érve benéztem a szobájába de nem volt ott. A fürdőből kihallatszott a mosógép dübörgése , az ajtóhoz lépve hallgatózni kezdtem. Rossz szokás, ez is mostanában jött rám. Egy éles sikoly szűrődött át a zajokon , szívem összerándult egy pillanatra.

- Kris bent vagy? – kiabáltam hangosan , minek eredménye képpen hamarosan nyílt az ajtó és megjelent előttem ő.

- Minden ok? Csak mert hangokat hallottam…és..Kris olyan piros az arcod, nem vagy lázas? – tenyeremet a homlokára simítottam. Bőre szinte égetett. Kezemet végighúztam nyakának vonalán majd a karjain, mindenhol tűzforró volt.

Jól vagyok – mondta bizonytalanul és ellépett mellőlem. Hirtelen túl hideg lett a lég kondi a számomra. Néztem ahogy bevágja az ajtót aztán bekukkantottam a fürdőszobába. Elgondolkodva másztam vissza a konyhába hogy főzzek valamit. Kíváncsi voltam vajon mit csinálhatott oda bent? Igazából voltak rá variációim de mind túl…túl képtelenek voltak Krishez. Nagyon jól tudtam hogy nem volt még senkivel, így a legtöbb ötletet el is vetettem. Bár lehet…nem, képtelenség. Nagyon jól emlékeztem Kris előző pasijára Mike-ra. Hál isten nem sokáig élvezték egymás társaságát, mivel az a tahó csak a sexre hajtott. Éppen ezért voltam biztos abban hogy Kristen még érintetlen.