6.

Hehe..mindenki örülhet, ismét elszaladt velem a ló, de csak egy pöppet vagyok beteges, tudjátok ;) És méghosszú is lett :D nyenyenyee

Amúgy meg szeretném pár mondatban én is kifejteni a kis véleményemet, a " Rob szerint nem vagyunk európai ország" videóról. Csak annyit hogy jó magam is elvakult Rob mániás vagyok,de mégis abban a pár órában (amíg haragudtam rá, igen tudom sokáig tartott xD) feltudtam volna pofozni , vagy egyszerűen csak beletömködni a töri könyv lapjait a szájába egyenként....no comment. Szóval én maximálisan csalódtam benne ez miatt, és megértem hogy ők nem tanulnak rólunk meg satöbbi, nézzük el neki, DE NEM!... Egyrészt: a mi országunkat csak nekünk van jogunk szidni úgy gondolom, másrészt : egy olyan ember akit - azalatt a komoly két hét alatt amíg itt volt- üvegburában, kocsiba be kocsiból ki módon kezeltek ne ítélkezzen, és ha nem tud , csak sértően nagy ökörségeket mondani, inkább kussoljon. De azért jó étvágyat a gulyáshoz...Jah igen, és a rajongókra vonatkozó részt már ki sem fejtem. Kezdem én is azt hinni hogy tényleg olyan hülye mint amilyennek mondja magát :P..A lényeg hogy nálam sem tartott sokáig a mosolyszünet, de azért gondoltam megosztom veletek az észrevételeimet.

De ettől úgysem fogja megutálni senki őt, ÉNSEM!:D csak azért héééé, annyira mégsem tökély, Mr.Pattinson ;)

NA DE elég a dumából!:D Lájkoljátok ám! xP

Néhány , kellemesen idegtépő perc után, megérkeztünk a sulihoz, így mindenki kikanalazta magát a kocsiból. Csak néhány diák lézengett a folyosókon , szóval valószínű elkéstünk. De nem igazán zavartattuk magunkat, még tettünk egy kis kitérőt a büfé fel, kávé reményében. Sajnos a koffein adagunk után muszáj volt beülni az óráinkra. A legtöbb órán együtt voltunk, de volt olyan amin egyedül kellett poshadnom. Vánszorogva telt el a délelőtt, mígnem elérkeztünk a várva várt ebédszünetig. Levágódtunk a szokásos kinti asztalunkhoz ami egy bazi nagy tölgyfa alatt volt. Szép lassan szálingóztak az emberek. Nikki jött legutoljára, aki fáradtan dőlt hátra a széken.

- Utálom a diákelnökséget – panaszkodott nyűgösen.

- Akkor mondj le! – javasolta Lil mire Nikki felhorkant.

- Tudod hogy jól fog mutatni az egyetemi jellemzésemben.

- Persze persze… akkor meg ne panaszkodj!

- Valaki nagyon rossz lábbal kelt fel – vágott közbe Sandy, de figyelme hamar átterelődött az udvar másik végére. A pasi részleg bevonulása elkezdődött. Unottan iszogatva a kávémat figyeltem ahogy a tesztoszteron hercegek egyenként elfoglalják helyüket az asztaluknál.

Cam Gigandet a suli szexbombája, minden ujjára jut egy csaj. Na nem mintha az összes többi nem így lenne vele, de Cam különösen nagy szoknyapecér hírében állt.

Jackson Rathbone , a mi kis Sandynk szeme fénye, igazán szép példány, és még hűséges is, azt hiszem ha nem az lenne Lil letépné a golyóit, de így ez a veszély nem fenyeget…egyenlőre.

Kellan Lutz , újabb szívtipró , kisfiús arc, izmos testalkat, rendes srác ,a pompon lányok álma.

Paul Smith, szembetűnő jelenség, szintén. Oyan mint Nikki, csak pasiban. Azt hiszem , rá ez a legjobb meghatározás.

Végül..de nem utolsó sorban… Robert Stewart. Az iskola sztárja, bálvány a csajok között, jó fiú a tanároknál,és a testvérem. Igazi modellnek való srác, most is úgy jár kel akár kifutón lenne, oldalán természetesen Rebeca Blockal. Még ilyen távolságból is láttam ahogy tekintetével engem keres, ahogy szokott, aztán megcsókolja Beckát, ahogy szokta. De most, most még jobban rájátszott a dolgokra, így a suli felének kocsányon lógó szemeivel együtt, én is figyelhettem ahogy szinte leteperi a szőkeséget. Máskor hidegen hagyott a dolog, de a tegnapi dolgok után, most furcsa elégedetlenséget, haragot, és egy kis sértettséget éreztem.

Mielőtt még ezen érzelmek kiülhettek volna az arcomra, elfordítottam a fejem , és inkább a barátaimat figyeltem. Sandy időközben felállt és elsétált tőlünk hogy Jacksonnal lehessen. Nem ítélhettük elérte, végre boldog volt. Ann a ruhája kivágását igazgatta, amit a közelünkben ülő srácok nyáladzva figyeltek. Nikki bőszen jegyzetelt, Lil pedig csak bámult a semmibe. Én ültem ott a gondolataimba merülve, pedig nem akartam a tegnapiakra gondolni, és mégis amint egy kicsit elterelődött a figyelmem, már éreztem is a gyomrom remegését.

- Mi a baj Kris? Olyan szótlan vagy. – Ann csúszott oda mellém , karját az enyémre téve.

- Semmi gáz.. minden ok. – feleltem, de még nekem is halványnak tűnt ezt a válasz.

- Persze, mond ezt annak aki elhiszi. – ült a másik oldalamra Lil.

- Mondom hogy nincs semmi… csak elgondolkodtam. – szemem akaratlanul is a fiúk asztala felé tévedt ahol Rob és Becks még mindig elvoltak foglalva azzal hogy letuszkolják nyelvüket a másik torkába..

- Pasi gondok? – vetette fel Ann félreértelmezve gondterhelt arcomat.

- De hát nem is mondtad hogy lenne valakid – jött rögtön a cáfolat Liltől.

- Mert nincs is…tudjátok mit? Hagyjuk..majd ha lesz valami szólok, hisz tudjátok…nektek mindent elmondok. – magamra erőltettem egy mosolyt, hagytam hogy karjaik szorosan körém fonódva vigasztaljanak.

- Te figyelj Ann, szerintem húzd feljebb a felsőnek álcázott melltartódat, mert úgy látom Gigandet szemgolyói hamarosan kiesnek a helyükről. – erre már én is felnevettem, Lil elterelése sikeres volt. Ann kicsit sem meggyőző dühösséget produkálva nézett a bizonyos asztal felé, ahol Cam valóban őt bámulta…vagy a mellét, ezt ilyen távolságból nem lehetett megítélni.

- Hogy nem sül le a bőr a képéről.. –méltatlankodott tovább, pedig nagyon is tetszett neki a dolog. Nem értem miért nem örült neki, én sokszor kívántam bár úgy néznének rám a pasik ahogy rá szoktak. De sajnos én láthatatlan voltam… kivéve Robnak, úgy tűnik.

Becsöngettek tehát kelletlenül feltápászkodtunk és újra élveztük a tanulás örömeit.

Suli után, kitettem a lányokat – hogy este újra felszedhessem őket, a közös filmnézés érdekében. – majd hazahajtottam. A feljárón ott állt Rob böhöm nagy terepjárója , tehát már itthon van.

Belépve a házba rájöhettem hogy nem is egyedül jött. A nappaliban lévő tvből üvöltött a rap zene, miközben a bátyám és bájos szőke cicababája egymást falták a kanapénkon. Mondhatnom igazán elragadó látványt nyújtottak.

Torkom megköszörülésére Rob szemei kipattantak, de Beck észre sem vette hogy közönségük akadt. Legnagyobb megdöbbenésemre Rob sem foglalkozott velem. Szemeit az enyémbe fúrta és tovább csókolta őt, mintha én ott sem lennék. Egy pillanatig tartó szempárbaj után, mérgesen elfordultam és felmasíroztam a szobámba. Hogy rohadna le a nyelve mindkettőnek! Miért nem lehet ezt zárt ajtók mögött?! Én itt lakom, és különben is… hogy képzelik ezt?! Idegbetegen vágtam be a szobám ajtaját aztán az ágyra borulva tépelődtem tovább, most tényleg az zavar hogy itt csinálják? Vagy az ,hogy egyáltalán csinálják?!.. Erre még gondolni is rossz volt. Most mi olyan különlegese ebben? Sokszor láttam már, és tűrtem el, hogy Rob csajokat hurcibál föl.

És eddig nem zavart.

Eldöntöttem!

Ezek után sem fog!

Benyomtam a hifimet , és maxra állítva a hangerőt élveztem ahogy a zene dübörögve életre kel.

Berezonálva a falakat a szekrényeket, elnyomva minden gondolatot szárnyalt körülöttem.

Nem sokáig élvezhettem a nyugalmamat , egyrészt mert a gondolataim pár perc után

áttörték a zene által emelt falat, másrészt mert valaki épp beakarta törni az ajtómat.

Nagyon sóhajtva léptem az ajtóhoz és résnyire nyitottam. Robbal találtam szembe magam.

- Igen? -. kérdeztem nem törődöm hangsúllyal.

- Kérlek halkítsd le a zenét – mondta rideg arccal.

- Majd ha nem bömböl lent a Tv- rávágtam az ajtót, majd, magam sem értem miért újra kinyitottam. – Kérlek húzzatok be a szobádba miss. szőkével, mert jó lenne enni valamit, és persze nem akarok megzavarni semmit – böktem oda élesen aztán végleg bevágtam az ajtót. A zenét nem halkítottam le, inkább kimásztam a tetőre elszívni egy cigit, kibírom még pár órát kaja nélkül , ha ezen múlik. Alig szívtam el a felét mikor az udvaron megjelent Rebeca , nyomában a testvéremmel. Talán mégis szerencsém van…biztos szobára viszi.. egy motelbe hogy aztán jól…Most mit filózok ezen? Leszarom mit csinálnak, amíg nem itt csinálják! Mégis a kelleténél kicsit jobban húztam be magam mögött az ablakot . A konyhában nekiálltam szendvicset gyártani magamnak. Épp a majonézt locsoltam a salátámra amikor a bejárati ajtó kinyílt, és Rob kezdett felém vágtatni.

- Ez gyors volt – jegyeztem meg cinikusan. Lehet hogy nem kellett volna… Rob megragadott a csuklómnál fogva, és a konyhaszekrényhez szorított. Arca centikra lüktetett csak tőlem, lehelete ajkaimat simogatta.

- Engedj el – sziszegtem higgadtságom utolsó morzsáiba kapaszkodva. De persze nem tette meg amire kértem.

- Miért csinálod ezt? – kérdezte rekedten, elvarázsolt a hangjából áradó erő. Arca elkeseredett grimaszba torzult, nem értettem mire gondol. Vajon mit tettem?!

- Mit? – leheltem gyengén, már nem akartam szabadulni, erőtlenül hullottam volna le a földre, ha Rob nem tart erősen.

- Megőrjítesz… - suttogta elkeseredetten miközben puha ajkait nyakamon éreztem. Egész testem bizseregni kezdett. Izgatott várakozásommal együtt nőtt a titokzatos érzés erőssége is a hasam tájékán. Újra magamon éreztem kutató tekintetét, eddig szorosan összezárt szemhéjaim most kinyíltak, Rob arca hajszálnyira volt csak tőlem. Minden szavam a torkomra forrt, minden gondolatom megszűnt mikor átvágva a köztünk lévő maradék távolságot ajka az enyémre tapadt. Riadtan tekintettem rá, de homályos szemeiben csak vágyódást találhattam.

Nyelve finoman szántott végig alsó ajkamon, amitől reszketés tört rám. Kezei már nem tartottak tovább,szabad voltam, mégsem mozdultam. Lábaim kocsonyaként remegtek ezért szorosan belé karoltam. Karjaival még közelebb vont magához, ezáltal testünk is még jobban egymáshoz préselődött. Behunytam a szemem, és újra csak élveztem a pillanatot, ahogy a zuhanyzóban is. Tudtam, amit teszek ellent mond a józanésznek, felrúg minden szabályt, de ez nem hatotta meg ereimben száguldó véremet, főképp nem kirobbanásra készülő szívemet.

Minden porcikám könyörögve skandálta” csak még egy kicsit! csak még pár pillanatot!”

Kutakodó nyelvét megérezve, belenyögtem a csókunkba, és utat adtam neki. Teljesen elvesztettem a kontrollt testem felett, de egy időre elvonatkoztattam a helyzettől és hagytam hogy a bűnös élvezet átjárja egész lényemet. Minden finom érintésétől, de főként bódító csókjától, kínzó méreteket öltött a lábam közti forróság. Soha senki nem keltet bennem még ilyen érzéseket. Ez megijesztett. Rob minden mozdulatából áradt felém lüktető vágyának ereje.

Csókjától megrészegülve billentettem oldalra a fejemet, tüdőmbe frissítő oxigén tódult, mialatt az ő ajkai cseppet sem pihenve leheltek bizsergést a nyakamra. Kezei erősen megmarkoltak, mire a következő pillanatban a konyhapulton találtam magam. Időm sem volt meglepődni, mikor ujjai már a trikóm alatt jártak. A hasam görcsberándult ahogy végigsimított bőrömön , melleim felé haladva. Kábult tekintetem találkozott az övével. Csak egy másodperc volt, de szemei így is szinte felfaltak, majd , a leállás legkisebb esélyét sem adva meg, újra lecsapott ajkaimra. Lábaimmal félénken átfogtam derekát, közelebb vontam magamhoz, sóhaj szakadt fel belőlem ahogy vágyának forróan merev bizonyítéka hozzám ért. Már nem érzékeltem semmit, csak őt , és azt amit művel velem. Az új élmények megbolondítottak , rávettek arra hogy többet akarjak, bármi áron, nem számolva a következményekkel. Nem érdekelt semmit, csak amit adni akart nekem, és amit én adhattam neki. Érintései melyek a melleimnek feszültek, felkorbácsoltak és már csak halk nyöszörgés jött ki a torkomból. Gyengének éreztem a kezem ahogy befurakodtam az inge alá. Izmai összerándultak tapintásom alatt. Belemosolyogtam a csókunkba, ő pedig szinte gyerekes izgatottsággal folytatta tovább gyönyörrel teli kínzásomat. Ujjai kipattintották nadrágom gombját ,és nekem azonnal villogni kezdett a vészcsengőm. „Ezt nem szabad!”

Mind hiába. Most még,máskor oly félénk és visszahúzódó, normális énem is szabadságra ment, átadva helyét az újonnan kiszabadult gyönyörre éhes szörnyetegnek. Aki ujjongva érzékelte amint Rob keze már a bugyim szegélyénél köröz. Az ismeretlen kéjtől szinte repültem, a hasamban lévő finom nyomás kezdett megőrjíteni. Rob várakozva simogatta az alhasamat, én meg, „most már úgyis mindegy” alapon megfogtam a fejét , kényszerítettem hogy a szemembe nézzen, majd biztatóan megcsókoltam. Próbáltam szenvedélyes lenni, tudatni vele hogy már nem érdekel semmi, csináljon amit csak szeretne. Úgy tűnt megértette, mert végre magamon éreztem puha érintését. Muszáj volt belé kapaszkodnom, azt hittem mentem felrobbanok. Most még nagyobb, még jobb volt mint a zuhanykabinban, mert most tisztában voltam vele mit tervez, és engedtem is neki. Ujjai fáradhatatlanul mozogtak rajtam, halk sikolyokat kicsalva belőlem. Egyik kezemmel belemarkoltam mindig kócos hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz. Most ő mosolyodott el, elszakadva tőlem, rekedten megszólalt:

- Nézz rám!- mondta és szemeim máris tekintetét keresték. Pillantása még mindig homályos volt a vágytól, éreztem ahogy egyik ujjával belém hatol, közben engem figyelve. Szemeim félig lecsukódtak ahogy elmerültem a csodás érzésben. Rob a vállamba fúrta fejét, apró csókokat lehelve rám. Lassan mozgatni kezdte a kezét, és én egy percre megnémultam a rámtörő kéjtől, majd újra hangomra találva, már nem fogtam vissza a sikolyokat amik előtörtek testem mélyéről. Egyik kezével a nadrágomban kalandozott, másikkal a melleimen miközben ajkai a fülem mögött jártak. Azt hittem nem bírom ki, azt hittem meghaltam. Forgott velem a szoba, a színek összefolytak. 

Egyedül Rob arcát láttam tisztán ahogy fölém hajol, homlokát az enyémhez érinti és lihegve várja a beteljesülésem. Nem kellett sok és tudtam hamarosan szárnyalni fogok. Testem pattanásig feszült kezei alatt, hirtelen mindent erősebben, tisztábban éreztem. Amit átcsaptak rajtam a kéj pusztító hullámai belém szakadtak a sikolyok. Kétségbeesetten kapaszkodtam Robba, magamban könyörögtem azért hogy soha ne engedjen el. A pillanat leírhatatlan volt….Soha nem éreztem még ekkora extázist, a tegnapi ehhez képest édes kis semmiség volt. Éreztem ahogy testem újra és újra összerándul, hallottam saját kiáltásaimat visszhangozni , és láttam Robot – félig lehunyt szemhéjaimon át –elégedetten mosolyogni.