13.

Lányaim! Ezt a részt csak azért mert egész héten balfaszkodtam XD...és nem tudok pontos lenni meg megbízható meg blablbala... jólvanna :D
Fannim neked köszönöm a kisregényt, jól esik hogy ennyit írtál, és másokat is bátorítok ám: csak nyugodtan, elfér egy egy hosszabb komi is ott XD..
Őőőő...jah igen, Fanni kérdésedre a válasz: a kulcs-szavak: stupid, blond, bitch ^^

Végül... A legeslegfontosabb:

Boldogságos Szülcsinapcsit ez én egyetlen cuncámnak (L)(L)(L) annyira szeretem hogy elmondani/leírni nem tudom....

Imádlak drágám, olyan vagy nekem mint a levegő...annyi mindent tudnék még írni de téged amúgy sem lehet szavakba önteni , hisz mit is írhatnék?Tehetséges,kedves,okos,szép,jószívű, vicces,imádnivaló,néha akaratos xD...(L) Csak annyit még, hogy "mindtűljobb"(?) xD barátom vagy, és a BESTem (L). Legjobb vagy csaj :D

lávjúú
B.

Na most hogy kicsöpögtem magam(xp), jöjjön a rész.
Sokan sokféle dolgot feltételeztetek, lássuk bejött-e :D

Robert

Pár perccel később, a kihalt ebédlő egyik asztalánál akadtam rá. Talán nem is vett észre, úgy láttam nagyon elmélyedt a gondolatiban.

- Csak nem menekülünk a munka elől ? – ültem le mögé, hogy át tudjam karolni, karcsú derekát.

- Nem..inkább más elől..

- Mi bánt ? – kérdeztem , most már sokkal komolyabb hangot megütve. Féltem hogy csalódott bennem, vagy megbántottam. Reméltem nem haragudott meg, a Beckel történtek miatt. Ő is láthatta mennyire taszít már csaj.

- Csak…semmi…

- Mond el! – kérleltem egyre idegesebben.

- Kérlek válaszolj őszintén, miért is csináljuk ezt? – testét kitekerve hátrafordult hozzám, hogy a szemembe nézhessen. A szívem hevesebben dobogott ahogy arcunkat hirtelen csak pár centi választotta el egymástól. Érezni akartam puhaságát, finom ízét, de sejtettem ,hogy választ vár a kérdésére.

- Kristen… Tudod hogy megváltoztak az érzéseim irántad, és..én úgy vettem le hogy te is..te is változtál..Mármint máshogy viszonyulsz hozzám, talán más érzéseket is táplálsz, de nem akarok reménykedni semmiben. Nekem elég hogy itt vagy velem, hogy Így vagy velem. – hiába próbálkoztam, egyáltalán nem éreztem úgy ,hogy sikerült normálisan kifejeznem azt amit érzek, de Kristen mégis kibogozhatott valamit a – számomra értelmetlen - maszlagból, mert az arcunk közt lévő különbséget átszelve csókra illesztette ajkainkat. Önkéntelenül is elöntött a jóleső vágy a közelségétől , szája engedelmesen szétnyílt akaratos nyelvem előtt.

Egy pillanatra sem szakítva meg csókunkat, megfordult, és lábait az én lábaimra rakva az ölembe ült. Ez az én csajom! Vadul csókoltam tovább kipirosodott ajkait, miközben apró kezei egyre bátrabban simultak testemre majd a hajamba túrtak hogy fejemet közelebb rántsa magához. Elképzelni sem tudtam volna édesebb kínzást, csípőjének lágy mozgásánál, teljesen elvette az eszemet. Éreztem ahogy egyre kevesebb lesz a hely a nadrágomban. Kristen talán észre sem vette mit tett velem, vagy pont hogy direkt csinálta, de nem számított már. Akárhogy is, de képes volt percek alatt felizgatni és ezzel együtt pattanásig húzni az idegeimet. Erősen a fenekébe markoltam hogy megállásra kényszerítsem, mert legszívesebben felraktam volna az asztalra és letépve róla minden takarást tettem volna magamévá.… Nem! Erre még gondolnom sem kellene…még egy darabig biztos nem.

Persze ő nem akart megállni, sőt! Nem csak hogy nem állt meg, de önuralmam utolsó szálain lépkedett. Hajamat markoló keze most kettőnk közé csusszant, ahol nadrágom kőkemény dudorához ért. Drága húgom élvezettel nézte ahogy testem megremeg érintésétől, újra és újra végigsimított rajtam elégedett morgásokat kicsalva belőlem. A fejemben lévő káosztól egy értelmes gondolatom sem volt, ráadásul kis idő választott el attól hogy lerántson magával a gyönyör hulláma. Szemei egy pillanatra sem eresztettek, tekintetében láttam megcsillanni az önelégült szikrákat,és ez egy kicsit észhez térített. Nem hagyhatom magam, még a végén ő lesz az aki engem irányít, azt pedig nem lenne valami ésszerű. Egy rántással elszakítottam édes kielégülést ígérő kezeit magamtól. Az ürességtől vágyam hirtelen fájdalmasan lüktetett, de nem kerekedett felül.

- Nem otthon vagyunk – mormoltam bele a nyakába. – Ezért még megkapod a magadét – fenyegettem miközben már ki is eszeltem ördögi tervem.

- Már alig várom – finoman beleharapott a fülcimpába, amitől egy pillanatig megint vágyam uralkodott el rajtam. Tenyerem közé fogva arcát erősen megcsókoltam, sürgetően és vadul.

- Szörnyet teremtettem – mosolyogtam önfeledtem. Néztem bájos arcát, amin új érzelmek sorakoztak. Érzelmek amiket én szabadítottam ki belőle.

Szerettem volna ott maradni vele , még pár percig. Egy kis időt kérni amíg még kettesben lehetünk, és új kapcsolatunk kibontakozó lobbanó érzelmeit ízlelgetni. Csókjaiért könyörögni, érintését átélni. Sajnos azonban Sandy és Jackson közbeszakították spontán légyottunkat . Már messziről hallottuk a zsörtölődés hangjait, ezért volt időnk szétrebbeni, és egy illedelmesebb pózba vágni magunkat.

- Nem érdekel minek nevezed attól még ugyanaz marad – hallatszott Sandy ideges hangja. Ez nem volt a mai nap újdonság, az viszont igen hogy Jack szintén ugyanabban a stílusban válaszolt.

- Az isten szerelmére , csak beszélgettünk .

- Majd kicsordult a nyálad.

- Nem igaz.

- Láttam amit láttam! – kiabált egyre nagyobb hangerővel.

- Miért nem bízol meg bennem? – üvöltött vissza Jack . Őszintén meghökkentem barátom viselkedésén, soha azelőtt nem láttam így beszélni senkivel, pláne nem a barátnőjével. Gondolkoztam hogy közbeszóljak-e, végül is nem igazán tudom kinek van igaza. Végül Kristen vetett véget tépelődésemnek.

- Khm..Srácok – szólalt meg halkan, mire mindketten felénk kapták a fejüket.

- Kris…Rob..nem tudtam hogy itt vagytok – mentegetőzött kínosan Jack.

- Kris téged kerestelek , gyere velem. Öltöznünk kell – mintha az egész eddigi jelenet meg sem történt volna. Sandy levegőnek nézve Jacket és engem , kivonszolt Krist a teremből. Összezavarodva bámultam távolodó alakjukat majd barátomra függesztettem minden figyelmem.

- Szóval?

- Féltékeny – jelentette ki keserű éllel szavai mögött. – Dumáltam Ashleyvel.

- Auch – szisszentem fel. Az tuti ha csaj lennék és a pasim egy olyan csajjal dumálna mint ő..nade miért is gondolkodom én ilyeneken?!

- Nem csináltam semmit! – förmedt rám sértettem.

- Tudom… majd megnyugszik.

- Remélem. Nem is értem mit képzelt, mióta is vagyunk együtt? Fél éve? !

- Részvétem haver - veregettem meg a vállát vigyorogva. Ezek után a hangulat valamicskét javult ezért elindultuk begyűjteni a többieket, egy kis csapatmegbeszéléssel egybekötött nikotin túrára.

Kint álltunk a suli melletti placcon , az ember szálingóztak befelé , mi meg már 10 perces késésben voltunk. Még szerencse hogy ott volt velünk Paul, ő a diákelnök helyettes , csak nem lehet akkor gáz.

- Helyzetjelentés. Jack ?

- Mosolyszünet – szegény srácról lerítt hogy rosszul érzi magát. Mélyen beleszívott a cigijébe aztán kérdezett. – Kellan?

- Alakul – vigyorgott izom pacsira barátom de a többség csak leintette. – Higgyétek el nekem, befog jönni a tervem.

- Hogy loholsz utána mint egy kiskutyus?

- Bazd meg Cam, ha ennyire nagy a pofád mond el te hogy állsz? – nem túl jó ötlet fel idegelni egy izomköteget, Camen mégsem látszott hogy félne.

- A tenyeremből eszik a kicsike – jelentette ki önelégülten – még a héten megszerzem. Hát te Paul?

- Alakul – csak ennyit mondott bizalmasan. Mind tudtunk róla meg a netes kis barátnőjéről, de már rég letettünk róla hogy beszóljunk neki. Hajthatatlan volt. – Rob?

Hirtelen minden szem rám szegeződött, kivéve Jacksont, ő látványosan vigyorgott az aszfaltra. Kellan pedig kifürkészhetetlen tekintettel bámult rám.

- Hát… Az igazat megvallva – gyerünk Rob, találj ki valamit!

- Mond már haver, ki miatt ejtetted Beckst?

- Azt még egyenlőre nem szeretném ha tudnátok. – válaszoltam diplomatikusan, de ez senkinek sem nyerte el a tetszését.

- Mivan?

- Csak annyi , hogy még szeretném titokban tartani, amíg..szóval amíg biztos nem leszek magamban , és.. benne.

- Legalább azt áruld el hogy ismerjük-e – kérlelt Cam szüntelenül. Erre még válaszoltam, arcomon elégedett vigyorral .

- Jobban mint hinnétek.

Kristen

- A tenyeremből eszik a srác – nevetett önelégülten Ann mialatt a ruhája cipzárjával bajlódott. Sehogy sem akart feljebb csúszni. – Ki tervezte ezeket a göncöket? – mérgelődött , megjegyzem teljesen jogosan. A ruhák nem hogy divatbemutatón ,de még a piros lámpás negyedben is megállták volna a helyüket. Mind nagyon szűk , feszülős, apró anyagok voltak. Nem is értem hogy mehetett bele az igazgató egy ilyenbe. Mindenestre én még a tükörbe sem mertem belenézni így. De a többiek mind irtó dögösen festettek. A hajunkat hatalmas loknikba csavarták, és a felsős csajok füstös szemeket varázsoltak ránk. Vérbeli ribancoknak néztünk ki. Legalább is annak éreztem magam , főleg a Robbal töltött idő után. Rob. Ahogy rá gondoltak a gyomrom megremegett. Emlékeztem az arcára, ahogy szemeit lehunyta, szemöldökénél apró ráncok feszültek mikor kezem vágyát érintette. Hangja , rekedt morgása ami egyenest a fülem mellől jött. Borzongás fogott el ezekre a gondolatokra, ráadásul ki is pirultam.

- Minden rendben virágszál? –kérdezte a tükörben mellettem álló Lil, szintén középkori ribinek ábrázolt alakja. Meg kell hagyni iszonyat jól nézett ki, akárcsak a többiek, rajtam kívül.

- Minden – sóhajtottam színpadiasan, remélem azért hihető volt. – csak izgulok egy picit .

- Csak nyugi, mind így vagyunk vele. Ne foglalkozz vele, csak érezd jól magad. - karcsú karjaival óvatosan megölelt, nehogy a hajunk vagy a ruhánk picit is tönkremenjen mert akkor Nikki idegrohamot kapott volna.

- Van időnk egy gyors cigire? – kérdeztem izgatottan. Most úgy éreztem muszáj nikotinhoz jutnom különben felrobbanok az izgalomtól.

- Szerintem van, és különben is, szard le. Nélkülünk úgysem kezdik – már kifelé indult, de én még hátra néztem. Sandyt még sminkelték, Nikki idegbeteg. Ann viszont a cipzárral bajlódott még mindig. Odamentem hozzá, és miután együtt megoldottuk végre kijutottunk a friss levegőre.

Kifelé menet összefutottunk a befelé menetelő hím sereggel. Nem túlzás ha azt mondom mindegyiknek tátva maradt a szája. Robot figyeltem, szemei először szinte kidülledtek a meglepetéstől, aztán szép lassan elsötétültek, vágyakozva nézett végig rajtam, én pedig igyekeztem nem elpirulni. Zavartalanul haladtunk tovább amíg egymás mellé nem értünk. Finom tenyerével végigsimított meztelen vállamon. Azonnal libabőrős lettem, gyorsan körbe néztem, de nem tűnt fel senkinek Rob kis magánakciója. Ann gyors csókot váltott Cammel , előadva a naiv kislányt, közben egyre csak szövögette hálóját a srác körül. Lil némasági fogadalma Kellanal szemben rövid életűnek látszott mikor Kel bókokkal kezdte bombázni. Barátnőm persze nem tudta hova tenni, így visszabújva a keménység álarca mögé rövid úton küldte melegebb éghajlatra csóri gyereket. Nem értettem a dolgot , Kel még viszonylag rendes pasi, persze oké hogy Lil parázik de akkor is. El kell vele beszélgetnem. Bár jobban belegondolva, én mint szakértője egy épkézláb kapcsolatnak? Enyhén nevetséges. Ami Rob és köztem lezajlik nem csak hogy lehetetlen, érthetetlen, képtelen érzelmek folyama, de normális kapcsolatnak sem nevezhető.

Úgy tűnt testvérem célja, rácáfolni erre:

- Iszonyatosan kívánatos vagy – súgta a fülembe mint ha csak a bevásárló listát egyeztetnénk. – Legszívesebben most rögtön neked esnék – lábaim megremegtek ahogy szavaihoz az elmúlt napok csodás emlékeit csatoltam. Jack kuncogva halad el mellettünk, én pedig arrébb léptem, minél messzebb Rob bűvköréből.

- Jó, majd este visszatérünk rá – jegyeztem meg protokollszerűen. - Te is jól festesz mellesleg bátyó – próbáltam hangomnak normális, átlagos élt adni, de nem igazán ment, főleg amikor végignéztem rajta. Fehér ing kigombolva, farmer sort megszaggatva, fekete nyakkendő hetykén odalógatva . Ki tervezte ezeket a cuccokat? Hugh Hefner?

- A kifutón találkozunk – kacsintott rám, majd beljebb libbentek a fiúkkal, amolyan macsós járással, szokásukhoz híven.

Egy kis segítség a képzelőerőnek :D

Ann ruhája

Lil ruhája

Kristen ruhája

Sandy ruhája

Nikki ruhája