14.

Íme tizenégygyeske ^^ A kép nagyon adja magát , bocsi :P

Leszögezném hogy nagyon örülök az újabban szép számmal érkező hosszabb, kifejtősebb komiknak :D Tartsátok meg ezt a jó szokást :D

Amúgy meg mikor túrom a netet jó storyk után kutatva egy csomó helyen látom viszont az oldalamat, linklistában és díjjazásoknál. Ez baromi jól esik, és igyekszem majd viszonozni a kedvességet valahogy :]

pííísz

B.

- Nagyon kicsire vagyok tőle hogy megszerezzem - ujjongott Ann már a dohányzóban. Vigyorogva vázolta tervét ami a „Cam becserkészése „ fázisból és a „ Cam eldobása” részből állt.

- Csak aztán nehogy visszaüssön – figyelmeztettem kelletlenül, mert tudtam hogy úgysem fogadja meg a tanácsom. Miss. Önfejű akkor a saját kárából fog tanulni , ami nem lesz kellemes. Ismertem a tesóm bandáját, Camnek is voltak módszerei.

- Jaj ugyan, nyugi Kris, tudom mit csinálok . Megleckéztetem egy kicsit – Ann oly szép arcán most sunyi vigyor terült el, még ez is jól állt neki.

- Hát persze , mi meg majd zabálhatjuk veled a csokoládét kiló számra ha a kis terved szarul sül el – jegyezte meg Lil, és bár meg nem mondtam volna Annak, mélységesen egyetértettem vele.

- Ha már ilyen témánál vagyunk – vágtam közbe mielőtt még veszekedés lett volna – Lil… a vak is látja hogy Kell oda van érted, miért nem adsz neki egy..

- Ne kezd te is,ma már te vagy a harmadik aki ezzel nyaggat. Kellan Lutz csak egy tipikus macsó focista gyerek, aki egymás után döngeti a csajokat, majd megunja ha látja hogy én nem fekszem meg neki.

- Normális esetben, kedves Lil, egyetértenék veled, - jelentette ki Ann - hisz én is így gondolkodom. De van a srácban valami, nem a Cam féle tipikus tahó gyerek…úgy sündörög körülötted mint..

- Álljunk csak meg egy percre – vágott vissza – „nem a Cam féle tipikus tahó gyerek?” Már bocs, de nem ezzel a tahó gyerekkel smároltad át az éjszakát?

- De igen, de ez a terv része…

- Ugyan már! – tajtékzott Lil egyre dühösebben. – Milyen terv? Egyáltalán, miért kell ezt csinálnod? Te okítasz engem, hiszen még egy normális kapcsolatod sem volt.

- Mert senki sem volt eddig olyan aki megfelelt volna!

- És ezt Camen kell kitöltened?

- Ne szólj bele hogy intézem az ügyeimet, Miss. sosem feküdtem még le senkivel. – Ann sértése olyan volt, mint egy arcon csapás. Ez volt az a téma amit se Lil , se én nem akartunk soha elővenni. Tehetetlenül néztem ahogy a legjobb barátaim egymást marják, legszívesebben felüvöltöttem volna.

Lil mélyen szívott a cigijéből, keze remegését figyelte, fel sem nézett úgy szólt vissza.

- Én legalább nem vagyok a suli ribanca – hangja egy ponton megremegett. Súlyos szavakat vágtak egymást fejéhez, ami mindkettejüknek fájt.

- Csajok hagyjátok már abba! – szóltam közbe, idegesen csapkodva a levegőt magam körül. - Muszáj ezt csinálni?

- Nem Kris, dehogy muszáj, én már abba is hagytam – azzal Lil fogta magát és bevágtatott a terembe, otthagyva engem a puffogó Annel.

- Most mivan? – kérdezte mikor kérdő tekintetem az övébe fúrtam. – Igazam volt! Hiába is nézel így. Egy pasi kéne neki aki jól megrakja és máris nem lenne ilyen hepciás hülye …

- Most már elég , fejezd be! – kiabáltam dühösen mivel ez engem is igen kényesen érintett. Hiába nem tudhatta, személyes kritikának vettem. – Nem mindent old meg egy pasi meg egy menet az ágyban. Jobb lenne ha ezen elgondolkoznál. – eloltottam a cigimet és elhúztam.

Bent már javában megteltek a szék sorok, barátokkal , haverokkal, szülőkkel, adományozókkal. A színfalak mögé érve felfordulás fogadott, az emberek futkostak mint pókok a falon, suttogva kiabáltak, vagy épp kerestek valamit eszeveszettül. Nyugodtságot erőltetve magamra beálltam a párom mellé, aki egy Dave Carter nevű harmadikas volt. Azt hiszem ez a ruha tényleg dobott rajtam valamit, mert a srác elismerően méregetett, de nem ő volt az egyetlen. Több srác is hitetlenkedve bámult, ami egy picit, csak egy nagyon picit, de legyezte mikro méretű önérzetemet. Dave egy idő után már egyáltalán nem leplezve érdeklődését beszédbe enyelegett velem.

- Na és mond csak Kris, mi van veled meg Mikeal? – kérdezte mohón csillogó szemekkel. Értetlen fejem láttán sem lohadt le lelkesedése így kelletlenül válaszoltam neki.

- Már rég szakítottunk.

- Jah..tényleg?…Igazán sajnálom – mondta egy cseppnyi együttérzés nélkül.

- Aham..- ennyi volt a kommentem. Zavartan tekintgettem körbe-körbe ismerős mentőövek után kutatva, de persze nem találtam.

- Akkor ez azt jelenti hogy nincs pasid ugye? – Dave annyira izgatott lett hogy karjait hirtelen a derekamon találtam. – Mert elmehetnénk esetleg valamerre. Valami kötetlenre gondoltam, benne lennél? – szegezte nekem a kérdést, de én nem tudtam rá figyelni,egyre csak kezét figyeltem ahogy a bőrömhöz ér. Furcsa ijedséget éreztem, mielőbb szabadultam volna a közvetlen közeléből.

- Kösz, de inkább nem. – hárítottam, remélve hogy hangsúlyomból kiérződik mennyire nem az a nem! Próbáltam arrébb húzódni, izzadt kezeit lefejteni a csípőmről. De persze miért is lett volna olyan egyszerű? Dave nem tágított, úgy tűnt nem elégszik meg a válaszommal.

- Miért nem? Hidd el rendes srác vagyok . – Elhiszem csak engedj már el bassza meg! ..Kezdett nagyon kínossá válni az egész, illetve inkább nyomasztóvá. Akadozva kezdtem venni a levegőt, mint akin mindjárt kitör egy pánik roham. Kb. úgy is éreztem magam.

- Engedd el! Most! – halottam meg egy metszően hideg, fenyegető mégis számomra forróan ismerős , megmentő hangot. Felpillantottam - Dave kezeiről egyenesen - Rob merev érzelemmentes arcára. Tekintete ugyanakkor mérhetetlen dühöt tükrözött. - Carter , miért nem mész és levegőzöl egy kicsit? - kérdezte Rob rémisztően nyugodt hangon, amitől a gyomrom is megremegett. Éreztem ahogy Dave tappancsai villámgyorsan lekerülnek rólam, majd messzire lép tőlem aztán – helyesnek mondott arcát féltve – kisomfordált az ajtón.

Rob oda lépett a helyére, és kezét - mintha csak véletlen lett volna- az enyémhez érintette, ujjaink lazán összekulcsolódtak. A hirtelen jött biztonságérzettől boldog vigyorral arcomon szemléltem piszkosul sexy alakját.

- Kevés hiányzott hogy beleépítsem a gyereket a falba. – suttogta még mindig remegő hangon a fülembe. Ahogy kezével eltűrte a hajamat jól ismert borzongás futott végig rajtam.

- Örülök hogy jöttél. Sokkal jobb most már… - vallottam be és közben közelebb dőltem hozzá. Ajkai még mindig a fülemnél kalandoztak, őrületbe kergetve érzékeimet. Elhajoltam tőle hogy a szemébe nézhessek. Némán figyeltük egymást percekig, legszívesebben megcsókoltam volna , de tisztában voltam vele hogy nem lehet. Kínlódva szugeráltam ajkait egészen addig míg Nikki meg nem érkezett.

- Rob te meg mit keresel itt? És hol van Dave?! – rimánkodott kétségbeesetten.

- Davevel helyet cseréltünk – jelentette ki egyszerűen.

- Mi? De hát azt nem lehet! Pontosan be vagytok osztva. És különben is.. – Nikki teljesen bepörgött, kezeivel a levegőben gesztikulálva próbálta Rob értésére adni a dolgokat, de testvérem unottan félbeszakította.

- Vagy itt maradok Krissel vagy nem lépek fel.

- Azt nem teheted! – fakadt ki Nik rikácsolva.

- Dehogynem!

Nikki is belátta hogy veszett ügye van ,Rob a suli legjobb pasija ,ráadásul ha ő nem lépne fel, a többi alfa hím sem. Így megsemmisülve bólintott.

- Oké rendben. De ha egy ici pici gubanc is lesz , én kicsinállak titeket! – fenyegetőzött határozottan, de szép arcát nézve nem volt valami hiteles az alakítás. – Amúgy meg lazíthattok a diri megint vagy 10 oldalas sódert nyom, pedig megpofáztam neki hogy hanyagolja. Beszélhetek én..- dünnyögött tovább de már egyáltalán nem nekünk szólt. Pár pillanat múlva meg már nem is nagyon figyeltem , ugyanis Robnak kedve támadt kivonszolni a sorból .

- Mi a frászt csinálsz?

- Nem hallottad Nikkit?! Még van időnk, hát akkor miért ne használnánk? - azzal a lendülettel belökött az alkalmi próbafülkébe , ami pár fa lapból és egy lepedőből lett összetákolva.

- De most nem otthon vagyunk – oltottam le erőtlenül, mert már most élveztem az egész helyzet izgalmát. Kezei lesimították vállamról a ruha finom pántját, majd a fűzőmet kezdték bontogatni.

- Hééj! – szóltam rá megint, de nem hatotta meg. Leráncigálta melleimről a finom anyagot miközben őrjítő csókot nyomott ajkaimra.

- Ez is a te hibád! Már majd meg kattantam egy csókért. – lehelte sürgetően majd nyelvével végigszántott a nyakamon. Ujjaimmal a hajába túrtam, de magam sem tudtam eldönteni vajon ellökni , vagy közelebb húzni akarom?...Végül győzött agyam irracionálisabb fele, és ahogy mostanában az lenni szokott engedtem a csábításnak. Elrugaszkodtam a földtől mire Rob a fenekem alá nyúlva tartott meg és préselt szorosan a kemény fal és puha mellkasa közé. Köré fontam a lábaim mialatt ő melleimre hajolva kényeztetett. Nyelve izgató játékot játszott mellbimbóimmal amire az aláfestő zenét halk nyöszörgéseim adták. Hajába tépve próbáltam levezetni felgyülemlett vágyamat, és valamilyen csoda folytán elnyomni a sikolyaimat. Amik egyre hangosabbak lettek ,ahogy Rob finom csókja vad harapásokká durvultak. Lejjebb engedett magán így megéreztem farmerjában ágaskodó férfiasságát.

- Gyerekek mindenki készen áll?! Fél perc és kezdés! – harsant fel Nikki hangja pár méterre tőlünk. Összerezzentem egy pillanatra mire Rob is megálljt parancsolt magának.

- Most mi legyen? – lihegtem teljesen kikészülve. Egy percen belül már a földön találtam magam, drága testvérem lemondó sóhajok közepette kötözte vissza ruhám szalagjait.

- Otthon bepótoljuk – ígérte egy sokat sejtető csók kíséretében.

Személy szerint majd felrobbantam a bennem tomboló érzelmektől, de sajnos a kötelesség közbeszólt. Mennünk kellett, és mentünk is. A zene hangosan dübörgött mi pedig visszaálltunk a sorba és vártunk. Izgulni kezdtem, főleg , mert tudtam milyen balfasz vagyok, és milyen könnyen taknyolok el.

Nyugi , nem lesz gáz – szorította meg a kezem Rob, némi bátorságot csöpögtetve belém.