7.

Fuu.. hiper gyorsan itt az új szörnyeteg. Nme ejtek sok szót róla, már tépek is az Eclipse-re , aztán sem leszek elérhető mert isten David szobrát állítom majd ;)

B.

- Perceken át tartott mire a remegésem alább hagyott, és ahogy elhúzódtam tőle, megláttam a nyomokat, ahol körmeim a vállába vésődtek. A gyönyör utolsó szikrái még ott motoszkáltak bennem, mikor Rob kihúzta kezét a nadrágomból. Most hogy elmúlt a varázs, félénken pillantottam rá, de ő ugyanolyan vágyakozó tekintettel nézett vissza rám, mint pár perce. Nem gondolkodtam, csak megtettem. Kezeim önáll életre kelve bontogatták az övcsatját ,miközben újra éreztem finom szorítását melleim körül. Próbáltam a célomra koncentrálni, de így sem tudtam visszatartani apró sóhajaimat. Nem hittem el , hogy ez tényleg mind velem történik. Egyrészt, most éltem át életem második orgazmusát, vagyis ha úgy vesszük az első, tényleg igazit. Ráadásul a saját testvéremmel, és ha ez még nem lenne elég újra érzem ahogy a vágy felébred bennem, a hasamban lévő gombóc növekedni kezd, bőröm az ő érintésére éhes. Másrészről , most hogy megtapasztaltam ezt a fajta élvezetett, nem hittem hogy rossz, ha többet akarok belőle. Olyan sokáig nem tudtam róla, nem bírnám ki ha vége lenne egy pillanat alatt.

Tenyeremen a bőr már akkor éget, mikor a zipzárral bajlódtam. Agyam izgatottan várta a pillanatot mikor végre megérinthetem merev férfiasságát. Sután tolakodtam egyre beljebb nadrágjában, majd fúrtam be kezemet boxerébe. Kezem megremegett egy másodpercre ahogy megérintettem. Izgatottan fontam köré ujjaimat mire egy rekedt morgást kaptam válaszul. Kíváncsian fürkésztem Rob arcát, szemeit szorosan összezárta, ajkai résnyire szétnyíltak. Ügyetlenül kezdtem mozgatni a kezem, lévén sose csináltam még ilyet, de úgy tűnt, ő élvezi ténykedésesemet. Újból megcsókolt, akaratosan , sokat ígérve…

A fülledt csendbe belehasító telefon hangjától azonban mindketten összerezzentünk.

- Rob – nyögtem bele csókunkba, de ő nem hagyta abba.

- Majd visszahív – suttogta türelmetlenül miközben kezei szorgosan simogatták melleimet. Nekem sem volt túl sok kedvem ezek után felvenni, így folytattam amit elkezdtem. De az a tetves telefon csak nem hagyta abba a csörgést.

- Rob – szóltam rá megint, mire dühösen felszisszenve ellépet tőlem hogy a telefonon benyomja a ki hangosítót.

- Igen? – kérdezte élesen amint felvette.

- Na végre hogy felvette valaki. A füleden ülsz kisfiam? – erre a hangra aztán úgy szétrebbentünk , mintha anyánk most itt állna közvetlen előttünk. Szégyenlősen ráncigáltam vissza ruháimat, eredeti állapotukba, Rob úgyszintén, bár látszott rajta, egyáltalán nem örül a fejleményeknek.

- Szia Anya – skandáltuk egyszerre.

- Kristen, hát te is ott vagy? – hallottam hangját a meglepődést. – Mit csináltatok hogy ennyi ideig tartott felvenni a telefont? – kérdezte dühösen.

- Filmet néztünk – mondta Rob.

- Zenét hallgatunk – mondtam én ugyanakkor.

- Vagyis épp egy koncert DVD-t néztünk – zárta rövidre bátyám.

- Áh..Értem. És történt mostanában valami érdekes? Napok óta nem beszéltünk.

- Semmi különös – motyogtam feszülten, Rob arcát fixírozva.

- Hogy megy a suli Rob? Beckával mi a helyzet? – érdeklődött anyám kedvesen, de kérdései által visszatért belém is a józanság. Hirtelen megéreztem tetteim súlyát, és a hideg valóság sziklaként nehezedett rám. Felfelé indultam, valahogy nem tudtam volna itt maradni.

- Jól megy kösz…Beckával pedig..szakítottam – Rob megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé. Keserűen néztem rá. Mit akarhat még?! Hát nem látja, hogy ez nem a valóság? Nem tehetjük meg,hogy annak nézzük!...

- Szakítottál?! Mi?De miért? – anyám értetlenkedése bennem is kételyeket szült. Csak nem gondolja komolyan? És különben is, ők a suli álompárja, minek kell ezt bonyolítani, főleg velem?! Ráadásul Rob hazudott, nem szakítottak, hisz délután még falták egymást. A magamban folytatott viták szinte szétszaggattak. Nem tudtam mi legyen. Csak azt tudtam hogy nem akarok itt lenni. El akartam menekülni, hadd zárhassam magamra a szobám ajtaját végre! Próbáltam kiráncigálni magam Rob szorításából de ő cseppet sem volt egy véleményen velem.

- Nem érdekes..majd elmondom ha hazaértek. – darálta – Bocs anya de most mennünk kell, van egy kis dolgunk, tudod, lecke meg ilyenek.

- Persze Persze… tanuljatok csak nyugodtan. Akkor jövő héten érkezünk. Apátok üdvözöl.

- Mi is őt, szia. – azzal kinyomta a készüléket, és figyelmét most már egyes egyedül én kötöttem le. – Hová akarsz menni? – kérdezte tőlem, azzal a hangsúllyal amitől most is libabőrös lettem.

- A szobámba, kérlek… - nem néztem rá. Így is nagyon jól tudtam mit látnék a szemében. A prédára leső oroszlán tekintetét. Éreztem ahogy az oroszlán kezei visszacsúsznak a fenekemre, majd egy hirtelen mozdulattal magához ránt újra, szorosan. Olyan szorosan , hogy érezhessem , még mindig vágyódik. Az alhasamban lévő nyomás képtelen méreteket öltött, ahogy kemény férfiasságát erősen hozzám nyomta. Minden erőmre szükségem volt, hogy magamba fojtsam nyögésemet.

- Kár erőlködnöd. Tudom hogy te is akarod…mindent amit veled tettem .. – orra ismét a fülemnél kalandozott közben ajkai a nyakam tövét csókolták. – mindent..te is akartad..és élvezted – suttogta amitől újra és újra kirázott a hideg. Igaza volt. Be kellett látnom. De…kerestem az észérveket, amik most megint eltűntek a szemem elől.

- Ez akkor sem helyes. – nyögtem ki elkeseredetten.

- Kit érdekel?! – vágott vissza rögtön. – Csak az a fontos amit mi gondolunk… - belecsókolt a kulcscsontom mélyedésébe – amit érzünk..- az államba – és hogy kívánlak..nőt még ennyire sosem akartam. – elért a számig. A szívem majd kiszakadt a helyéről ahogy nyelve vad játékba kezdett az enyémmel. Szinte már megszokott remegésem is megkezdődött. Kemény vágya ott lüktetett a lábaim között. Pusztán pár anyagdarab választott el minket egymástól. Úgy csókolt mint még soha senki azelőtt. A gyomrom megállás nélkül liftezett, és mégis…

Mint a zuhanyzóban, most is erőt kellett vennem magamon, hogy elhúzódjak tőle.

- Kérlek… Neh – lihegtem kétségbeesetten, és egy rántással elszakadtam tőle. Mintha akkor a szoba is lehűlt volna, de ez a hideg teljesen kijózanított. Éreztem ugyan a lábaim közti bizsergést, de agyam most is erősebb volt. Reméltem hogy ez az erő ki fog tartani még egy ideig. Mert biztos volt benne , Rob nem fog leállni. A bennem élő vágyra éhes szörnyeteg nem is akarta a leállást ezek után, keserűen gondoltam bele.. hogy még agyam racionálisabb fele sem.

A lépcső felé indultam, és hál’isten Rob nem is tartott vissza. Muszáj kicsit egyedül lennem, mielőtt a csajok itt lesznek. Csajok. Vajon elmondjam nekik? Reggel szőtt terveim Rob normálissá válásáról csúfosan meghiúsultak. Nem úgy nézett ki , hogy a közeljövőben szándékában állna a normális élet, ami magában foglalja a „nem akarom lefektetni a húgom” szabályt is.

Nem..most még nem mondom el nekik.

Robert

Már vagy fél órája áztattam magam a jéghideg vízben de még mindig úgy álltam mint a cövek. Mondjuk ez nem meglepő , mivel folyamat ő járt az agyamban. Muszáj lesz valahogy enyhítenem magamon, ha sürgősen nem lankadok le.

Ha anyám csak pár perccel később hív – egy percen belül sokadjára küldtem volna melegebb éghajlatra csupa szív anyámat. Tehetetlenül dőltem neki az üvegfalnak , hiába idegbajoskodom, ami történt megtörtént. És csodás volt. Lepörgettem magam előtt ahogy karcsú karjai belém kapaszkodnak , amint a kéj elönti a tekintetét, szinte megint éreztem ahogy Kristen forrósága szorosan ráfeszül ujjamra, félénk mozdulatai amikor megérint és mozogni kezd rajtam .

Elkeseredetten felsóhajtottam, ez így nem fog menni. Lenéztem magamra, még mindig , akár a zászlórúd. Hát..nincs mit tenni. Melegebbre állítottam a víz hőfokát, kezembe vettem az irányítást, és Kristenre gondoltam.

Pár perc múlva, megkönnyebbülve léptem ki a fürdőszoba ajtaján, egy száll törölközőben a derekam köré tekerve. Kristen ajtaja felé néztem, ahonnan Lil mosolygott vissza rám. Egy pillanatra a vér is meg állt az ereimben, ő meg mit keres itt?...Aztán eszembe jutott, csütörtök van.

- El ne engedd azt a törölközőt – mosolygott Lil kajánul, gondolom élvezte a zavaromat.

- Csak szeretnéd - vágtam vissza rögtön mire felhorkant.

- Bocs szivi nem vagy az esetem – sóhajtott majd belekortyolt a sörébe. Gyorsan eloldalaztam mellette , nem elég gyorsan..konstatáltam mikor rácsapott a hátsómra.

- Azért ne búsulj, valakit csak találsz magadnak – bökte ki még utánam.

- Kris! Szólj a barátnődnek hogy ne molesztáljon! – kiabáltam idegesen aztán bevágtam az ajtóm.

Csaj buli, hogy én mennyire utálom ilyenkor őket, szó szerint bevadulnak, piálnak ezerrel, szétszedik a házat, bömböltetik a zenét, és kiakasztanak engem. Kész rémálom ha az ember egyedül van. Hirtelen ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Elég a Csütörtök esti elnyomásból, ezt a játékot ketten játsszák, és az én poharam most lett tele. Fogtam a telefonom és a lehető legbrutálisabb segítségért folyamodtam.

- Szevasz Haver, én vagyok, szólj a többieknek, és gyertek át hozzám. Ma éjjel bulizni fogunk – elégedett mosolyra húztam a számat miközben gyorsan magamra kaptam valamit. Percek múlva már a lerakatnál parkoltam , újabb percek elteltével pedig hazafelé hajtottam, felpakolva pár rekesz sörrel. Azt hiszem szép estének nézünk elébe.