8. részlet

Itt egy kis részlet, megint. Holnap kapni fogtok egy jóó hosszú fejezetet, remélem kibírjátok vele vasárnapig. Ugyanis Bri hev tú gó tú dö fesztivál , és ott a malomvölgyben nem sok internet kapcsolat van. xD De azért annyira nem fogok hiányozni valami azt súgja :P na de még egy fontos infó: beüzemeltem a chatet, oda lehet ömleszteni mindent ami eszetekbe jut. ;)

B.

Mire hazaértem , a csajok szokásukhoz híven már nagyban randalíroztak a konyhában, mialatt a zene dübörgött a hangfalakból. Amint beléptem a konyhába azonnal heves röhögésbe kezdett mind, és még csodálkoznak ha az idegrázás keringet tőlük. Tűkön ülve vártam a felmentő seregemet, akik hamarosan hangos dörömböléssel jelezték : megérkeztek. Már mentem volna ajtót nyitni, de Ann megelőzött.

- Ne izgulj, ez csak a pizza! – vihogott rám, és rohant ajtót nyitni. Amint meglátta kik is érkeztek, lelohad az a hatalmas vigyor. Végre! Sóhajtottam fel , és nem figyelve Ann zsörtölődését beinvitáltam a fiúkat.

- Talán zavarunk tündérke? – kérdezte Cam elégedetten.

- Ami azt illeti igen, szóval akár mehetnél is. – javasolta Ann karba tett kézzel, de barátom nem tágított.

- Ugyan…tudom hogy legbelül égsz a vágytól hogy itt maradjak veled – duruzsolt tovább, mire az érintett csak dühösen felhorkant.

- Ohh…hát persze. – azzal elindult a konyha felé.

- Ne csajozz már annyit, inkább gyere és igyunk egy sört. – szóltam rá , mert már engem idegelt ez az örökös csipkelődés.

- Mid van haver? – kérdezte Kellan, mikor már a teraszon üldögéltünk .

- Heineken – dobtam neki egy dobozzal, majd a többieknek is.

- Mi ez a zsivaj nálatok?

- Csütörtök – feleltem lesújtva. – Paul hol van?

- Valami dogát ír vagy mi.. – Jackson egykedvűen gyújtott rá a cigiére, annyira látszott rajta a dolog, hogy a végén megkegyelmeztem neki.

- Menj és köszönj neki – nagy kegyes elbocsátásomra Jack már loholt is befelé, így hárman maradtunk.

- Kéne a szöszi mi? – bökte meg Kellan Camet, de az inkább csak pufogott egy sort.

Én is észrevettem ahogy Cam megpróbálja becserkészni Annt , de folyton bebukja. Mivel a csaj kb. ugyanolyan kaliber mint ő, félő volt hogy még egy darabig el kell viselnie a sikertelenség száj ízét.

- Ugyan már Haver! Ne csináld már..

- Jó…beismerem, jó nő. De túl sok a macera vele..

- Vagyis túl kevés vagy hozzá – vontam le a következtetést. De Cam csak legyintett.

- Hidd el nekem, ha nagyon ráállnék a témára , akkor már rég velem lenne. – mondta fennhangon , de se Kel , se én nem hittünk neki. - Kicsit több bizalmat emberek! Tudjátok ki vagyok, több csajom volt eddig mint nektek összesen.

- Jah.. mert mi igényesebbek vagyunk – vihogott Kell aztán összepacsiztunk.

- Fogd be… Tudod mit? Fogadok veled hogy a csaj, 2 héten belül a tenyeremből fog enni.

- Na erre befizetek. – újabb sört nyitottam ki, és nem tudom hogy Cam csajozási terveitől, vagy csak szimplán azért mert már nem egyedüli férfiú vagyok a házban, de tény: sokkal jobban éreztem magam. Sajnos ez nem gátolt meg abban hogy ne folyton ő járjon az eszemben. Most sem tudtam, épp mit csinál. Az örült barátnői épp mivel tömik a fejét. Kíváncsi voltam vajon elmondta-e mi történt köztünk…végül arra a következtetésre jutottam hogy nem. De ez sem változtat semmin, ha elmondta volna az sem érdekelne, csak ő.

Ismét belém villant fájdalmasan gyönyörű teste, ahogy megrándul kezeim között. Édes sóhajai , apró nyögései amiket én csaltam ki belőle. Nem bírtam magammal, meg kellett néznem mi folyik oda bent. Felálltam és épp indultam befelé.