20.

Nah! Boldog Karácsonyt az akaratos fajtátoknak XD Nemám *_* ti vagytok szívem kuglófjának mazsolái :D
Szóóval, tegnap jó nagy birka voltam, nem baj, már megszokhatáttok , de most kárpótlásként, hoztam egy részt. Ami qrva nagy szóval senki ne merjen pattogni nekem + van benne egy meglepi, ami remélem bejön nektek.. De ezzel együtt elfogytak az előre meggyártott fejik is, szívás mi?:D ... na mindegy... még annyit hogy nem lövöm le a poént...de..igazából mégis. Najó mégsem. xD csak hogy komiban elég sokan reménykedtek ABBAN..
majd meglátjuk ;)
Láv

B.
ps: ismét elvonulok kedvenc BBimmel (L), szóval ne várjatok egy darabig xD
vígasztaljon a tudat titeket, hogy addig is írok....talán 

-          Nyugi.. – végigsimítottam a vállán, az ő keze a pólóm alatt , hátamat kutatta.  – Héj.. csak okosan. – vigyorodtam el.  Az ő arca még mindig feszültségről árulkodott.  Lassítottam  lépteimen hogy lemaradjunk a többiektől, aztán félre vontam Őt.

-          Kristen…Kris – arcát két kezembe fogtam, kényszerítve hogy rám nézzen. – Nyugodj meg.

-          Jó..jó… csak amikor az a hülye picsa..

-          Ne foglalkozz már vele!

-          De az isten szerelmére Rob! Tudom hogy milyen vagy, mikor beszívsz! Olyankor nem tudsz magadról. Éppen  ezért mikor , mikor láttam hogy rád mászik az a szemét.. Én nem tudtam visszafogni magam.  – küszködve kereste a szavakat, de nagyon jól tudtam mire gondol.  Ugyanezt tettem volna ha egy másik pasival látom, de ugyan akkor nem hittem volna , hogy erre ő is képes lenne. 

-          Én örültem hogy letépted rólam…te kis vadmacska. – próbáltam felvidítani, de valami még mindig bánthatta legbelül. Hozzám bújt , szorosan átölelve karcsú karjaival.

-          Baromi szar volt látni…ahogy körülötted sóvárgott. Gyűlöltem végignézni…gyűlöltem amikor hozzád ért…ahogy rád nézet… tennem kellett valamit. – motyogta a mellkasomba.  Elmosolyodtam  Kristen  vallomásán, éreztem ahogy a szívem hevesebben ver. Egyszerűen nem lehetett nem imádni Őt. Az ártatlanságát, a naivságát, és mégis ha a helyzet úgy adódott kibújt belőle a vad és féktelen énje.  

-          A féltékenység emberi dolog.  – nem bírtam elrejteni a hangomból kicsendülő elégedettséget.  

-          Jó , akkor örülj magadnak most.  – duzzogott halkan, még jobban hozzám bújva. 

-          Csak jól esik hogy ennyire véded a területed.

-          Hülye…

-          Adsz egy csókot?

-          Nem!

-          Kérlek – leheltem gyengéden a fülébe, azt remélve hogy ezzel végre kielégíthetem az este eleje óta tartó, hiányomat.  De ő elhúzódott tőlem, egyik ujját a számra helyezte.

-          Majd otthon…emlékszel? Nem kockáztatunk.   Inkább gyere velem, és táncoljunk!  - azzal erőlködve húzott újra befelé.  Ellenkezni nem volt erőm, csak reménykedni tudtam , hogy, nem őrülök meg addig , míg haza nem érünk.  Édes húgom boldog vigyorral arcán tuszkolt befelé, nyoma sem volt már az idegbeteg, vad, és féltékeny Krisnek. Ő most újra a játékos, fékezhetetlen,  bolondos lány volt.  Út közben elhaladtunk  a park sötétjébe burkolózó Kell , Lil páros mellett, biccentettem Kelnek , de ő csak legyintett , jelezve hogy ott marad.

*
Lil

     

-          Áúú  - ráztam meg a kezem fájdalmamban, annak a picsának keményebb az arca mint gondoltam. 

-          Nagyon fáj ? – kérdezte Mr. izomagy , a kezemet vizslatva. – Várj , hozok rá valamit. – azzal elrohant.  Elkezdtem filózni hogy most mit játssza itt a kiscserkészt?, de mégis hálás voltam, mikor visszatért egy hideg sörrel. 

-          Köszi – nyúltam a piáért de ő elrántotta előlem.

-          Ezt, a kezedre cica – ohh hogy az a…

-          Áuuuch. Ez baszott hideg.

-          Leviszi a duzzanatot.  – két keze közé fogta a kézfejem, rányomva a hideg üveget.  Ujjai  finomat masszírozták a bőrömet, én meg  azt vettem észre, hogy élvezem a dolgot.   Na ne.

-          Miért nem  engedted, hogy a másikat is elkapjam? – vágtam hozzá, újjá éledt dühtől eltelve.  

Mostanában minden felgyülemlett feszültségemet Kellanen vezettem le, hátha végre elhúzza a csíkot, de nem úgy tűnt mintha el akarná.  Gondolkoztam a dolgokon, amiket Kristennel beszéltünk , minek eredménye képpen teljes káosz voltam.  Idegesen elrántottam a kezem, és kibontottam  a sört.

-          Nem akartam hogy megsérülj...még a végén valami karmolás lett volna a bájos arcodon. – oh menten lehidalok ettől a pasitól, hogy képes ilyeneket mondani? Ez totál… abszurd.

-          Bocs de kicsit felfordult a gyomrom ettől a szövegtől . – hárítottam a dolgot.

-          Jaj.. Lil.. mi is lenne velem az elbűvölő modorod nélkül? – ujjai végigsimítottak arcomon, mire a szemhéjaim elnehezültek. Végül is annyi sör után senki sem hibáztathat.   Csak álltam ott, és hagytam had bizseregjen a bőröm.  Had érezzem az alkohol bódító hatását.

Kinyitottam a szemem, így először meg kellett szoknom a sötétséget. Amint ez megtörtént, tisztán láttam ahogy egy szőke fej hajol egyre közelebb hozzám.  Én még mindig csak álltam egy helyben, ólom súllyal a szemhéjaimon, és hagytam had csinálja amit akar.   Elegem volt a szokásos szópárbajokból.  Buli van bassza meg! Fene bánja! .. Lábujjhegyre nehezedtem és a tarkójánál fogva  húztam magamhoz, eltüntetve a köztünk lévő távolságot , hogy ajkunk összeérjen.  Amint ez megtörtént elöntött a felhőtlen szabadság érzése, az érzés hogy bármit megtehetek, ha akarom el is tolhatom magamtól. De nem akartam, sőt, gyere csak közelebb macsó gyerek, hadd ízleljem végig a pillanat összes mozzanatát ezen az estén. Kellan a karjai közé zárt, én pedig – talán alkohol hatására ? -  közelebb engedtem magamhoz mint eddig bárkit.

                                                                       *
Kristen

Táncoltam.  Iszonyú sokat táncoltam.  Nem is hittem volna hogy ilyen jól fogom érezni magam, azután a ribanc balhé után. Még most is ha eszembe jutott elfog az idegroham. Akkor és ott , nem is tudtam hirtelen megnevezni mi ütött belém. Egyszerűen képtelen voltam elviselni ahogy Robon csüng.  Hülye picsa, megérdemelte, és micsoda felemelő érzés volt.  Fogalmam sem volt hogy ilyen erős vagyok ha fortyogok a dühtől.  Most, a barátaim közt, fesztelenül táncolgatva már nem is volt olyan fontos az egész.  Csak az számított hogy bulizzunk , és jól érezzük magunkat. 
Figyeltem Őt , és Ő is figyelt engem. Személy szerint már alig vártam hogy haza érjünk, voltak terveim, még az estére. Amiben egyáltalán nem szerepelt alvás…sem pedig haverok.. ennek érdekében szépen lassan elkezdtem megvalósítani a kis tervemet.  

-          Sandy, nem lenne gáz ha Rob meg én most lelépnénk? Csak mert Ő elég fáradt , meg aztán rendbe kell vágni a házat..tudod..

-          Nem! Persze, menjetek csak. Úgyis mindig ott lógunk nálatok..

-          Oh..hát kösz a megértést. – öleltem meg barátnőmet, aztán futólépésben ott is voltam testvérem mellett hogy kirángassam a barátai gyűrűjéből, ahol épp vidáman tivornyázott.  Még úgy hogy a srácok is hallják megjegyeztem.

-          Túl sokat ittam, haza vinnél kérlek? Nem vagyok jól… -  fent tartva a szemkontaktust, reméltem hogy megérti mit is akarok.  Úgy tűnt felfogta , mert a következő percben már a derekamat ölelve masíroztunk kifelé.  Tök olyan volt mintha én lennék a részeges kishúg akit a bátyjának kell hazacipelnie. Nem érdekelt, csak legyünk már otthon. 
Már a parkolóban sem bírtunk magunkkal, amint beértünk a két autó közé máris egymásnak estünk.  Sürgetve csókoltuk a másik ajkát, míg nem már levegőnk sem volt. 

-          Menjünk – javasoltam izgatottan. Nem kellett sok idő és már otthon is voltunk. A nagy üres ház gondolatára görcsbe rándult a gyomrom.  Csak mi ketten.  Rob kézen fogott és az ajtóig rohant velem.  Benyitottunk a sötét előszobába, kulcsra zártuk az ajtót, majd egy pillanatra mindketten elnémultunk és csak néztünk egymásra.

-          Gyere – húztam magammal  a szobán keresztül, egészen ki a teraszra. Kellemes , szinte fülledt tavaszi idő volt.  Nem is fáradoztam azzal hogy lerángassam magamról a feszülős göncöket,ehelyett fogtam magam és ruhástul a langyos vízbe csobbantam. Hívogatóan intettem Robnak , ő sem tétovázott sokat. Lebuktam a víz alá és figyeltem ahogy Rob felém szik. Haja lágyan lebegett a feje körül, ajkáról apró buborékok szálltak fel.  Elvigyorodott és üldözőbe vett. Próbáltam ugyan menekülni, de persze vétek lett volna ha nem hagyom magam elkapni.  Levegő után kapkodva úsztunk a felszínre hogy aztán ajkaink újra egymásra találjanak.  Hamarosan a medence oldalfalánál találtam magam, Rob teste szorosan az enyémhez préselődött. Lábaimat dereka köré fontam, miközben mocskosul  élveztem nyelvünk édes játékát.  Lassan, a vad csókot felváltották az apró dédelgetős puszik, majd puha ajka már a nyakamat kutatta.  A víz szinte már forrt körülöttünk, bár legjobban a lábam között éreztem ismét a lüktetést.  Még többet akartam! Óvatosan rávezettem Rob egyik kezét, elázott fűzőm zsinórjára. Nem akartam, hogy azt higgye megint rám jött a kangörcs, egyszerűen csak jól akartam érezni magam.  Mindketten tudtuk hogy érezhetjük jól magunkat, mégha nem is fekszünk le egymással, és ez a tudat volt az amitől most még jobban görcsbe rándult a gyomrom.
Ő belevihogott a nyakamba, de már sürgetően bontogatta a fűzőmet. Gyorsan lehúztam a kicsi cipzárt is, ezzel is neki segítve.  Lehet hogy nem kellett volna
A következő pillanatban, mohón falni kezdte melleimet, amitől majdhogynem felsikoltottam. Hátrabicsaklott fejjel nyöszörögve tűrtem minden egyes csókot, harapást, szívást . Majd bele őrültem ahogy nyelvével ide oda haladt rajtam, felizzítva bőröm minden pici felületét.  Nem hittem volna , hogy a lábam közti bizsergés nagyobb méreteket is ölthet, egészen addig míg Rob óvatosan rá nem harapott az egyik mellbimbómra. Akkor úgy éreztem ha  nem elégít rögtön ki, én megdöglöm, vagy őt ölöm meg.

-          Rob! – leheltem erőtlenül, de ő értette a célzást és kimászott a medencéből majd engem is kihalászott.  Felemelve remegő testem, masírozott be a nappaliba. Behúzta a sötétítő függönyöket, és letett a kanapéra. Nem értettem mi a terve, amíg el nem kezdte bontogatni apró farmerom gombjait.  A gombócom egyből a torkomba ugrott izgalmamban ahogy kezdte letuszkolni rólam a nacit.  Ő maga, a földön térdelt előttem, legalábbis amennyire láttam a vak sötétben.  

-          Csak lazulj el! – suttogta a fülem mellől hirtelen. Kissé megszeppentem , de időm sem volt akár gondolkodni, mert egy gyors csókot követően , már is a lábaim közt volt. Széthúzta őket, és nekem kezdett kicsit előjönni a szégyenlősségem. Oké, már egy csomó dolgot csináltunk meg minden, de akkor is . Most itt ülök előtte ,teljesen meztelenül, teljesen felkínálva magam. Széttárt lábakkal. Ez olyan… kínos.  Hirtelen légszomj tört rám. Kapkodva szedtem a levegőt, valahogy nagyon el akartam futni.

-          Héj…- puha kezek simítottak végig a combomon. – Nyugodj meg. –  valahonnan előlelem jött, rekedt hangja.  Hiába akartam, nem bírtam megnyugodni.  Éreztem ahogy ujjai vizes tangám szélénél simítanak fel és le.  Kristen nyugi, nyugi, nyugi már! – Nem teszek semmit amit nem akarsz…Nem csinálom , ha nem akarod.  – lehelte elfullóan. 

Akarom! – vágtam rá azonnal, hangom gyenge volt akár a harmat. – csak adj egy percet…

Nem mozdult, így nekem volt alkalmam egy kicsit lehiggasztani magam. Végül is csinálta már nekem, akkor most mit is parázom? Különben is vak sötét van baszkii , akkor meg mit is rinyálok? Ő csak nekem akar jót, szóval hagyom kéne hogy kényeztessen.  Össze vissza cikáztak a gondolatok a fejemben, majd egyszerre hirtelen csend lett.  Hagytam magam sodródni.  Előrehajoltam míg meg nem éreztem kezeim között enyhén borostás arcát.  Nem szólt egy szót sem, nem is kellett ahhoz hogy tudja mit akarok. Magamhoz húztam a fejét , én pedig kényelmes visszadőltem a kanapéra.  A gyomrom remegett, és a sötétségtől teljesen ki voltam élezve minden apró mozdulatra. Az hogy nem láttam semmit - csak érezhettem – még inkább beindított.  Utánam az özönvíz  csak kezdje már el!

Pattanásig feszülve vártam rá.  Megremegtem hirtelen érintésétől, a hasamon. Kezeivel lassan körözött a bőrömön lefelé haladva, majd ujjait beakasztotta a tangámba és már sürgetőbb mozdulatokkal szabadított meg tőle.  Most voltam csak igazán  kitárulkozva, de próbáltam nem törődni vele, és amint Rob ujjai belső combomon kezdtek táncolni, már nem is volt olyan nehéz.  Remegtem mint a kocsonya pedig még szinte hozzám sem ért, úgy.

Amikor viszont bekövetkezett amit vártam, majdhogynem felvisítottam.