16.

Bocs a késésért :D - jön a snassz mondat a a link bloggerek királynőjétől :D de itt is a fejezet. Kérdezettek és válaszolok.
Írjatok komit és örülök.
Olvassátok és élni fogok. ;)

A kép...nos lehet hogy eljött a pillanat?

Majd meglátjátok! ;)

láw

B.

- Miért Hogy viselkedem ? – jött Lil hangja a folyosóról , de bármennyire is igyekeztem lebukás veszélyére koncentrálni, Rob ujjai nem hagytak bennem épeszű gondolatokat. Csípőmmel még jobban neki dörgölőztem, ott csókoltam ahol csak értem , és mindezt a lehető legnagyobb csendben. Forró nedvessége a kezeim között , volt az utolsó csepp amivel betelt kínlódó gyönyöröm pohara, és elélveztem. Rob tenyere szorosan az ajkamra feszült, mialatt a kéj hullámai ledöntöttek a lábamról. Egymásra dőlve próbáltuk feldolgozni a hatalmas adrenalinnal vegyes extázist. Kel hangja minta nagyon távolról jött volna, nem is igazán érdekelt honnan.

- Bunkón. Én próbálok veled kommunikálni, barátkozni. De te nem hagyod! – fakadt ki tehetetlenül.

- Miért hagynám?! Akarod tudni miért nem akarom hogy a közelemben legyél? Mert te is csak olyan vagy mint a többi izomagyú hülye csajozó gép. Lukra játszol, ahogy általában a magadfajták. – na ettől féltem... Most hogy kicsit visszanyertem az eszméletem , egyre hangosabbá vált a kiabálás.

- Most miért általánosítasz!?Nem is ismersz! – nagyszerű.. szépen veszekednek. Robra pillantottam, és most már mind ketten a „beszélgetésre”figyeltünk. Az arcáról lerítt a nem tetszés, akárcsak az enyémről. Egyszerűen idegesítő volt amit ezek ketten levágtak.

- Nem is akarlak megismerni!

- Hogy lehetsz ennyire… - Kellan nem fejezte be a mondatot, de gyanítottam hogy az ideg belé fojtotta a szót.

- Ne érj hozzám – mondta Lil sokkal halkabban. Robbal megint összenéztünk, szinte vágytam rá hogy felsóhajtsak. Lemásztam a pultról és rendbe szedtem magam. Mikor újra visszavedlettünk szeretőkből tesókba, az ajtóhoz sunnyogtunk. A folyóson félhomály uralkodott, Kel háttal állt nekünk, eltakarva barátnőmet, így nem láttak minket.

- Miért? Csak nem sikítasz?

- Nem, de úgy pofán váglak hogy a fejed kétszer körbefordul. – morgott Lil dühösen. Vártam hogy majd Rob mafla haverja elröhögi magát, ahogy szokta, de ez nem történt meg. A légkör fagyott volt és csendes. Éreztem egy simulást a derekamon, és feltekintve két lemondó szempár nézett vissza rám. Tudtam mit gondolhat. Sajnálja szegény srácot, és majd megfojtaná barátnőmet. Jelen pillanatban bennem is hasonló gondolatok cikáztak, de Lil a barátnőm volt és a legtöbb amire vágytam hogy beszélhessek vele. Talán ha máskép látná a dolgokat, ismertem, és tudtam milyen, de talán Kel… Azt a csüggedt sóhajt mégsem bírtam visszatartani. Picsába! Rob azonnal kapcsolt, gyorsan kiosont velem a konyhából nyíló ajtón, egyenest a kertbe. Leültünk a hintaágyba és egy ideig csak bámultuk egymást. De aztán kattogni kezdtem, kihalásztam a zsebéből egy cigit majd rágyújtottam.

- Istenem. – fakadtam ki , de Rob csak kuncogott.

- Hagyd őket most. – suttogta a fülembe miközben kezei közé fogva arcomat maga felé fordított. –

- Azt hittem elég volt mára… - leheltem gyengén pár centire arcától.

- Édes naiv kis húgocskám. Ami bent történt csak még jobban felizgatott….Téged talán nem?– nem feleltem neki. Ajkaim szétnyíltak, szememet lehunyva vártam a csókját. Ahogy ajkai megérintettek már át is engedtem az irányítást vágyakozó nyelvének. Bemásztam az ölébe miközben ujjaim felfutottak mellkasán végig az arcán meg sem állva a hajáig. Izgatottan fészkelődtem rajta, minek eredménye képpen Rob belenyögött a csókunba és egy pillanatra elszakadt tőlem.

- Engem is…felizgatott – válaszoltam még a ki tudja hány perce feltett kérdésére. Újra ajkai után kaptam de Ő mintha egy kicsit visszavett volna lendületből. Még közelebb vontam magamhoz, annyira beindított hogy szinte robbanásig feszültek az izmaim. Éreztem kemény vágyát magam alatt, a hasam már a jól ismert görcsbe rándult az izgalomtól. Nem bírtam tovább, elmentek otthonról számomra… Kettőnk közé csúsztattam a kezem próbálva megszabadítani a nadrágjától. Értetlenül nézett rám , egészen addig míg fel nem húztam a pólóm alját. Felemelkedtem róla hogy az utolsó köztünk lévő akadályt elhárítása után most ténylegesen is együtt lehessünk. De abban a pillanatban amint elkezdtem volna eme tevékenységemet karjai megragadtak és erősen megfogtak.

- Mit csinálsz? – lihegte összezavarodva.

- Akarlak..Most! – válaszoltam egyszerűen , mielőbbi folytatás reményében. Tényleg úgy éreztem eljött a pillanat, ha nem érezhetem magamban minél előbb megőrülök. Nem érdekelt mennyire fájna, nem érdekelt semmi, csak legyen már velem, úgy! Erőlködve próbáltam visszaülni rá, de ő nem hagyta. Hiába kapálóztam nem engedett. Egyre dühösebb lettem, minek visszakozik egyáltalán? Nem ő akart megfektetni már az eleje óta? Akkor most mire vár? Itt az alkalom! Én magam kínálom neki… a vágytól elborult agyam majd felrobbant bátyám nyugodtsága láttán. Szexelni akarok bassza meg!...A lábaim közti forróság érintetlen maradt, én pedig elkeseredésemben felüvöltöttem volna.

- Mivan? Már nem kellek? – kérdeztem mialatt minden erőmmel azon voltam hogy kikászálódjam öleléséből. Kielégületlenségem miatt olyan dühös voltam hogy most még az érintését sem akartam ennek az önző „ csak akkor ha én akarom „ tuskónak. - Vedd le rólam a kezed te idióta. Eddig arra nyálaztál hogy széttegyem a lábam, hát most miért nem akarod? Tessék itt vagyok! Dugj meg! – vágtam hozzá keményen azt ami csak eszembe jutott mérgemben. Ő nem szolt semmit, igaz,nem is engedett el. Erősen tartott maga mellett, végig a szemembe nézett, szavaim hatására meg sem rezzent. Arca olyan volt akár egy szoboré, mozdulatlan, még nyugodnak is neveztem volna ha szemeiből nem sugárzott volna mély csalódottság. Mivel nem válaszolt, sőt úgy tett mintha nem is hallott volna, csak még idegesebb lettem. Tehetetlenségemben még a könnyeim is kicsordultak. Miért nem kellek neki?

- Miért nem válaszolsz? Még ahhoz is túl puhapöcsű vagy hogy elmond miért nem akarsz megdönteni?! Ha már kielégíteni nem tudsz.. – mondtam volna tovább de itt megtört Rob magára erőltetett nyugalma. Ledöntött az ágyra és rám nehezedve akadályozott meg abban hogy ellenkezzek. – Nem itt..és Nem most! Attól mert téged elkapott a hév még nem foglak lefektetni a kertben egy hintaágyon.

- Miért? Csak nem, nem áll fel? – kérdeztem szarkasztikusan. Mivel kezem köztünk maradt, nagyon is éreztem ágaskodó vágyát. – Azt hiszem ezzel nincs probléma.

- Hagyd már abba! – rázott meg mint aki kiakarná rázni belőlem a hülyeséget. Lassan kezdtem én is megnyugodni, ahogy a vágyam csitult úgy tört rám a döbbenettel vegyes önutálat. Most ezt tényleg én csináltam az előbb? Felkínáltam magam mint egy ócska lotyó? Miket mondtam? !Te jó isten...elmehetnék profi ribancnak is. – Nem itt fogok veled először szeretkezni, szóval jobb lesz ha leállítod magad. – morogta egyenest az arcomba Rob majd lemászott rólam engedve engem felülni. Elszégyelltem magam, de nagyon…Amiket a fejéhez vágtam. Kezembe temettem az arcom , de agyam újra és újra visszajátszotta a mondatokat, a hangsúlyt, a mozgást…mint egy vérbeli kis kurva…Hogy kattanhattam meg ennyire?

Nem mertem Rob felé fordulni, még soha életemben nem undorodtam magamtól ennyire. Képzelem mit gondolhat most rólam. Szörnyet teremtett b előlem.. egy szexre éhes kis lotyót.

- Ne haragudj – mondtam rekedten a semmibe bámulva. – Sajnálom..amiket..tudod..nem gondoltam komolyan.. – csak nyökögni bírtam, és messzire kerültem a tekintetét. Hallottam ahogy rágyújt, majd egy cigi landolt a képem előtt. Elvettem és beleszívtam. Eszembe villant a tekintete, most már megértettem miért nem szólt egy büdös szót sem…hagyott tombolni. Akkorát csalódtam magamban…leírhatatlanul. A sírás újra fojtogatni kezdett, de én lenyeltem, minden erőmet latba vetve. Karok fontak körül és döntöttek hátra egyenest a mellkasára.

- Jaj..te őrült tyúk.. –mit csináljak veled? – suttogta a hajamba, amitől nekem meg elpattant valami. Hiába volt hangja lágy, szinte megértő, én belőlem kiszakadt a zokogás.

Én csak…nekem csak..túl sok volt ez a pár nap.. – hüppögtem kimerülten. Mert az is voltam. A bennem tolódó érzelmek teljesen leszívták az energiámat. Az hogy minden ilyen gyorsan történt, teljesen felbolygatta az én kis egyszerű, normális életemet. Tudtam , annak, hogy csak hagytam had sodorjon az ár lesznek még következményei. Az elmúlt napokban nem gondolkodtam, csak éreztem. Kellett már ez a kifakadás, de baromi rosszkor jött. Nem akartam így viselkedni, mégis sikerült.