15.

Bri's back :D Nos, a chatem olvasgatása utáán eluralkodott rajtam az érzés...nekem frisst kell felraknom! DE AZONNAL! XD Így hát itt a jó hosszú rész, ami kijár nektek ezután a kis kényszerpihi után.

Őőő jah igen, a szavazás, a nemleges válasszal zárult. De mivel kis köcsög vagyok, néhány rész mellé azért linkelek majd valami mjuzikot, azt meg úgyse kötelező meghallgatni ;)

ehez speciel:http://www.youtube.com/watch?v=d2smz_1L2_0

hamár divatbemutatós a rész :D

- Körbe néztem a teremben, és örömmel konstatáltam hogy nem én vagyok az egyetlen aki parázik. A máskor mindig magabiztos Ann a körmét rágcsálta Cam karjai között. Lil riadtan toporzékolt a sor közepén, mellette a nyugodtság szobrával Kellan Lutzal. Aki megjegyzem , nem kicsit volt profi , ha elérte hogy összerakják Lillel. Most is épp barátnőmet fűzögette volna, ha amaz hagyja, de az túl egyszerű lett volna neki. Távolabb Sandy és Jack álltak, egy méter távolságra egymástól. Úgy látszik még mindig fasírtban vannak, bár nem ez lenne az első esett. Rossz volt látni, de kezdtek megromlani köztük a dolgok. Sok átbeszélt este után tisztában voltam vele ez a kapcsolat az utolsókat rúgja, de ezt sosem említettem volna Sandynek...

Még szememmel elkaptam Nikkit aki idegbetegen hadoválva alig tud megmaradni a helyén, Paul mellett, aztán már nem volt több időm, mi következtünk. Rob nagyot sóhajtott mellettem, majd lazán karon ragadva ki vezetett a reflektorok vakító fényébe. Amilyen hamar felértem olyan gyorsan léptem le a kifutóról. Mintha csak másodpercek teltek volna el. Rob egy percre sem engedett el mialatt fent voltunk. Ő bezzeg profin csinálta, én meg mint egy rongybaba a karjaiban. De leszartam, legalább túl voltam rajta. Az első meneten, ugyanis még hátravolt rémálmai teljes megtestesítője : a fürdőruha. Már ott is volt vagy fél tucat alsós körülöttünk hogy szétválasztva kettősünket új kinézetett varázsoljanak nekünk.

Mialatt a hajamat tupírozták oroszlán sörénnyé , megérkeztek a többiek is.

- Wá! Pörgök mint egy vadállat – huppant le mellém Ann egy vadítóan vörös bikiniben.

- Jó neked, én inkább hazamennék már. – zavartan tekintettem magamra és a kicsit sem szolid fekete szépségre ami hófehér bőrömön feszült.

- Ne bomolj már Kris , kurva jól nézel ki! – jött Lil reagálása a másik oldalamról. Ő bezzeg kaphatott egy sortot, akkor én miért nem?!

- Te könnyen beszélsz! – mutattam az alsójára.

- Jó de én bikiniben vagyok, te meg egybe részesben szóval kuss . –

Mivel Lil és Ann nem igazán akartak egymáshoz szólni, Sandy pedig épp Jacket osztotta valahol, beállt a csend köztünk. Szerencsére pár perc múlva már újra a sorban álltunk, és vártuk hogy vége legyen ennek az egész szarnak. Rob persze úgy festett mint egy görög félisten abban az apró alsóban, én meg mellette a madárijesztő. Mindenesetre nagy tapsal jutalmazták szenvedéseinket, és még annál is több pénz jött össze, így azért megérte vállalni. Másra sem vágytam már mint otthon lenni, és végre kényelmes cuccokban elfetrengeni a kanapén, de persze péntek lévén nem tehettem meg amit akartam. Nálunk nem volt szokás a péntek esti punnyadás, főleg ha a barátaimról volt szó…

Alighogy az égen megjelentek a naplementét jelző narancs fények ,mi már a szobámban készülődtünk az aznap esti ivászatra. Mostanában mindenki nálunk tobzódott mivel a ház az idő nagy részében szülők nélküli terület volt. Hál isten a kedélyek kicsit lecsillapodtak már, néhány sör elteltével Ann és Lil kapcsolata is visszaállt a normálisra. Bár Sandy még mindig full idegbeteg volt, de próbálta titkolni. Épp a hajamat csavarta amikor a telefonom vad rángásba kezdett.

- Haló? – szóltam bele két korty sör között. – Szia!! Durván rég beszéltünk, hogy vagy? ..Aha.. Az szar…sajnálom…tényleg?...beszéltél már velük?...az király lenne ember!.. Wííí már alig várom…Mikor érkezel?!..Szuper! Szolok Robnak is…hát…most feldobtad az estém…jaj nem..csak iszogatunk a csajokkal, csak a szokásos…Alkesz a jóó.. – kinyomta. Abban a pillanatban madarat lehetett volna fogatni velem, mit madarat? Még egy grizzlyt is agyon ölelgettem volna. Majd kiugrottam a bőrömből.

- Kristen? Minden rendben? – Nikki volt a kérdező, de a szobában lévők mindegyike értetlen tekintettel bámult rám.

- Nem csak hogy rendben, de kibaszott jól alakulnak a dolgok. Xavier tudjátok az unokatesóm, aki New Yorkban él, nos kirúgták a suliból.

- És ez olyan jó hír?

- Nem , te lüke! A jó hír hogy ideköltözik hozzánk, hogy itt járjon suliba , meg a nyár egy részét itt töltse. – ujjongtam mint egy ötéves, persze a többiek nem értették boldogságomat. De én egyszerűen imádtam Xavit, ő volt a legaranyosabb rokonom – ha Robot nem vesszük számításba. – ráadásul mindig nagyon jókat tudtunk beszélgetni mert egy baromi értelmes és kurva jó fej srác volt. Robbal olyanok voltak mint a legjobb haverok , ha találkoztunk mindig örülten buliztunk együtt, vagy csak épp elvoltunk pár sör mellett. Most hogy ez a srác velünk fog lakni , az életkedvem máris felkúszott az egekig. Ezt a jó hírt Robnak is el akartam mondani, így ahogy voltam, hajcsavarókkal a hajamban, egy szál hosszú szakadt pólóban átfutottam hozzá.

- Xavi ide jön! – rontottam dúvad módjára a szobába, mire egy percre mindenki lefagyott. Cam és Jack épp egy pornót bámultak a gépen, Kellan a haját babrálta míg Rob az erkélyén cigizett. Ő kapcsolt elsőnek.

- Mi? Mikor? – kérdezte izgatottan.

- Hétfőn landol a gépe.

- Meddig marad?

- Épp ez a legjobb benne! Ide fog járni, velünk egy suliba! Egész nyár végéig itt fog csövezni. – újságoltam boldogan , de testvérem figyelmét lassan már nem a Xavi téma kötötte le, sokkal inkább az én szakadt pólóba burkolt testem. Szemét idegesen járatta köztem és a haverjain, akik szintén minden figyelmükkel engem tüntettek ki. Rob hirtelen átvágott a szobán és karon ragadott.

- Kris, beszélhetnénk egy percet? Bocs fiúk, sürgős családi dolog. – azzal már ki is húzott a szobájából , és meg sem állt velem a konyha sötétjéig.

- Na mivolt az a sürgős családi dolo..? – akartam volna kérdezni de ajkai már az enyémeket kutatták. Tudhattam volna, de komolyan. Ellenkezés helyett , gyomromba markoló vággyal öleltem magamhoz izmos testét. Karjaim a nyakára fonódtak mialatt ő a pulthoz nyomott. Mint a legutóbb , most is felültett rá, és én már alig vártam a folytatást.

- Mi lenne ha… ezek után…nem mutatkoznál..így a fiúk előtt? – mormolta a nyakamba, émelyítő csókjai közben.

- Miért?.. Csak nem zavar?- húzni akartam az agyát,magam is meglepődtem incselkedő hangnememen.

- Igen, ne bámuljanak, még csak ne is gondoljanak rád. Te velem vagy. – nyomatékot adva szavainak, kutató keze a póló alá csúszott, végigsimítva combomon, célt találva a lábaim között. Hátravetett fejjel nyöszörögtem ahogy puha ujjai a vékony anyagon keresztül egyre jobban ingereltek. Nagyon jól tudta mi az amitől megőrülök. Hol érintsen, hol csókoljon , miket súgjon hogy ne ellenkezzek. Na nem mintha akartam volna, de ha mégis , akkor is kizárt volt a menekülés. Szinte már tocsogtam mikor végre elhúzta a bugyim szélét, hogy ujjaival még nagyobb örömöket szerezzen nekem. A vállába haraptam amint megéreztem magamban az édes feszítést. A szoba ismét forogni kezdett velem, de minden erőmmel arra koncentráltam hogy betaláljam nadrágjának gombjait. Néhány próbálkozás után végre körülfontam ágaskodó férfiasságát, elégedetten mosolyogtam a kezemben lévő forróság érzésétől és nem mellesleg Rob szűnni nem akaró morgásitól. Ujjai a mellbimbómmal játszottak, úgy éreztem nem lehet jobb ez a pillanat , és bármikor elszállhatok a konyából egyenest az orgazmusok csodás világába amikor mindketten riadtan kaptuk fel a fejünket.

A lépcsőn lévő mozgás érzékelős lámpa felgyulladt, fénye bevilágította a folyosót, ezzel minket is éteri homályba burkolva.

- Hova hova kislány? – hallatszott Kellan hangja az emeletről.

- Sörért – jött a válasz sokkal közelebbről. Lil.

- Veled tarthatok?

- Tőlem – vágta rá egykedvűen barátnőm, akit jelen pillanatban minél messzebbre kívántam volna.

- Na de cicaaa! Miért viselkedsz mindig így velem? – most már Kel hangja is közelebb jött. Bukta!

Kétségbeesetten pillantottam Robra, de Ő meredten bámult maga elé. Nem értettem mi történhetett, amíg meg nem éreztem remegését. Automatikusan megmozdítottam a kezem – legalább ne így bukjunk le - mire arca feszült grimaszba torzult. Fejét a nyakamba fúrta, egyik kezével a pultot szorította, míg a másik vadul mozogni kezdett bennem. Mit csinál ez az idióta? Teljesen elment az esze?!