18.

éééééééééééés IGEEEEEEEEEEN! :D Ave Robsten emberek! Mindenekelőtt , kellett ez a kép a lelkivilágom békéjének érdekében! :] Mondtreal <3>

Istenem! Mindjárt beájulok tőlük olyan cukkerooook *__________*

"she took my heart, i think she took my soul..."

Most hogy levezettem az izgalmam egy részét, rátérhetünk a lényegre xD. 

Ilyen ugyan még nem volt hogy ily korán hoztam volna a frisst...dehát még a végén megölnétek. 

Kicsit hülyén jött ki a a héten, azt mondtam hamar lesz friss csak aztán 

az időjárásá betett. Merthát persze hogy a mi kábelünkbe vág bele a villám 

MEGINT ... grrr >.<>

B. 

ps: nagykorú lett a story ^^ (L)

Lil barátnőm – akivel sürgősen beszélnem kellene, és aki még mindig ádáz „ ki tud hidegebben nézni a másikra , avagy nem látod hogy nem érdekelsz?” versenyt nyomott Annal. - lenyomott az ágyra és sminkelni kezdett. Görcsösen figyeltem melyik szint teszi fel, és egy perce sem tudtam nyugton maradni.

- Lil, mi lemegyünk iszunk egy sört , meg rágyújtunk amíg kész lesztek. – halottam meg Sandy hangját, látni nem láttam mert a szemem csukva volt.

- Okés, mindjárt megyünk. – az ajtó becsukódott . Még füleltem egy darabig de úgy tűnt tényleg ketten voltunk. Tökéletes alkalom.

- Na és… mizus? – próbáltam valahogy belekezdeni, de hangom még saját magamnak is hülyén hangzott.

- Oké Kris… halljam mit szeretnél?

- Miért gondolod hogy akarok valamit? – méltatlankodtam ártatlanul.

- Először is csukd vissza a szemed, másodszor meg azért mert vagy 100 éve ismerlek már. – sóhajtott fel unottan amitől a hajszálaim az arcom körül szálingóztak.

- Jó.. talán tényleg akarok valamit. – vallottam be kimérten. Nem igazán állt rá a nyelvem a szavakra.

- Mi lenne az?... Figyelj ezt az Ann dolgoz majd megbeszéljük magunk közt, ha erről van szó. Tudod hogy nem tudunk egymásra haragudni, csak nagyon felhúztam magam. Biztos elrendezzük.

- Nem, nem erről van szó. Bár jól esik hogy ezt hallom, nem szeretem ha marjátok egymást.

- Én sem.. – a csend megint elnyúlt. Csak az ecset zizegését halottam néha. – Szóval… miről van szó?

- Szóval…halottunk titeket lent az előbb. – úgy összeszorítottam a szemem hogy Lil inkább áttért a púderezésre, de hangja ugyanolyan nyugodt maradt mint volt.

- Hallottunk?..

- Rob és Én.

- Mit kerestetek ti..

- Ne tereld a témát! – szóltam á mielőtt vészes közel kerültem volna egy kiadós színvalláshoz.

- Te meg ne kezd azt amit a többiek. Legalább te ne!

- A barátnőm vagy Lil, azt akarom hogy jöjjön össze neked végre. – néztem lemondó arcát ahogy a sörös üveg felé nyúl és nagyot kortyol belőle.

- És ezt az „összejövést” pont Kellan Lutzal képzeled el? - keserű vigyor mászott fel bájos arcára.

- Mindenki megérdemel egy esélyt. Abból meg nekem is adj – mutattam a sörre, majd miután megkaptam , én is meghúztam.

- Ez igaz… de te érted meg a legjobban mi a helyzet. – nagyon is jól tudtam mi a helyzet. Parázik, ahogy én is tettem nem rég. Mike előtt és után..najó közben sem voltam sosem biztos abban hogy helyesen cselekszem, hogy ez a legjobb amit tehetek, és a legjobb ember akivel tehetem. De a Robbal járó biztonság érzet úgyszólván agyonverte ezen érzeteimet.

- Igen..de Kel…ő jó srác.. kis pisis korom óta ismerem őt is. Hisz te is ismered már mióta…

- Ez nem ok arra hogy járjak vele. – vágott közbe hidegen.

- Oké, de felelj nekem őszintén Lilian Jones! Egy kicsit sem, egy iciripicirit sem indít be?! Semmi?!

Egy darabig csak néztük egymást, aztán némán visszatért a festésemhez. Már azt hittem nem is kapok választ mikor megszólalt.

- De…nagyon is… és épp ez a gáz. El tudsz te engem képzelni mint egy izomagyú, népszerű focista barátnőjét? Pompon csaj ne legyek véletlenül?

- Csak ez zavar? Hogy mit szólnak majd az emberek? Ez így elég felszínes..

- Tudom…de nem ez a baj..te is tudod mit gondolok az ilyenekről.

- De Ő nem olyan srác.. legalábbis Rob azt mondta nagyon beléd esett. – azt a részt kihagytam hogy igazából maga Kel ecsetelte a dolgot. Lil keze egy időre megállt rajtam, kihasználva ezt rést gyorsan hozzá tettem: - Rob azt is mondta hogy nem sűrűn volt még ilyen..

- Nahát milyen jól értesült ez a te testvéred – vonta fel a szemöldökét, mialatt már az utolsó simításokat végezte.

- Hát igen… legalább adj neki egy esélyt. Te vagy a legjobban beindulva ha valaki beskatulyáz, ne tedd te is ezt.

- Jaj jól van csak fogd már be! - vigyorgott rám – majd még meggondolom. De legközelebb én jövök a prédikálással , ha végre össze szedsz már valami kant. – ha te azt tudnád… azért volt egy kis bűntudatom amiért nem árultam el neki a Robos dolgot. Úgy gondoltam még nincs itt az ideje, elég ha Sandy tudja. Ő neki sem kellene , de most már mindegy. Legalább megérti. Ez után a kis beszélgetés után , tényleg kezdtem parázni mi lesz ha a többi barátunk megtudná. Nem az volt bennem hogy szégyellem Robot, egyszerűen csak féltem a véleményüktől. Nem mindenki olyan mint Sandy, ráadásul nem tudhatom le az egészet egy „leszarommal” , mert pont az ő véleményük volt az ami a leginkább számított.

- Tessék nézd meg magad! – nyomott a kezembe egy tükröt, ki rántva engem vívódásomból. Belenéztem , és mintha nem is én lettem volna. A fekete kör satírtól a szemeim óriásiak voltak, akár egy riadt kis őzike. Hófehérre meszelt bőrömtől még inkább hatásos lett az egész. Mit ne mondjak, dögös voltam.

- Uh…köszönöm – nyögtem ki elaléltan. Hirtelen úgy éreztem magam mint Rosalie a könyvemből. Egész este tudtam volna magamat bámulni. De pillanatokon belül véget ért a varázs . Lil még egy csattal a fejemre tűzte a frufrumat és már mentünk is lefelé.

Már csak ránk vártak a többiek. Mindenki a konyhában sörözött , és mikor beléptünk egyből neki lódultak. Sandy – Jackel a nyomában – dacosan felszegett fejjel libbent el előttem. Mögöttük az egymás kezét fogó Cam és Ann! Mi a fene?! Nikkivel össze vigyorogtunk , ő már sejtett valamit, én meg hinni akartam abban a valamiben.

- Hééj nagyfiú , mehetek a te kocsiddal? - ez a kérdés Lil szájából hangzott el, egyenest a ledöbbent Kellanek intézve.

- Persze cica. – válaszolt felvillanyozva az érintett, majd hálás mosolyt küldött felém egy „jövök neked egyel „ suttogással karöltve.

- Eszméletlen jól nézel ki - rántott magához Rob miután mindenki kitódult. – Maradjunk itthon…- nyüszítette kétségbeesetten. – Nem bánod meg… vannak új módszereim, azt hiszem neked sem lenne ellenedre egy kis…nyalakodás. – amint ezt kimondta forogni kezdett a szoba velem. Egy keze a fenekemre , másik a mellemre simult, mialatt még ehhez hasonló finomságokat susogott a fülembe. Részletesen elmagyarázta mit és hogyan tenne velem a konyhapulton. Úgy éreztem a sminkem mentem lefolyik rólam, mert a vágy forró hulláma éhes vadállatként tombolt bennem. A lüktetés egyre erősödött a lábaim közt, erőtlenül támaszkodtam Rob mellkasára. A tervem egyszerű volt, csak kimegyek , megmondom hogy Rob rosszul van de én itt maradok vele, bebaszom az ajtót, és átengedem magunkat az édes élvezet karjai közé.

Milyen kár hogy a mi barátaink nem az a mindent elsőre megértő, elfogadó, nem kérdezősködő banda. Épp behatóan tanulmányoztam Rob alsó ajkát- szívogattam, harapdáltam, - míg ő birtoklóan magához szorította elernyedt testemet, mikor Jackson hangja szétrebbentett minket.

- Tudom..tudom..most én leszek a szemét, csúnya Jack, de menjünk már. Ugyan srácok! Tiétek az egész ház a hétvégén!- somolygott lefegyverzően. A legutolsó mondatából merítettem annyi erőt hogy elszakadjak lelkiismeretesen ölelő bátyámtól.

- Mond valamit.. – mutattam rá a tényre. Mi szerint a ma este után 48 óráig csinálhatjuk…amit akarunk.

Sóhajtva indultunk utunkra. Mire a sulihoz értünk , már elfogyott egy üveggel. A parkoló tele kocsikkal, és a tornaterem felé menetelő fiatalsággal. A csajokkal eldöntöttük hogy még egy kicsit kint maradunk, és fokozzuk a hangulatunkat. Vagyis iszunk még pár üveggel ,de csakis a jókedv miatt. A fiúk bent tervezgették ugyanezt, más módszerekkel. Jobb híján csak egy csábos – legalábbis már igen spicces - pillantást tudtam adni Robnak.

- Az első tánc az enyém - mondta természetesen amitől a gerincemen végigfutott a hideg.

Megígérem – suttogtam elgyengülten. Néztem a hímek távolodó sziluettjét, majd a csajokkal együtt belevetettem magamat a féktelen ivászat és bulizás örömeibe. Volt egy olyan érzésem: ez az este hatalmas lesz.