24.

Mindenek előtt: 

Szeretnék pár szót szólni egy bizonyos, hozzám nagyon közel álló ember tiszteletére. 

Aki nem más mint... Lady, az én BBm, az egy fele annak amitől én is egész tudok lenni (L)

Bár szerintem senkinek sem kell bemutatnom, mégis ha valaki nem ismerné: egy hihetetlenül tehetséges íróról beszélek épp, aki mint ember lenyügőző, mint barát segítőkész, mint BB utánozhatatlan *szívecske*

Ő nem rég lezárt egy olyan dolgot, ami szintén sokat jelentett a számomra. Az övé volt az első RS blog ami megfogott, és az egy év leforgása alatt egy pillanatra sem eresztett.  Nem titok, sokszor mondtam már , Miatta kezdtem az írást Ezért Főleg Neki köszönhető az elindulásom, és a további ténykedéseim alatt (most is ) rengetek erőt , bizalmat, nyugalmat (xD félelmetes milyen hamar elmúlik az idegrohamom ha beszélünk :D )és szeretet kapok tőle.  Most, ugyan befejezett egy - szerintem igényesen, és életszerűen - megírt RS blogot, egy olyat, aminek nincs párja, DE higgyétek el nekem, sok minden van még abban a lányban. Én csak tudom, hisz az egyik legjobb barátom. Örökre nyomot égetett bennem a barátságával , soha nem fogom tudni feledni, és mindig felnézek majd RÁ.  Köszönöm életem. Nélküled nem lennék ma itt...
de a másik BBmet is nagyon imádom, éppen ezért TRIUMVIRÁTUS *szívecske*

Szóval itt is van a miss. Van még négy percem félig (xD pontosság nagy előny) , gyorsan leírok még pár dolgot. Először is a névtelen kommentelőmnek arról hogy "vetítek": legszívesebben másolgatnám az elvirát, de felesleges, és különben sem fogok magyarázkodni. Azt hiszem a legtöbb olvasom tudja hogy nem szoktam hazudni, sem mellé mondani dolgokat, kiirom ha nincs kedvem, kíírom ha nem érdekel, meg ha leszarom az egészet. Nem ismersz,nem is fogsz, ez magánügy,  bejárós vagyok, ami + 4 óra utázás minden nap, kész slussz passz, ezzel lezártam a témát. 

Most jönne a fejezet, DE előbb: a chatemben volt egy kis...hogyisfogalmazzak? hát igen, imádom ha leszólnak (L) na de komolyra fordítva: köszönöm a normálisabb embereknek akik kultúráltan elmondták a bajukat. Akik meg nem , azok tudják mit nyaljanak xP Őszintén: megfordul a fejemben hogy tényleg hagyom az egészet, de aztán az olvasóimra gondoltam, akik bíznak bennem meg a szabálytalan időközönti frisseimben :P... próbálnék én változtatni, de értsétek meg kérlek...fáradt vagyok. Tudom...mindenki az, ez nem kifogás..de teszek rá.  Lehet hőbőlögni de ha lassan megy hát lassan megy. Emailben szívesen várok egyébként mindenfajta észrevételt. Mellesleg ha bezárnám a blogot az azért lenne mert én akarnám, nem mert valaki beszólt vagy leugatott. na ennyi. sorry a megapostért XD

cuppanós.

B.

A farmerját bontogattam lezserül, mintha csak épp arra támadt volna kedvem, hogy kihámozzam a nadrágjából.  Éreztem, hogy kicsit szaporábban veszi a levegőt, de kizárt volt a megállás lehetősége. Becsúsztattam kezem a boxerébe, és játszadozni kezdtem, kezemben egyre csak keményedő férfiasságával. Pokoli örömöt éreztem, arcának látványától. Izmai megrándultak, szemeit szorosan összezárta, majd egy pillanattal később lassan kinyitotta. Rám nézett, könyörgően kínlódva.  A tekintete rabul ejtett, kezem egy pillanatra sem állt meg, de szemeim csak Őt nézték, ez a pillanat olyan bensőséges volt, olyan egyedi, hogy legszívesebben megállítottam volna az időt. De éreztem, hogy gyorsabban szedi a levegőt, arcán is látszódtak már a jelek, amik tudatták velem, hamarosan vége lesz. Még a legvégső pillanatban is megbabonázva néztük egymás arcát. Figyeltem megránduló arcizmait, félig lecsukódó szemhéjait, hallgattam elnyíló ajkai közül kiszökő sóhajait. Kezemet kiszabadítva nadrágjából, felálltam, hogy valamiben megtöröljem magam.
Még pár pillanatig legeltettem szememet Rob fáradtan lihegő alakján, majd az erkélyre mentem rágyújtani. Mérhetetlen elégedettségem közepette szívtam a cigit, de közben egy –mostanra igencsak sürgető – gondolat kúszott az agyamba.  Rob azt mondta nem fog sietetni, azt mondta, nekem kell tudnom, mikor jön el az ideje.

De nekem fogalmam sincs mi történik velem, az egyik pillanatban leteperném, a másikban legszívesebben a szekrénybe bújnék a tapasztalatlanságom miatt.
Vajon meddig húzhatom még az időt? És ami rosszabb: Ő mikor fogja megunni a várakozást? Ebbe még bele sem mertem gondolni…bár a másik félelmem sokkal inkább tűnt ésszerűbbnek. Legbelül nagyon is jól tudtam miért nem akarom odaadni magam neki…rettegtem tőle , hogyha megtörténik a dolog, akkor fogja magát és ejt, kész vége, kipróbált és ennyi. Elképzelhetetlenül fájt ez a gondolat, de volt rá esély is. Hiszen, ismertem Robot, de így még sohasem kezeltem őt.

-                Köszönöm – összerezzentem a halk suttogástól. Rob közvetlenül mögöttem állt, karjaival körül fogott, és ahogy szokta, fejét a vállamra támasztotta.  – Bocsi, nem akartalak megijeszteni. – mondta mikor észrevette zavartságom.

-                Nem, semmi gáz. Csak elgondolkodtam.

-                Szabad tudnom miről? – kérdezte mosolyogva, mialatt kivette a kezemből, félig leégett cigimet.

-                Inkább nem mondanám el, ne haragudj.

-                Olyan szörnyű? – kuncogott , poénnak vette a dolgot. – Csak nem Kellant képzeled a helyembe ilyenkor?

Felhorkantam.

-                Hülye. Dehogyis, csak nem szeretném, ha kiakadnál. ennyi.

-                Akkor fogok kiakadni, ha nem mondod el min járatod az agyadat. Kérlek Kris.  – kérlelt egyre idegesebben, na fasza kis helyzetbe keverted magad, te állat…

-                Fázom, nem megyünk be?  - húztam magammal az ágy felé.

-                Ezzel még nincs lezárva a téma. – figyelmeztetett miközben én befészkelhettem magam a karjai közé. Fenekemet ágyékának préseltem, áradt belőle a forróság, ami egy időre kiszedte a zavaró gondolatokat a fejemből. Rob félretűrte nyakamból a hajamat, hogy finom csókokkal halmozhasson el. Keze már indult is a pólóm alá.

-                Hééé!

-                Mivan? Ez csak békülési ajánlat!

-                Nem! A békülési ajánlatot én adtam az előbb!

-                Jó akkor ezt vedd köszönetnyilvánításnak. – mormolta a fülem tövénél. 

Nem szóltam semmit, helyette inkább elengedtem, eddig fogva tartott kezét, ami máris a melleimre tévedt. Finom sóhaj szakadt fel belőlem, amit egy halk sikoly követett, mikor másik keze villámgyorsan a bugyimba csúszott.  Most már nem tagadhattam, előtte vágyakozásomat. Teljesen elengedtem magam, hagytam, hadd csinálja, amit csak szeretne, hisz bármit tesz is velem, az 100% hogy élvezni fogom. Igazam is lett, lazán szélesebbre tárta lábaimat, hogy jobban hozzám férjen. Egy ujját, ismét magamban érezhettem, az édesen feszítő érzéstől minden épp gondolatom oda lett. Nyögéseim hasítottak a néma csendbe. Hátrahajtottam a fejemet, csókért esedezve,  melyet meg is kaptam nyomban. Puha nyelve finoman kényeztette az enyémet,ezzel az őrület határára sodorva. Legszívesebben sikítva vonaglottam volna az ágyon, de Ő erősen tartotta elgyengült testemet, érintését mintha mindenhol éreztem volna. Mintha minden porcikámat egyszerre kényeztette volna, mégis a legjobban eső ingereket a lábam közt ténykedő keze okozta. Lazán járatta benne egyik ujját miközben egy másikkal legérzékenyebb pontomon körözött. Elszakítottam magam ajkaitól, félő volt, hogy túl vad leszek és elharapom a száját, ezért inkább csak a sajátomba mélyesztettem fogaimat kínlódásom közepette. 

-                Rob – lihegtem elaléltan, mire válaszként két ujjai közé csípte a mellbimbómat. Az élvezet azonnali volt.  Messziről hallottam saját sikolyomat, a bódult ködön át, ami agyamra telepedett.  Úgy szorítottam a combjaimat, ahogy csak bírtam. Nem akartam egy picit sem engedni a kéj pulzálásaiból. Lehet, hogy már rég eltörtem Rob kezét, de ebben a pillanatban még az sem érdekelt volna. Egyszerűen csak hagytam, hogy az orgazmus átjárja remegő testemet. Sajnos megint túl korán elmúlt az extázis, de még percekre rá is átéltem az utóhatást. Azt a furcsán bizsergető, kellemes hullámot, ami lassan nyalogatta végig egész lényemet, a kielégülés boldogságát magában hordozva.
Végre volt annyi erő bennem hogy alábbhagyjon a szorítás, így Rob ki tudta magát szabadítani forróan lüktető „béklyójából”.
Agyam kitisztulni látszott, kezdtem érzékelni a külvilágot. A minket körül ölelő csendben, más nem hallatszott, csak saját, még egyeletlen lélegzetem.

-                Jól vagy? – kérdezte végül Rob,  biztos beparázott hogy csak fekszem, mint egy darab fa, de hát az élményt valahogy fel kell dolgozni.

-                Jobban – válaszoltam halkan majd erőnek erejével szembefordultam vele. - Akkor most én köszönöm. – feleltem végül gyengéden, még egy utolsó csókot lehelve ajkaira, aztán végleg rám terült a tudatlanság vastag felhője, és mély álomba zuhantam.

Rob

Reggel korán ébredtem, de szokatlanul kipihent voltam. Mintha éveket aludtam volna át, pedig a pihentségem oka inkább volt a karjaim közt fekvő csodalény. Édesen szuszogott, fejét a karomra hajtva. Nem akartam felébreszteni, de ugyanakkor meg akartam lepni egy kis reggelivel. Óvatosan kibújtam az ölelésből és a fürdőbe indultam. Fogat és arcot mostan, beletúrtam párszor szanaszét meredező hajamba, aztán lefelé vettem az irányt. Neki álltam palacsintát gyártani, azt imádja az én kis perverz manócskám. Najó. Maradjunk inkább a Kristennél. Én is betoltam párat, aztán levágódtam a TV elé , még korán volt ahhoz hogy felkeltsem. Egy ideig bámultam a Hills 2562829 részét , de hamar meguntam a cicababákat, és egyből hiányozni kezdett az én hús vér csajom.  Visszaosontam a szobámba, Ő még mindig aludt. Az erkélyre léptem, kezemben egy cigivel. Azt szívva is csak Őt néztem. Mekkora mákom van vele. Jobban ismer mind bárki más, és én is jobban kötődöm hozzá, mint bárkihez ezen a planétán. Igazából még nem jöttem rá mit is érzek, vagyis de igen, volt egy erős sejtésem arra, hogy ami a szívemet simogatja, azt hogy is lehetne szavakba önteni. De nem akartam semmit sem elsietni, csakúgy mint a sex kérdést , ezt is hanyagolnom kell még egy ideig, ha nem akarom elidegeníteni magamtól. A szex ugyan égetőbb téma volt, de bármeddig vártam volna miatta. Ráadásul maximálisan elégedett vagyok már most is, sosem mertem, még csak remélni sem, hogy ilyen hamar, eljutunk idáig. Bár, vagyok olyan önző és, akaratos hogy tudhattam volna. Álmodoztam már a pillanatról mikor végre, úgy is megkaphatom, de türelemre intettem magam minden elhamarkodott döntéstől.

Egyszer csak Stew mocorogni kezdett, reméltem hogy még egy kicsit nézhetem amíg fel nem ébred, de hamarosan kipattantak a szemei. Rám nézett, lazán elmosolyodva.
Visszamosolyogtam rá, de az Ő arc hirtelen görcsbe rándult, nem tudtam mi lehet az oka, de pár pillanat múlva száját befogva rohant be a fürdőbe. Ijedten mentem utána, a hangokból ítélve jól sejtettem, hánynia kellett.

-                Kristen , jól vagy? – beakartam menni, már a kilincsen volt a kezem.

-                Igen….Kérlek ne gyere be! – nyökögte két öklendezés között. Sajnáltam, mert tisztában voltam vele milyen szar is mikor az ember másnapos. Némán vártam az ajtó előtt gubbasztva. Percek teltek el, mire meghallottam a WC öblítését. Lassan benyitottam, Kris vadul sikálta a fogát, miközben néhány könnycseppet törölt ki a szeméből, valószínűleg az erőlködéstől jöttek ki. Mögé léptem hogy átöleljem de elhúzódott, így hát jobbnak láttam elmenni. Lemasíroztam a konyhába hogy kerítsek valamit csórikám másnaposságára, volt pár tablettám erre a célra, ki is készítettem neki. Aztán csak vártam rá.
- Ne haragudj…de tudod milyen vagyok ilyenkor. – mentegetőzött később Kris, mikor már a  TV előtt ette a reggeliét. Az ölébe hajtottam a fejemet, nyugtató puszikkal halmozva el lapos hasát.

-                Semmi gond. – feleltem beleprüszkölve a hasába, amitől annyira rázta a nevetés, hogy még a palacsintája is rajtam landolt.

-                Kösz, de már ettem!

-                A te hibád volt!

-                A tied!

-                Te röhögtettél!

-                De akkor is a te hibád volt! – fogtam a tányért és a dohányzó asztalra pakoltam, mielőtt eltörne az akciómtól amit terveztem. Ugyan, Kristen megelőzött, maga alá gyűrve testemet, de én miért is hagytam volna magam?! Egy rántással felé kerültem, és kezdetét vette a birkózással egybekötött vihogás, ami még azelőtt családi hagyomány volt, hogy „járni „  kezdtünk. Mikor kellőkép kifárasztottuk egymást, csak feküdtünk ott a másik szemébe mélyedve.

-                Ma mit szeretnél csinálni? – kérdeztem elaléltan szépségének természetességét figyelve.

-                Nem tudom, de biztos nem azt amit tegnap…Vajon mivel üssük el az időt Xavi gépének landolásáig? – gondolkodott hangosan , majd hirtelen beugrott a nagy ötlet! – Menjünk a medencébe!

-                A medencébe? – kérdeztem vissza felvonva a szemöldököm. Nem igazán tudtam mit akarna….úszni? Pedig reménykedtem benne, hogy a mai nap…

-                A múltkor is olyan jó volt,csak akkor többen voltunk. Na most azt képzeld el csak kettesben. – jól megnyomta a „kettesben szót”, finoman végigsimított a hasamon hogy még ezzel is sejtesse velem szándékát.

-                Hozom a fürdőnacim! – vigyorodtam és már keltem is fel.

-                Hozhatod, de felesleges…- kacsintott rám, mire a gyomrom görcsbe rándult. Azt hiszem érdekes lesz a mai nap...