25.

Ki mondta hogy nem vagyok jó fej? :D Vagyis..szóval rész hosszúság szempontjából..najó nem kell a blablaa, de erre aztán tényleg érdekelnek a vélemények.
pusz.
B.

http://www.youtube.com/watch?v=bhRuIqIy7Iw

-                Kristen felállt és a medence felé kezdett húzni, bár a végére én már szinte rohantam. A füves parton, gyorsan megszabadultunk a felesleges ruháktól, hogy csak az alsónemű maradjon rajtunk. Kinyújtott kezem felé nyújtottam, aztán együtt csobbantunk bele, a kellemesen meleg vízbe. Egy ideig csak úszkáltunk, és élveztük a csodás idő adta lehetőségeket.  Fejeseket és bombákat ugrottunk, fröcsköltük és lebirkóztuk egymást.
Teltek a percek, és - öntudatlanul is - egyre közelebb araszoltam hozzá játékunk alatt, egész addig, míg már csak egy pár centi választotta el ajkainkat egymástól. Arca a várakozás izgalmával csillogott, rég eltűnt már a játékosság, mindketten tisztában voltunk vele, mi fog következni. Nem is váratott sokat magára, hisz nem pont én vagyok a türelem mintaképe, így azonnal megcsókoltam. Vigyorogva viszonzott mindent, amit adtam, miközben én finoman kivontam a medence szélére, mint a legutóbb. Kezeim eddig soha nem tapasztalt türelmetlenséggel kutatták testét, de figyelemre és várakozásra intettem magamat. Csak nyugi Rob, ne siess el semmit, most végre úgy tűnik eljött az ideje, de te csak ne siesd el! Élvezd ki minden pillanatát, de a lényeg hogy Kristen is élvezze ki. Ezeket megfogadva lassítottam egy kicsit, bár a mohóbbik felem nyüszítve tiltakozott ez ellen.

Nem érdekelt, csak a Neki való örömszerzés, annak a módját pedig elég jól ismertem.

Míg egy kezem- a nyakától indulva, végig simítva gerincén - megállapodott a fenekén, másik, testünk közé bújt. Bár ez így elég megterhelő volt, lévén nem tudtam biztos pontba kapaszkodni, de húgom megoldotta a kérdést. Lábait szorosan derekam köré tekerte, mialatt kezei a medence szélében kapaszkodtak. Nem terveztem sokáig így maradni, de azért kihasználtam a helyzet adta előnyeimet, mikor köztünk lévő tenyeremet becsúsztattam vizes bugyijába. Forró volt odalent, mintha egy kandallóba nyúltam volna, szinte égetett. Rögtön belécsúsztattam egy ujjamat, mire kaptam egy új harapást a nyakamra, lassan már olyan leszek mint egy cikk cakkos vászon, de nem érdekel, Ő bármit megtehet velem.
Ujjam lazán járt égő testében, agyam egyik fele rögtön gondolkozni kezdett, feszegetni akarta a határokat, sőt! Ledönteni őket! De sikerült visszafognom magam... valamennyire. Óvatosan még egy ujjam belé vezettem. Feszülten figyeltem, ahogy arca először összerándul, ajkai elnyíltak, szemeit szorosan lehunyta, majd hirtelen megmozdította csípőjét, és hozzám dörgölőzött.  Mosolyogva leheltem csókot ajkaira, majd egyre lejjebb haladva, az állára, a nyakára, kulcscsontjára, míg el nem érkeztem a melleihez. Rövid úton megszabadítottam, az idegesítően takaró fehérneműtől, hogy végre megízlelhessem puha bőrét. Amint a számba vettem egyik mellét, rögtön megjött, az eddig igen csak visszafogott hangja, és felsikoltott. Nagyon jól tudtam, hogy milyen érzékeny is itt, ezért tovább kényeztettem, miközben ujjaim lassan mozgattam benne, csak hogy szokja a dolgot. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolatra, hogy hamarosan már nem csak ujjaimmal érezhetem forróságát. Kristen teste vonaglott a kezeim között, aminek nagyon örültem, minél jobban elengedi magát, annál kevésbé lesz kellemetlen az első… Nem akartam, hogy fájjon neki, de a csajok legtöbbjének nem jó az első éjszaka. De Neki jó kell, hogy legyen! Mindent megtettem volna, hogy élvezze a dolgot, de a medence hirtelen nagyon is korlátozó helyszín lett, és nem is itt szerettem volna csinálni. Ez nem volt elég különleges, Kristen sokkal jobbat érdemel. Szorosan magamhoz ölelve indultam vele felfelé, lábai szinte már fájdalmasan erősen szorítottak. Biztos nagyon ideges szegényem. Nem szóltam semmi, valahogy nem volt kedvem elrontani a némaság miatt beállt nyugodt, csendes pillanatot. Helyette inkább a hátát cirógattam. Nem szabad görcsölnie, az nem vezet semmi jóra. Beléptem a szobámba, bezárva magunk mögött az ajtót. Ez sem volt éppen egy különleges helyszín, de mégis sokkal jobbnak éreztem itt megtenni, amire készülünk, mint egy medencében. Amit csinálni fogunk…
 A gyomromban lévő csomótól hirtelen én is tapasztalatlan, szűz srácnak kezdtem érezni magam. Féltem, hogy amit adni tudok majd, nem kell neki…

Kristen

Bevoltam szarva. De nem kicsit. A lépcsőn felfelé menet, már csak a remegés hiányzott a kitörni készülő pánikrohamomhoz. Pedig tudtam nagyon jól, hogy nem pánikolhatok, azzal elrontok mindent. Mély levegőket vettem, magamban higgadtságért imádkozva. A medencénél még minden olyan jó volt, igaz az elején kicsit feszített amikor már  két ujja volt bennem, de hamar legyűrtem a kellemetlenséget, és a végére jobban élveztem, mint eddig bármit. De most mégis más lesz… rendben, hogy már nem vagyok annyira „érintetlen”, de ez lesz az első „igazi” alkalom. Jaj Kristen, ne idegeskedj, ne parázz, ne kapj pánikrohamot csak, mert Rob lerakott az ágyra. Rob…tisztában voltam vele hogy figyelmes és gyengéd lesz, ismertem már annyira hogy tudjam, a szexben sem önző, főleg nem velem…Éppen ezért nem értettem, miért görcsölök annyira. Bíznom kell Robban, vagyis inkább magamban. Szemem körbejárta homályba burkolt szobát, majd megállapodott a hasamon, amit valaki éppen gőzerővel puszilgatott. Nem bírtam, nem kuncogni, egyszerűen nem lehetett nem imádni Őt. Annyi mindent megtett, hogy jó legyen nekem, de a kis zümmögés az agyamban, csak nem csillapodott. De mindjárt nem volt akkora jelentősége, mihelyst Rob – lehúzva rólam vizes bugyimat – a lábaim közé feküdt. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, hogy aztán kétszeres sebességgel kezdjem el újra szedni. Ez a pasi és a tökéletes nyelve, fognak engem egyszer sírba vinni. Olyan finoman, és kíméletesen csinálta, mint még soha azelőtt. Szinte már rá akartam szólni, hogy erősebben, de nem tettem. Mert így még őrjítőbb volt az egész, mintha alig ért volna hozzám, mintha tollak simogatták volna végtelenül érzékenyen az egész testem. Remegve vonaglottam a gyönyörtől, de Ő szorosan tartotta a csípőmet. Ide-oda rántottam a fejemet, fogaimmal ajkamat harapva, miközben kezeim fehéredésig szorították a lepedőt. Nem bírtam feldolgozni a rámtörő gyönyöröket, amik csak jöttek megállíthatatlanul.

-                Hagyd abbah! Hagyd abbah! Nem bhírom! - nyöszörögtem erőtlenül vergődve a karjaiban, de persze miért is állt volna meg? Hisz az volt a célja, hogy belefojtson saját kéjjel teli nyögéseimbe. De a piszokja! Még rá is tett egy lapáttal, mikor fogaival gyengéden végigkarcolta legérzékenyebb pontom, na nekem akkor mindennek vége volt. Könnyezve sikoltottam a nevét újra és újra, az extázis minden pillanatában, fejét magamhoz préselve. És ő csak adott és adott, egészen addig, míg az utolsó élvezet hullámom rángásai végig nem értek elernyedt testemen. Soha ilyet még nem tapasztaltam. Eddig sosem volt még ilyen erőteljes és csodálatos az orgazmus.

Némán feküdtünk percekig, időközben Rob mellém feküdve cirógatott és simított végig rajtam újra és újra, életben tartva ezzel fülledt kielégüléssé vált vágyamat. De még nem volt vége, és ha hagyom magam, és végre lenyugszom, sokkal jobb is lehet. Legalábbis Sandy azt mondta, mikor egyik este erről beszélgettem vele. Furcsa mód Ő nem találta korainak a dolgot, mivel szerinte Robbal már évek óta egymás mellett vagyunk. Jó, engem sem az idő tartott vissza, az csak egy indok volt, félelmem leplezésére. Igazából nem igen tudtam elképzelni, hogy lehet jobb ennél!...Ahogy Robhoz bújva, pihegek kielégülve, mi kellene még ezen kívül?
Az említettre pillantva találkozott tekintetünk. Mintha az Övében is félelem tükröződött volna, vagy talán inkább türelmetlenség. Nem tudtam eldönteni, de egyértelműen látszott, hogy ideges, arca most egyáltalán nem volt kisimult, szemöldökeit összehúzta , lassan vette a levegőt. Nem akartam így látni, most olyan könnyednek érzem magam, ráadásul pont miatta, szóval Ő se játssza itt nekem a mártírt! Ezzel a lendülettel, keveredtem fölé lefogva a kezét. Nem értettem mi ütött belém, de szinte letéptem róla a boxer alsóját, mialatt számmal, megannyi helyen „csókfoltot” hagytam a bőrén.  Már akkor felmorgott, mikor kezemmel érintettem.

Pedig ez még csak a kezdet volt, most, a legjobb tudásom szerint akartam csinálni mindent, hogy olyan jó legyen neki is mint amilyen nekem is volt. Éppen ezért húztam az agyát, amennyire csak lehetett, ahogy Ő tette velem.
Finoman húzogattam puha bőrét, de a számmal hozzá sem értem, csupán csak leheletem simogatta körül. Két keze fejem mellett markolta a takarót, néha elindulva felém, de félúton mindig visszahúzta őket.

-                Kristen – lehelte alig hallhatóan, de nekem zene volt fülemnek. Minden egyes sóhaja, akár csak türelmetlen morgásai, mind jobban ösztönöztek. Oh igen,azok a morgások, azokat még jobban imádtam. De természetesen megkegyelmeztem neki, fél perccel később már számmal kényeztettem Őt. Persze ott is figyeltem rá mi csinálok, először őrjítően lassan nyeltem el, majd gyorsítva többször is végigízleltem nyelvemmel, aztán megint lassan, ezzel sikeresen tereltem Őt az őrület határára. Még csináltam volna, akár egész éjjel is, de bátyám más véleményem volt.

Fel sem fogtam a mozdulatot, de már rég alatta feküdtem. Ajkai az enyémre tapadtak, és úgy faltak mintha sosem akarnák abbahagyni. Tekintete ködös volt, és úgy nézett végig rajtam, mint aki nem hiszi el amit lát. Hirtelen megállt egy pillanatra, kezét közénk csúsztatta, majd finoman simogatni kezdett. Nem értettem, mintha két Rob lenne, az egyik vad és féktelen , a másik figyelmes és majdhogynem túl  gyengéd. Aztán leesett a tantusz, hogy miattam fogja vissza magát. Abban a pillanatban

arra gondoltam: „ Oké, csak legyünk már túl rajta, azt akarom hogy fesztelenül szeressen!”
Elhivatottan simultam hozzá kényeztető kezének. Csókért könyörögve emeltem fel fejem ,de nem kellett sokat várnom, Rob hamar letörölte fejéről a meglepett kifejezést, és teljesítette a kívánságom. Úgy éreztem készen álltam. Készen akartam állni!

-                Gyere és szeress! – suttogtam a fülébe mire elmosolyodva, végigsimított arcomon, majd finoman szélesebbre tárta lábaimat. A szívem a torkomban dobogott, nem járt mást az agyamban, csak hogy végre túl legyek már rajta. Hiába simogatott, és csókolt ahol ért, a gonosz kis hangocska az agyamban egyre csak azt kántálta „legyen már vége” ha éppen nem azt zümmögte mennyire „nem helyes, ne csináld, nem teheted..” az utóbbit már leszartam, nem érdekelt milyen következményekkel jár, vele akartam lenni. De hiába próbálkoztam az elsőt nem tudtam elnyomni magamban. Idegesen rágtam a szám szélét, egészen addig míg Rob kezei körül nem fogtam arcomat. Mélyen a szemembe nézett, és csak ennyit suttogott halkan:

-                Ne aggódj. Vigyázni fogok rád! – ígérte, hangjából csak úgy áradt az őszinteség. Hinni akartam neki! – Lazulj el, amennyire csak tudsz! – kérte rekedt hangon, megpróbáltam hát teljesíteni a kérést. Nyugi Kristen, hamarosan túl leszel rajta.. Jesszus miért is így állok hozzá?! Faszomnak nem tudok már normális lenni?! Nem akarok semmin agyalni, most pedig elengedem magam és késsz! 
Igazából nem nagyon tudtam hogy is kellene csinálnom a dolgot, de fáradhatatlanul azon voltam hogy laza legyek.
Érzékeltem Rob csókját ajkaimon, kezét, összesimuló testünk között. A szememet lehunytam, és erősen koncentráltam hogy ne görcsöljek. Nem sejtettem mit kellene éreznem, de rögtön rájöttem amit megéreztem a feszítést. Bassza meg! Ez rohadtul nem olyan mint amilyennek Nikki előadta! Ez fáj! Hirtelenjében olyan volt mintha ketté szakadnék, lassú kínzó mozdulatok hozták magukkal az egyre nagyobb hasogatást. Fogamat csikorgattam, és vártam hogy vége legyen. De nem lett. Sőt, még jobban beerősített…Nem akartam elszúrni mindent, nem tudtam mit tegyek.

-                Rob…ez nagyon rossz – csuklott el a hangom erőtlen nyüszítésem közepette.

-                Mindjárt elmúlik… - suttogta rekedten, és lassan még beljebb araszolva ajándékozott egyre élesebb nyilallásokat testem mélyének. Felsikoltottam kínomban, ahogy  lassan szét szabdalt a telhetetlen gyötrődés. Közben könnyeim is eleredtek, bár azok nem is inkább a fájdalom miatt, hanem a haragból. Haragudtam a testemre, miért nem lehet normális legalább a testem? Vagy, miért nem bírom jobban a fájdalmat? Haragudtam magamra a hülye gondolataim miatt, azért mert egy karót nyelt béna picsa vagyok aki még lazítani sem képes. A fájdalom és a harag ugyanakkor átcsapott kínzó várakozásba, nem bírtam tovább. Szedje ki azonnal! Nem akarom a fájdalmat…Azonnal múljon el!

-                Hagyd abba! Kérlek! – könyörögtem bőgve, szégyenkezve, akár egy 5 éves. Megalázva éreztem magam, hisz a saját testem hagyott cserben, ráadásul Ő mindent megtett értem, én meg elcsesztem, elrontottam mindent….Rob ezek után…

De most nem érdekelt semmi más, csak hogy a fájdalom azonnal takarodjon ki a  testemből.

-                Hagyd abba! – sikoltottam tehetetlenül. A remegés rázott,kár hogy ez nem az ismert, és szeretett fajtából való volt. Pár pillanat múlva viszont elmúlt mindent, hirtelen tűnt el belőlem a kettéhasítás különösen erős érzése, újra én voltam, csak egyedül én. Nem tudtam mit csinálhatnék, Robra rá sem mertem nézni. Erőtlenül feltápászkodtam, nem nyúlt utánam, nem tett semmit…és én meg sem álltam a fürdőszobáig. Az ajtó becsukódott mögöttem, kétségbeesetten rogytam a földre, akár egy csalódottsággal teletömött próbababa. Csak ültem ott és néztem magam elé. Most már okolhattam magamat a befejezésért, ki kellett volna bírnom! Most, hogy a fájdalom már csak rémes emlék volt, könnyű lett volna kibírni.

Nem baj Kristen, te ilyen vagy. Selejtes. Egy szánalmas roncs, és ezen még Rob sem tudott segíteni. Belesajdult a szívem ha Rá gondoltam, aki alig pár méterrel mellett valószínűleg a cigiket szívja egymás után, azon gondolkozva, megérem e a sok macerát? Ettől aztán még nyomorúságosan éreztem magam, még a könnyeim is kicsordultak, hogy újra eltelítsék az előzőek felszáradt útvonalait az arcomon. Biztos voltam benne hogy ez volt eddigi életem legszarabb pillanata.