30.

Nem is fűznék hozzá semmit.
Talán csak...szeretnék kommenteket. *.* 

és természetesen, remélem hogy tetszeni fog :]
ez a rész valahogy nagyon...hogyismondjam? valami fura révületben írtam kb.
azért lett ilyen x)
csak nektek.

B.

Robert

Amikor végre beértünk a klubba már alig volt ülőhely. Nem volt nehéz tömeget találni egy olyan városban, ahol 3 szórakozó hely volt össz-vissz. De mégis a Garden volt a kedvenc a számunkra. Szerencsére Cam – még délután – intézet nekünk egy boxot, így a piák megvétele után rögtön le tudtunk ülni. Bár ahogy elnéztem drága húgomba és szöszi barátnőjébe nem kellett már sok.

Vagy fél órája ülhettünk ott, lightosabb iszogatás és dumálás mellett, mikor megérkezett Kellan. Nikky, Paul és Sandy társaságában, és ahogy az a filmekben lenni szokott, minél többen voltunk annál durvábban toltuk. Hirtelenjében már tálcányi felesek tűntek el az asztalról, Ann ismét Cam ölében lelt törzshelyre, és valahogy mindenki azon volt, hogy a zenét túlkiabálva, az ember arcába mászva mondja el a mondókáját visító röhögés közepette.

Kb. úgy három kör pia után az ajtón, maga a szívtelen dög lépett be nyomában friss hús Xavival, utánuk Jack és legújabb fogása Ashley.

Az asztalnál ülők közül nem sok mindenkit hatott meg az új emberek jövetele, egyedül csak Sandy nézte kicsivel tovább őket, de aztán Ő is visszafordult Kristenhez hogy folytassák a beszélgetést.

A tömény alkoholnak köszönhetően nem éreztük magunkat feszélyezve, pedig lett volna rá okunk. Jackson úgy lógott új barátnőjén mintha az élete függne tőle, míg Xavier és Lil bevetődtek velünk szembe, a sötétbe bújva röhögcséltek és sugdolóztak egymás fülébe, mint az ötévesek.

Előre tartottam a pillanattól, ami bekövetkezet, mikor Kellan visszatért hozzánk egy tucat sörrel.

Örökké mosolyba húzódó arca most csalódott, vagy inkább dühös grimaszba torzult, mikor végignézett az újonnan érkezőkön.

-                Haver nyugii.  Ne hagyd, hogy kikészítsen. Nem éri meg! – súgtam neki oda, miután levetődött mellém, kezei szinte remegtek. Könnyen megfojthatta volna fél kézzel is , jelen pillanatban hullajelölt unokaöcsémet. De meg is érdemelte volna. Most mit kell itt rögtön az első héten játszania a kibaszott don juant? Ráadásul pont Lilel, na Őt viszont én tudnám megfojtani. Kristenre néztem, de Ő csak a fejét rázta, és még csak rá sem nézett „barátnőjére”. Úgy! Szóval összevesztek....

-                Ahogy látom Kris összebalhézott Lillel – szóltam oda pórul járt barátomnak, aki egymás után öntötte magába hol a felest hol a sört, ennek ellenére nem féltettem.
 Bírta a piát.

-                Nem érdekel Rob…Most már nem. Csak inni akarok. Segítesz nekem ebben, vagy még ecseteled egy ideig kis csapatunk érzelmi melodrámáit?

Többet nem nyitottam ki a számat, csak egy szó erejéig:

-                Egészségedre! – hát igen, mindent egy barátért!

Vedeltünk mintha muszáj lenne, és kis idő elteltével már muszáj is volt. Mert jöttek a „úgysem tudod lehúzni!” Meg a „legyél férfi haver és döntsd le! „beszólások. Egymást hergelve küzdöttük egyre feljebb a véralkohol szintünket, míg már semmi sem számított. Az egyik pillanatban még vidáman röhögtem a következőben kezem már Kristen combján járt, és felcsúsztattam egészen a lába közéig.  Jó nagyot ugorva a székén jelezte: nagyon is észrevette a ténykedésem. Tenyere az enyémre csúszott és próbált elrángatni onnan, persze mindezt feltűnésmentesen, szinte az asztal alá csúszva. Nem hagytam magam, de Ő sem.

-                Megbocsátasz egy kicsit Sandy? Robot kiviszem kicsit a levegőre. Nagyon melege lehet… - néztem, ahogy Sandy arcán bennfentes , mindent tudó mosoly jelenik meg. Aztán már csak a friss levegőt éreztem magam körül. Ott álltunk a parkolóban, két kocsi között, teljes sötétségben.

-                Legközelebb kicsit finomabban is célozhatnál az irántam való hiányodra. – lökött az egyik kocsi oldalának Kris, majd vadul csókolni kezdett. Áhh…imádom ezt a csajt. Olyan vadul falta az ajkaimat, hogy levegőt is alig kaptam, mégis marhára élveztem az egészet. Tudtam a felszabadultságának okát, benne is volt jó pár pohárral. Mégis, ekkora semmi sem érdekelt, csak hogy mielőbb kielégítsem telhetetlen vágyainkat. Mert nem csak én vágyódtam Rá! Szinte tocsogott már, mikor kezemet bebújtattam - farmerján keresztül - a bugyijába. Rögtön felnyögött ujjaim ténykedésétől, imádtam hallgatni. Az agyamban teljes volt a káosz, az ésszerűséget felváltották az ösztönök, amik úgy irányítottak mintha marionett bábú lennék.

Nem érdekelt hol vagyunk, erősen a kocsinak szorítva rángattam le róla a nadrágját a térdéig.

-                Rob ezt talán nem itt kellene – lihegte Kristen ijedten, de én már nem bírtam volna megállni. Türelmetlen voltam, így amint lehetett, rögtön belefúrtam a nyelvemet, lüktető forróságába. Cserébe egy igencsak megadó nyüszítést kaptam, valamint két kezet, amik a hajamba túrtak.

-                Oh istenem! – zihált erőtlenül karjaim között. „Nem Baby, csak én vagyok” gondoltam elégedetten.

Könnyű volt önelégültnek lenni mikor a világ legjobb csaja itt remegett előttem, az élvezettől, amit én okoztam neki. Figyeltem minden egyes rátapadó szempárt a klubban, minden csorgó nyálú idiótát észrevettem, aki csak ránézett. Ezért is volt olyan fantasztikus érzés hogy tudtam Ő csak az Enyém! Csak én érinthetem, csak én csókolhatom, csak én ízlelhetem…

Ennek hatására, nyelvcsapásaim egyre durvábbak lettek, egyre agresszívabban hajszolták Őt a pokoli gyönyör tornácára. De én minél vadabb voltam, Kristen annál jobban élvezte. Lábait amennyire csak tudta, széttárta előttem, miközben kezeivel mindjobban magába akart olvasztani. Nem voltam ma valami kegyes, azt akartam, hogy remegjen… hogy könyörögjön a végért. Teste apró rezdüléseiből tisztán kivehető volt, közeledő orgazmusa, de én csak azért is lelassítottam magam. Kínzóan lassú tempóban folytattam tovább kényeztetését. Közben egyik ujjammal végigsimítottam sikamlós forróságán egészen addig a pontig, amiről tudtam, hogy megőrjíti. A nevemet nyögte, egyre elkeseredettebben vágyódva a beteljesülésre. Megadtam neki. Két ujjamat beléfúrva „kínoztam” tovább fogaimmal végigkarcoltam érzékeny bőrét, és ez lett végül az a dolog, amitől nála, átbillent a mérleg nyelve a valóságból, a kábulatba.

Kristen (zene:  http://www.youtube.com/watch?v=Iyn9oQY4j_M )

Az élvezet pillanatában mintha megnémultam volna. Egyedül testem megállíthatatlan vonaglása éreztette velem hogy ez még a valóság.  Az érzés olyan erőteljes volt, minden sejtemben éreztem az életet. Ugyanakkor agyamra nyugtató zsibbadtság telepedett. Különös formák és színek keveredtek bennem, míg nem minden újra sötét lett behunyt szemhéjam alatt.  Gyengén csúsztam lefelé, de Rob ott volt, hogy megtartson. Még most is alig tudtam magamról valamit. Mindig azt hiszem, hogy ennél már nem lehet jobb, de akkor Ő állandóan rám cáfol. A mostani akciója azért is volt ennyire letaglózó, mert az adrenalin végig ott lüktetett bennem. A tudat, hogy bárki megláthatja, vagy meghallhatja, amit csinálunk, egyszerre rémisztett meg, és indított be. Félájultan hevertem a karjai között mikor felhúzott magával, hogy ajkaival nyakamat csókolhassa ezzel új vágyaimat ébresztgette. Nem volt elég! Hogy is lett volna? Egy drogos voltam, akinek még több kellett az életben maradáshoz. Lassan újra ura voltam saját testemnek, ami Robnak feszülve várta a folytatást. Csakhogy most én akartam lépni, ezért hajába tépve rántottam hátra a fejét, megízlelvén állának borostás, majd nyakának puha és selymes bőrét. Másik kezem közben nadrágját bontogatva, türelmetlen várta a pillanatot hogy újra megérinthesse. Amint a kezemben éreztem, rögtön többet akartam. Lefelé haladtam már ajkaimmal, Rob mégis megállított.

-                Ezt majd otthon! – szólt rám - Most már vissza kellene mennünk! – morogta kezemet lefogva, de most abszulute nem hatott meg a viselkedése. Vagy az alkoholtól vagy az előbb rám szakadt révület hatására, de szinte nekivágtam az autó ajtajának, mialatt kezem egy pillanatra sem állt meg, magabiztosan simogatta tovább. Határozottan csókoltam meg újra, de úgy istenesen, hogy még véletlen sem jusson eszébe tiltakozni.

-                Kuss! Most én jövök! – parancsoltam rá, mint valami rosszéletű nőszemély, de ebben a helyzetben nem érdekelt. A végzet asszonyának éreztem magam, és eszerint is cselekedtem.

Végre teljesen kibontottam a nadrágjából, így a szemem elé tárult merev vágya. Még hogy abba hagyni? Ezt látván elgondolkodtam bátyám mártírhajlamain, de csak egy pillanatra. Utána minden figyelmemet a lábai közt ágaskodó férfiasságára fordítottam. Ha valaki két héttel ezelőtt felvázolja nekem ezt a helyzetet valószínűleg a régi Kristen hisztérikusan elröhögte volna magát…de most. Semmi másra nem vágytam csak kielégíteni Robot....Sőt! Az őrületbe kergetni, mint ahogy Ő engem.
Ennek elérése érdekében, először csak nyelvemet vetettem be, őrjítően lassan járattam rajta fel és le, fel és le… (még jó hogy megnéztem azt a netes pornót, amit Nikki küldött még nagyon régen. )- eddig azt hittem nincs rá szükségem, de - hallgatva Rob elfojtott hörgését nagyon is jól tettem, hogy „áttanulmányoztam. „ a filmet.

Kezem hol a belső combját, hol a hasát simogatták, mialatt – abbahagyva kínzását – megpróbáltam teljesen eltüntetni forró vágyát a számban. Hát azt majd még gyakorolnom kell, de azért elértem a kívánt eredményt.  Rob teljesen kiütve vergődött fölöttem. Egy percig csak Őt figyeltem,  – és akárcsak délután - most is lenyűgözött a látvány, ahogy ajkait beharapva, csukott szemmel viseli a „tortúrát” . Már én sem bírtam volna tovább , azt akartam, hogy megkapja tőlem , amit én tőle.  Mindkét kezemmel és nyelvemmel is Őt ingereltem. Gyorsabban, intenzívebben, mint eddig bármikor. Kezei a hajamba túrtak, de nem engedtem magam. Fogaimmal finom bőrét, kezemmel pedig hasa alját karcoltam végig, mikor forró nedve célt talált a számban. Ezúttal nem bénáztam. Előkotortam egy zsebkendőt, amivel letöröltem őt és magamat is. Felhúzódva hozzá, egy másik Pzsvel tüntettem el homlokáról az apró izzadságcseppeket.  Én még csak el sem fáradtam,  Ő meg, megakar halni. Nevetnem kellett, de - elégedett arcát szemlélve- elnyomtam magamban a kényszert. Bár így is kuncogva bújtam a karjai közé miután visszarendezte magát és a ruháit.
Percekig ölelkezve álltunk, egyikünk sem akart megszólalni, a pillanat túl jó volt most bármihez is.  Azt éreztem, amit mindig mióta vele vagyok. Nyugalmat és Örömöt, ugyanakkor Izgalmat és valamiféle furcsa Várakozást, mintha ezt még lehetne tetőzni. A gyomrom csomóban volt, és legszívesebben körbefutottam volna az egész várost. Vajon szerelmes vagyok?....